Ádám

Elmentem edzésre. Ott átöltöztem és kimentem a pályára. Csodálatos érzés kilépni mindig a pályára. Főleg ha teli van a lelátó. A legcsodálatosabb érzés amikor több ezer ember szeme láttára lősz egy gólt. Fogtam egy labdát és elkezdtem vele dekázni. Rúgtam egy párat kapura. 10-ből 9 be is ment. Jó 1 órát ott voltam. Utána sietnem kellett haza mivel Evelin fellépése lesz.

///

10 perc alatt haza is értem. Bementem a szobámba ott gyorsan levetkőztem egy alsó nadrágra. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam utána pedig felvettem valami elegánsat.

Evelin

Felöltöztem a fellépési ruhámba. Utána pedig elindultam a színházba. Ugyanis ott lesz a fellépésem. 

-Sziasztok!-kiabáltam.

-Szia!-jött a válasz mindenkitől.

Szép lassan elindultam. 

///

Nem sokára oda értem bementem a színházba és oda mentem a többiekhez. Nagyon izgultam már most. Jó fél óra múlva elkezdődött a fellépés. Én voltam a 3. aki színpadra lépett. Mikor megcsináltam a legnehezebbet mindenki tapsolni és fütyülni kezdett.

Mikor vége lett meghajoltam és lefutottam a színpadról. Nem sokára mindenki végig ment aztán pedig közösen kimentünk és meghajoltunk. Aztán összehúzták a függönyöket. Mindenki mehetett  a családjához. Amikor megláttam Ádámot egyből a nyakába ugrottam. Ő pedig a derekamnál fogott, hogy le ne essek.

-Olyan jó, hogy el jöttél!-fúrtam a fejem a nyakhajlatába.

Ádám mosolyogva adott egy puszit. Így mentünk vissza a szüleinkhez. Én még mindig Ádám nyakába lógtam.