Reggel nagyon nehezen keltem fel. Felöltöztem és megcsináltam a reggeli rutinomat aztán elindultam az orvoshoz. Ugyanis ma derül ki,hogy kislányunk vagy kisfiúnk lesz. Mikor oda értem szinte azonnal be is hívtak.

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva az orvos.

-Jó reggelt!-viszonoztam a gesztusát.

Felfeküdtem az ágyra és felhúztam a pólómat az orvos pedig elkezdte nézni.

-Nem szégyellős! Azonnal meg is mutatja,hogy ő bizony kislány!-mosolygott a doki.

-Hát látszik olyan lesz,mint az apja!-kuncogtam.

Hála Istennek minden rendben van a kicsivel .Letöröltem a hasam és elköszöntem a dokitól. Haza felé beugrottam a boltba,hogy vegyek egy kis cipőt amivel tudatom majd Ádámmal,hogy nekünk bizony kislányunk lesz. Gyorsan sikerült is kiválasztanom egy aranyos kis cipőt.

Elindultam haza felé. Mikor beléptem a házba láttam,hogy Ádám épp a konyhába tevékenykedik. Háta mögé lopóztam és elé nyújtottam a kis cipőt.

-Mi a.....????-fordult meg.

-Kislányunk lesz!-vigyorogtam.

Elmosolyodott és felkapott. Egy csókot nyomtam az ajkaira,amit szinte azonnal el is mélyített. Annyira szeretem.