Evelin

Elmentem Ádámmal a foci edzésére. Ott voltak már a válogatottból a srácok. Pont Ádám volt az utolsó. Igaz ez nála újdonság, de az biztos, hogy többet nem fog előfordulni mivel ő mindig pontosan érkezik mindenhova. 

-Guten Tag!-köszönt oda nekem a szövetségi kapitányuk Bernd Storck.

-Guten Tag!-mosolyogtam rá.

A srácoknak elkezdődött az edzés. Azt láttam, hogy Ádám és az egyik helyes csapattársa között nagyon jó a kapcsolat. Ezt nem is csodálom mert Ádámmal csak jóba lehet lenni.

///

Mikor kaptak egy kis pihenőt Ádám oda jött hozzám azzal a sráccal.

-Szia Stieber Zoltán vagyok!-mosolygott rám.

-Szia én Szabó Evelin vagyok!-viszonoztam a gesztusát.

Ádám ott hagyott minket kettesbe.

-Nagyon jól nézel ki!-kacsintott rám.

Nem is tudtam, hogy ilyen hamar benyomják a csajozós dumákat. Hát igen ilyenek a focisták. 

-Köszi!-mosolyogtam mint a tejbe tök.

Ádám

Láttam, hogy Zoli és Evelin nagyon megkedvelték egymást. Nem tagadom kicsit féltékeny lettem. Főleg amikor Zoli megpuszilta Evelin arcát. Én hülye még otthon nem csókoltam meg. Nem baj csak nem lesz köztük komolyabb mint barátság. Oda mentem hozzájuk és erőltettem magamra egy mosolyt.

-Látom jól kijöttök!-veregettem meg Zoli vállát.

Evelinnek egyből leesett a tantusz, hogy kicsikét féltékeny lettem. Ezért  kicsit közelebb jött hozzám.

-Nyugi nem lesz köztünk semmi sem!-súgta a fülembe.

Utána pedig egy puszit adott a számra. Amin kicsit meglepődtem, de nem bántam. Tőlem akár egy csók is lehetett volna. Tuti, hogy nem ellenkezdtem volna.