Evelin

Mikor haza értünk a szüleink még nem voltak otthon. Így kettesben voltunk Ádámmal. Szerintem neki már perverz dolgokon járt az esze. De még semmi féle kép nem feküdnék le vele. Nem azért mert nem szeretem, hanem azért mert még túl korainak tartom. Plusz én még szűz vagyok. 

-Min gondolkozol ennyire?-Ádám hangja zökkentett ki a gondolkodásomból.

-Semmi különös!-fordultam felé.

Egy csókot nyomtam az ajkaira aztán felmentünk a szobámba. Nem sokat kellett várnunk és megjöttek a szüleink de mi nem mentünk le hanem összebújva feküdtünk az ágyamon.

-Amúgy hogy tetszett a tánc?-mosolyodtam el.

-Nem egyszerű dolog az biztos! Te viszont nagy tehetség vagy!-nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Te sem panaszkodhatsz a foci terén.-néztem a kék szemeibe.

Erre Ádám elmosolyodott és megcsókolt. A csókunk egyre szenvedélyesebbÁdám fölém mászott. Beférkőzött a lábaim közé és úgy folytattuk tovább a csók csatánkat. Éreztem a lábaim közt azt amit nem kellett volna. Mégis nagyon akartam, hogy Ádám végre bennem legyen. ezt a pillanatot egy kopogás zavarta meg. Ádám gyorsan lemászott rólam aztán rendbe hoztuk magunkat úgy ahogy.

-Gyere!-kiabáltam.

Anya lépett be az ajtón. Mint az már megszokott tőle. Már szinte beteges, hogy mindig meg zavar mindent. 

-Csak gondoltam szólok kész a vacsora! mosolyodott el.

-Köszi, hogy szóltál!-viszonozta a gesztusát Ádám.

Ádám

Evelin anyukájának is meg kell zavarnia mindent. Épp ezért nem csípem és ahogy észre vettem Evelin sem szereti annyira, hogy mindig beleszól mindenbe. Komolyan maradtam volna kettesben apával, de akkor nem ismertem volna meg Evelint. Szóval mégis csak van jó dolog ebben a kapcsolatban.