Miután megreggeliztünk a Griffendél klubhelyiségében, a szobánk felé vettük az irányt, ahol a kisoroszlánok azonnal körbe-körbe kezdtek szaladgálni. Az ágyról ugrándoztak föl-le, illetve egymást kergették, mi pedig a lányokkal jót mulattunk bohóckodásukon. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik lehetnek.

- Öt perc múlva megszűnik a bájital hatása, és végre kiderül, hogy kikkel játszottunk, mint ahogy az is, hogy összezártuk-e az elsősöket a hetedikesekkel - mondtam, mire mind fölnevettünk.

Az órára pillantottam: már csak két perc. Az oroszlánkölykök is ellenőrizték az időt, és egyetlen perccel a visszaváltozásuk előtt átrohantak egy másik hálószobába. Lily, Marlene, Alice és én is fölpattantunk, hogy kövessük őket, de sajnos nem láttuk, hogy melyik helyiségbe futottak be. Lily találomra kinyitott egy ajtót. Az elénk táruló szoba egyetlen ágyat leszámítva szörnyen rendetlenül festett. Azon az ágyon ott feküdt négy oroszlánkölyök, ám mielőtt ellenőrizhettük volna, hogy a kérdéses állatkák közöttük vannak-e, ragyogó fényesség borította be őket, és a következő pillanatban már Sirius, James, Remus és Peter hevertek előttünk.

- Hali, kedves, hiányoztam? 

Hitetlenkedve rejtettem arcom a tenyerembe: az én bolond tesóm olyan... Bolondul tud viselkedni néha.

- Dehogy, Potter - dörrent rá Lily mérgesen.

Gyorsan kivezettem barátnőmet a helyiségből, még mielőtt teljesen kiakadt volna. Marlene és Alice is követtek bennünket, s közben jót kuncogtak James és Lily kapcsolatán.

- Mégis hogy képzeli?! Éppen megtréfáltuk, és még csak meg sem lepődött rajta! Ráadásul meg merte kérdezni, hogy hiányzott-e!

Elsápadtam. Ó jaj, James tudja, hogy mi voltunk. Ezt vissza fogom kapni. Persze az is igaz, hogy amennyiben tényleg csinálni fog bármit, a Bajkeverők Törvénykönyve alapján utána megint nálam pattog majd a labda, úgyhogy kipróbálhatok néhány ötletet a könyvecskémből. Ezt nevezem én jó tervnek! Azonnal el is kezdtem agyalni azon, hogy melyik csíny lenne tökéletes arra az esetre, ha James nem hagyná annyiban a történteket.

- Ally, figyelsz rám?

- Micsoda?

- Minden szín kifutott az arcodból, aztán megjelent a fejeden az a különös mosoly... - magyarázta Alice.

- James tudja - jegyeztem meg szórakozottan.

- Mit tud az az arrogáns senki?

- Hékás, ő még mindig a bátyám, ezért egyedül én nevezhetem ennek.

- Ez igaz, Lily viszont a jövőbeli felesége, emiatt ő is hívhatja így - vetette közbe Marlene, és elégedetten figyelte szavai hatását.

- Eszembe sincs hozzámenni ehhez az önző alakhoz!

- Pedig annyira jól hangzik, hogy "Lily Potter..."

- Kérlek, Alice, ne kezdd te is. Nagyon figyeljetek rám! Még csak nem is randiztam soha Potterrel és soha nem is fogok.

- Ne is hallgass rá, Alice, szegény lány még mindig nem ismeri be magának sem - szálltam be Lily ugratásába én is.

- De én nem... Ajj már! - emelte föl barátnőm a hangját, és érződött rajta, hogy ideges.

- Oké, skacok, vagyis csajok, úgy gondolom, hogy eleget piszkáltuk Lilyt - mondta Marlene, mire Alice-szel ártatlanul megvontuk a vállunkat - Pedig én is nagyon szeretném tudni, hogy James Potter, Lily Potter jövendőbeli férje...

- Marlene!

- Bocsánat, pontosabban James Potter, Lily barátja...

- MARLENE!

- Azt hittem, visszavonulót fújunk - fordultam Marlene-hoz ártatlan képpel.

- Hol van abban a poén?

- Legalább akkor nem kellene kezelnünk egy kifejezetten mérges Lilyt...

- Ez igaz, de annyira vicces felbosszantani!

- Igen, de tudod, hogy milyen, amikor kiakad, ugye?

Lily arca közben egyre pirosabbá vált, de Marlene-nal annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy nem vettük észre az egyre veszélyesebbé váló Lily-bombát. Alice-nak azonban föltűnt, hogy barátnőnk kitörni készül, és mindannyiunkat megmentve gyorsana témát váltott.

- Szóval mit is tud James, Ally?

- Azt, hogy mi voltunk, akik lelkén ez a tegnapi csíny szárad...

- MICSODA?! - kiáltottak föl egyszerre mindhárman. Hát igen. Nem a legjobb ötlet megtréfálni a tréfák királyait, ezt mind nagyon jól tudják, mint ahogy azt is, hogy esélyük sem lesz a srácokkal szemben. És persze rettegnek a híres-neves tekergők bosszújától.

Alice tért először magához a megrázkódtatásból:

- Mégis honnan tudná?

- Emlékezz vissza arra, amikor elmeséltem, hogy Jamesszel találtuk föl ezt a bájitalt.

Szavaimat hallva mindhárom lány elsápadt, valószínűleg végig reménykedtek benne, hogy csak vicceltem, amikor ezt állítottam

 Szívesen megnyugtattam volna őket azzal, hogy James valószínűleg csak rajtam fogja megbosszulni, ami történt, s megkíméli a többieket, elvégre Lily a jövendőbeli felesége, de ezt mégsem mondhattam ki barátnőm előtt.

Mielőtt bármit szólhattam volna, a klubhelység megtelt diákokkal, akik arra próbáltak rájönni, hogy mi is történt pontosan, s kinek köszönhetik, hogy az eltelt órákat kisoroszlán-bőrben kellett tölteniük. Mindenki a tekergőkre gyanakodott, de semmivel sem tudták feltevésüket bebizonyítani. Fejem egy intésével jeleztem a lányoknak, hogy menjünk vissza hálószobánkba, mert ott anélkül tudjuk folytatni a beszélgetést, hogy bárki - főleg a fiúk, akik nem mehetnek a lányok hálóinak a közelébe - megzavarna bennünket.

Lily becsukta az ajtót mögöttünk, mire mindenki várakozón fordult felém.

- Öhm, miről is volt szó?

- Miről is volt szó? - süvöltette Lily - Van fogalmad róla, mi fog történni, ha úgy döntenek, hogy ezt nem hagyhatják annyiban?

- Nyugodj meg, Lily, ha úgy döntenek, hogy bosszút állnak, rajtam fogják véghezvinni.

Egyedül Alice vette észre, hogy hangsúlyoztam a "ha" szócskát, Lily ugyanis túl mérges volt, Marlene-t pedig túlságosan lekötötte, hogy azon aggódott, mit kaphatunk vissza a fiúktól.

- Mit értesz az alatt, hogy "ha úgy döntenek?"

Alice kérdése Lilyt és Marlene-t is magához térítette, s mindketten kérdőn pillantottak rám. Széles mosolyt villantottam rájuk: azt hiszem, itt az ideje, hogy bevezessem barátnőimet a Bajkeverők Törvénykönyvének rejtelmeibe.

 ____________________

Bocsi, Skacok, elvesztem a vizsgák között. De már mindjárt vége, úgyhogy talán megleszek. Viszont tény, hogy ez volt az utolsó kész részem, úgyhogy össze kell kapnom magam, azt hiszem.

A kép egy kicsit indokolatlan, de elgondolkoztatott, és gondoltam, látnotok kell. A rajta szereplő párbeszéd a következő:

"Az azkabani fogoly - a színfalak mögött

- Annyit rágódom rajta, Dave! A fiúnak két lelke van! Kettő! Ha megkapná a dementorcsókot...

- Tudom, Susan, tudom. De mindig megússza. Folytatnunk kell a próbálkozást."

Emma