Evelin
Lementünk vacsorázni. Nem ment ki a fejemből a kis akciónk Ádámmal. Nagyon jó volt, de remélem legközelebb több is történni fog csókon kívül.
-Min gondolkoztál el ennyire Evelin?-nézett rám mosolyogva anya.
-Semmi csak hogy mikor lesz próbám!-viszonoztam a gesztusát.
Biccentett egyet és Csabával beszélgetett tovább. Mikor befejeztem a vacsorát betettem a tányért a mosogatóba. Felmentem a szobámba és lefürödtem aztán pedig lefeküdtem aludni.
--------------------------------
Reggel mikor felkeltem és megnéztem az időt gyorsan ki keltem az ágyból és megcsináltam a reggeli rutinom. Utána lefutottam a lépcsőn, de véletlenül nem vettem észre Ádámot és neki menten.
-Bocsi!-motyogtam.
-Semmi baj!-simított ki egy barna tincset az arcomból.
Gyorsan kimentem az ajtón és futottam a tánc teremig. Mikor oda értem átöltöztem és elkezdtük próbálni a holnapi előadásra a táncot. Nekem még mindig nem fekszenek a lépések, de remélhetőleg holnap már menni fog. Nem maradtam végig mert eszembe jutott, hogy ma utazik Ádám Németországba. Siettem haza, hogy eltudjak tőle búcsúzni. Mikor haza értem Ádám nyakába ugrottam.
-Na ennyire hiányozni fogok?-nézett a szemembe.
-Az nem kifejezés!-gyűltek könnyek a szemeimbe.
A nyakába fúrtam az arcom. Le gördült az első könnycsepp az arcomon amit követett a többi. Kicsit elhúzódtam tőle ês megcsókoltam amit viszonzott is.
-Gyere velem Németotszágba!-lehelte a szavakat az ajkaimra.
-Most csak hülyéskedsz!-szipogtam.
-Nem! Pakold össze a cuccaid és indulás!-mosolyodott el.
Egy csókot nyomtam az ajkaira és gyorsan össze pakoltam a cuccaim. Lementem Ádámhoz és beszálltunk a kocsijába és elindultunk a reptérre.