- Ha később jövünk el bájitaltanról vagy átváltoztatástanról, hogyan fogjuk elintézni, hogy állatokká változzanak? - Marlene, Lily és Alice kérdőn figyeltek - Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha egy bájitalt hívnánk segítségül... - ez úgy is működhetne, hogy nem vagyunk ott a Nagyteremben, amikor a csíny végül végbemegy. Varázsigét sem kellene használnunk, így azt sem tudnák bebizonyítani, hogy mi voltunk a tettesek, hiszen a pálcáink sem lepleznének le bennünket.

- Tudsz valami jó bájitalt? Még sosem hallottam olyanról, aminek az a hatása, mint amit mi szeretnénk elérni - kérdezte Lily.

- Igen, múlt nyáron kifejlesztettünk egyet Jamesszel.

- POTTER feltalált egy bájitalt?!? - kiáltott fel Lily.

- Pszt! Ugye nem szeretnénk, hogy bárki is felébredjen, és értesüljön a tervünkről? Egyébként pedig nem volt olyan nehéz. Jamesszel a bájitaltant és az átváltoztatástant igyekeztünk összekapcsolni.

- Hogy csináltátok?

- Lily, nem most fogunk bájitalokról és az elkészítésükről diskurálni! - vágott közbe Marlene bosszúsan.

- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha Lily és Ally készítik el a bájitalt, mivel mi Marlene-nal nem igazán vagyunk bájitaltan-királynők.

Prüszkölve nevettem föl:

- Ez elég enyhe kifejezés volt.

Marls és Ally sértetten fordultak felém, Lily pedig megpróbálta elrejteni mosolyát. Megpróbálta.... Hatalmas szerencsémre Alice és Marlene ekkor Lilyre pillantottak.

- Annyira nem vagyunk katasztrofálisak - tiltakoztak. Kételkedve vontam föl a szemöldököm, mire elbizonytalanodva így folytatták - Oké, talán mégis, de nem nevethettek ki minket ezért.

- Bocsánat, igazatok van. Nem kellett volna nevetnünk rajtatok. Biztos vagyok benne, hogy Ally is egyetért velem.

- Igen, ne haragudjatok, lányok!

- Rendben van - felelte Marlene és mérgesen fújt egyet - De ne forduljon elő még egyszer! És... Hogyan fogjuk az egész nagyteremmel megitatni a bájitalt?

- Egyszerűen - válaszoltam - megkérjük a házimanókat, hogy oldják meg helyettünk.

- Vannak házimanók a Roxfortban?

- Mik azok a házimanók?

- Ezt nem gondolhattad komolyan! ("Are you serious?")

- Igen, Alice, vannak házimanók a Roxfortban. Csak nem képzelted, hogy Frics takarítja az egész kastélyt és főz mindenkire? Lily, a házimanók kicsi manócskák, akik szeretnek dolgozni. És nem, Marls, nem vagyok Sirius. Sirius az emeleten alszik a fiúk hálókörletében. Amikor legutóbb ellenőriztem, még nem voltam fiú.

- De Ally, a házimanók senkinek sem fognak bájitalt önteni a poharába - mondta Lily.

- Még szép, hogy bele fognak egyezni. Életük a szolgálat.

Lily szeretett volna még kérdezni valamit, de ekkor néhány másik Griffendéles diák lépett be a klubhelyiségbe, és ez megakadályozta abban, hogy tovább érdeklődjön a csíny részletei felől.

Fölkaptam a dolgaimat, és odasúgtam a lányoknak:

- Lil és én megfőzzük a bájitalt, és megkérjük a házimanókat, hogy tegyék bele az ebédre szánt innivalóba - mindannyian bólintottak, és a következőkben már teljesen ártatlannak tűnve tárgyaltuk meg az órarendünket.

A nagy esemény előtt Átváltoztatástanunk lesz, úgyhogy ki kellett találnunk valami indokot, ami miatt hátra kell maradnunk a tanteremben, így meglesz az alibink, és a tanárok nem fognak ránk gyanakodni. Rendben, engem talán meggyanúsítanak majd, de a feddhetetlen előéletű Lilyt biztos, hogy nem. Úgyhogy biztonságban vagyunk. Alig várom, hogy láthassam James és Sirius arcát, amikor rádöbbennek, hogy meg lettek tréfálva. Ráadásul fogalmuk sem lesz, hogy ki volt az elkövető. Bár James valószínűleg rájön majd, amikor megpillant. Semmit sem tudok eltitkolni előle, ugyanúgy, ahogy ő sem előlem.

Ekkor hirtelen ott termett mellettem. Először a fotel hátára támaszkodott, majd szép lassan körém fonta karját. Leráztam magamról, ugyanis valami kifejezetten dühítő dologgal szembesültem: ha ő tisztában lesz azzal, hogy mi tréfáltuk meg őket, akkor el fogja mondani Siriusnak. A fenébe! És minden bizonnyal ők is kitalálnak majd valamit. Jamest ismerve mindent meg fog tenni, hogy megfizessen nekem.

A tesóm a mellém vetette magát a kanapéra:

- Hé, húgi, hogy vagy ma reggel?

Micsoda? James sosem kérdezi meg reggel, hogy hogyan érzem magam, mivel legtöbbször rosszkedvűen ébred.

- Mire készülsz? - kérdeztem gyanakodva.

- Én? Semmire. Miért feltételezed, hogy bármire is készülök?

- Hm - úgy csináltam, mintha nagyon törném a fejem - Talán azért, mert érdeklődtél felőlem.

- Nem kérdezhetem meg a kedvenc húgocskámtól, hogy hogyan érzi magát?

- James, én vagyok az egyetlen húgocskád.

- Csak így tovább, Ágas!

Meglepettem fordultam hátra, de csak egy feketehajú alakot láttam, aki a másik oldalamon foglalt helyet. Amikor fölfogtam, hogy mit is látok, rádöbbentem, hogy Sirius ücsörög mellettem. Karjait a kanapé háttámláján nyugtatta, majd lassan közelítette felém. Végül átölelte a vállam, de leráztam magamról.

____________________

A képen a Tekergők láthatók (természetesen :D ), akik épp kalandozni indulnak.

A rengeteg kimaradásért bocsánatot kérek, de persze ez tök izé dolog... Mostanság (elég régóta) annyira nem vagyok lelkes fordításügyileg. Mindazonáltal remélem, hogy néhányan még követitek a történetet, s még mindig türelmesen vártok, holott nem igazán jeleskedem.

Emma