Ádám

Mikor oda értünk a táncteremhez Evelin mosolyogva rám nézett. Hát én nem voltam ilyen boldog. Beléptünk a terembe és az összes szem rám szegeződött. Igaz hozzá vagyok már szokva, de ez most más volt. Mindenki arrébb ment Evelin pedig beállt a terem közepére és táncolni kezdett. A szám tátva maradt. Nem hittem volna, hogy ilyen jól táncol.

https://youtu.be/oH7Xezi4OEs

Mindenki ujjongott én pedig csak néztem és fel sem fogtam, hogy milyen nagy tehetség van Evelinben. Miután vége lett oda jött hozzám.

-Milyen voltam?-nézett fel rám.

-Tökéletes mint mindig!-mondtam még mindig meglepve.

-Nem hitted volna, hogy ilyen jól csinálom nem igaz?-vonta fel a szemöldökét.

-Őszintén tényleg nem hittem volna soha, hogy ilyen tehetséges vagy!-nyomtam egy puszit a homlokára.

-De már tudod, hogy milyen jó vagyok!-nyomott egy puszit az arcomra.

Evelin

Ádám tényleg lefagyott. Mindig is tudtam, hogy nem hiszi el, hogy én milyen jól csinálom. Nem véletlenül hívtak fel Amerikai tánctanárok, hogy szívesen foglalkoznának velem, de én soha nem vállaltam el pont Ádám miatt. Mindig is többet éreztem iránta, mint szimpla testvéri kapcsolat.

Szerencsémre ezt ő is észrevette és viszonozza az érzéseimet. A csajok addig nem hagyták békén, míg nem próbált velük. Szegénynek nem nagyon ment. De az a szerencséje, hogy sportoló így nem nagyon kínozzák meg a többiek. Oda mentem hozzá és leültem mellé a földre.

-Mégsem olyan könnyű, mint amilyennek látszik!-mondta zihálva.

Én csak mosolyogva nyomtam az ajkaira egy csókot.