Ádám

Ma sajnos nem sikerült úgy minden az edzésen mint ahogy eddig.Mivel végig Evelinen járt az eszem. Tudom, hogy csak a mostoha tesóm, de nekem mégis többet jelent. Sokkal többet érzek iránta.Mikor haza felé tartottunk nem tudtam levenni róla a szemem.

-Mi ilyen érdekes rajtam?-vonta fel a szemöldökét.

Én erre nem válaszoltam csak mentem tovább mintha nem is kérdezett volna semmit sem. Tudom ez a legrosszabb amit tehettem. De nem vallhattam be neki, hogy többet érzek iránta mint kellene. 

///

Amikor haza értünk én felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Gondolkodtam egy kicsit az érzéseimről. De nem jutottam más véleményre.

Evelin

Nem tudom mi van ma Ádámmal, de nagyon furcsa. Majd elmondja, ha nagyon akarja ha meg nem akkor megtartja magának. Igaz furdal a kíváncsiság, de nem szeretném felidegesíteni. Mert akkor futhatok az biztos. 

-Evelin!-hallottam fentről Ádám hangját.

Gyorsan felmentem hozzá a szobájába.

-Igen?-mentem oda hozzá.

Nem válaszolt csak a derekamnál fogva közelebb húzott magához és mélyen a szemembe nézett. Még mindig elveszem a gyönyörű zöld szemeibe. 

-Basszus! Ez nekem nem megy!-lépett el tőlem.

-Micsoda Ádám? Mi a baj?-léptem mögé.

-Nem merem elmondani!-motyogta.

Megfogtam a vállát és magam  felé fordítottam. 

-Figyelj nekem elmondhatsz mindent!-mosolyodtam el halványan.

-De ezzel lehet elrontom a kapcsolatunkat!-hajtotta le a fejét.

-Mondd bátran!-simítottam meg az arcát.

Nem mondott semmit hanem magához húzott és megcsókolt. Én nem ellenkeztem azonnal viszonoztam.