- Szóval, csak hogy tisztázzuk, azt szeretnéd, hogy segítsek neked megtréfálni a sulit?

- Pontosan - most már nem tűnt annyira magabiztosnak, mint néhány perccel korábban. Ez talán amiatt van, mert fél a válaszomtól, és attól, hogy visszautasítom a kérését. Pedig soha- ismétlem, soha - nem maradok ki a csínytevésből.

- Számíthatsz rám!

Megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- És van valami ötleted azzal kapcsolatban, hogy mit kéne csinálnunk?

- Lily, még csak nem is találtál ki semmit?!!!

- Már megbocsáss, de épp elég ideges voltam amiatt a tény miatt, hogy meg kell szegnem a házirendet, és meg kell tréfálnom valakit. Szóval nem, nem gondolkodtam azon, hogy mit is csináljak.

- Oké, értem. Lehet, hogy van egy ötletem... De ha Marlene és Alice is részt akarnak venni a kivitelezésben, akkor fel kéne keltenünk őket.

- Semmiképpen nem ébresztem fel őket. Jóval takarodó után vagyunk, csak hadd aludjanak. Majd holnap reggel beavatjuk őket.

- De Lils, rengeteg dolgot kell előkészítenünk a csínyhez. Ha holnap mondjuk el nekik, akkor lógnunk kell az órákról.

- Allison Potter, nem hagyunk ki egyetlenegy tanórát sem!

- Akkor belemész abba, hogy ma éjszaka csináljuk?

Lily felém dobott egy párnát, de a csodálatos kviddics tehetségemnek köszönhetően időben félrehajoltam előle.

- Allison, holnap mondjuk el nekik, ügy lezárva!

Újabb párnát vágott hozzám, amin kívül már nem hevert több az ágyán. Nekem viszont így négy párnán volt, amiket aztán gyorsan Lily felé is hajigáltam. Az első kettőt még sikerült elkerülnie, a harmadik azonban az arcába csapódott. Felkuncogtam, ő viszont egy pillantással ráébresztett arra, hogy talán jobban kéne uralkodnom magamon. Kegyetlen fénnyel a szemében figyelt. De most mi?! És miért?! Abbahagytam a nevetést, és csak ekkor tűnt fel, hogy valaki más is röhögött Lilyn. Hátra fordultam, és szembetaláltam magamat Marlsszal és Alice-szel, akik több párnát is szorongattak a kezükben. Ezeket mindenféle figyelmeztetés nélkül vágták a fejemhez.

Lily felnevetett, a kis áruló! Immár csak egyetlen járható út maradt. Lilybe egy pillantással beléfolytottam a röhögést. Megvillantottam egy mosolyt, és elkiáltottam magam:

- Párnacsata!

Marlst kezdtem püfölni, aki a legközelebb állt hozzám. Védekezni próbált, a párnám viszont nem ismert könyörületet.

Azonban meghátrálásra kényszerültem, ugyanis Lily és Alice összeálltak egy csapatba, és megtámadtak engem és Marlst.

Felpattantam Alice ágyára, hogy szerezzek egy párnát. Miután Marlene-nek is sikerült megmenekülnie Lily és Alice elől, elrejtőztünk Alice ágya mögött.

- Együtt?

- Együtt.

Ezzel a lányok rejtekhelyéhez rohantunk, ami történetesen az én ágyam volt. A következő néhány pillanatban már egymást püföltük. Szerintem néhányszor még Marlene-t is eltaláltam. Remélem, azt hiszi, hogy Lily vagy Alice volt. Lily elhárította az egyik csapásomat, majd visszatámadott, mire Marlene-nal a bázisunk iramodtunk - immár csak egyetlen egy párnával a kezünkben.

És akkor hirtelen olyan érzésem volt, mintha ez már megtörtént volna: én, aki a legutolsó párnáját szorongatja, és néhány barátom, akik ellenem vannak. Más szavakkal kifejezve magamat: gázban vagyok. Mi is volt az a varázsige?... TRENTUM ACCTO? Nem, TRENTUM ACOCO? TRENTUMATOC... TRENTUM ATTACTO... TRENTUM ATTACO! Igen! A TRENTUM ATTACO volt az a kis varázslat, amit azokra az esetekre fejlesztettem ki, amikor ki akarok maradni a kellemetlenségekből. Csak rá kell mutatnod a pálcáddal egy tárgyra, amit a varázsigét kimondva a levegőbe tudsz emelni, hogy aztán megtámadja azt, aki a legközelebb áll hozzá. Tök vicces volt az egész ügy. Még sosem láttam az igazgatónőt olyan mérgesnek, mint akkor. És ez volt az a kis affér, ami miatt kirúgtak.

Halkan elmotyogtam egy sokszorozó bűbájt, amivel egy halom párnát varázsoltam a támadáshoz.

Marlene értetlenkedve figyelt.

- Mi az? Szükségünk van ezekre.

- Tudod, hogy néha kissé érdekesen viselkedsz?

- Nem, sőt, a leghalványabb elképzelésem sincs arról, hogy miről beszélsz.

- Ugye rájöttél, hogy nem tudjuk ezt a rengeteg párnát megtartani?

- Nincs igazad. Egyébként is, ezek meg fogják támadni Lilyt és Alice-t.

- Az király! És akkor győzni fogunk!

Valószínűleg Marlene túl hangos volt, ugyanis Lily azt kiabálta neki:

- Maximum álmodban! Mi fogunk nyerni.

- Na persze! Simán elintézünk benneteket! - kiáltottam vissza.

- Ally, abbahagynád az ellenséggel való hangos eszmecserét, és ahelyett, hogy vesztegeted az időnket, segítenél még több párnát varázsolni?

- Marls, nem húzom az időt, egyszerűen csak szórakoztattam az ellenfeleinket.

Marlene kételkedve pillantott rám. Most valami rosszat csináltam? Olyan érzésem volt, hogy valami fontos dologról megfeledkeztem.

- Akkor most támadunk?

- Persze. Ja, várj egy percet, nem is mondtam: dobd fel a párnákat a levegőbe, hogy működésbe hozd őket. TRENTUM ATTACO!

- Pompás! Hol tanultad? Még soha nem hallottam ezt a varázsigét.

- Én találtam ki - Marlene döbbenten figyelt.

- Nem olyan nehéz kitalálni egy varázsigét. De most tényleg erről fogunk beszélni, vagy megtámadjuk Lilyt és Alice-t?

- Lily és Alice!

____________________

Hű emberek, először is szeretném bejeleteni, hogy a történet megtekintéseinek száma a napokban 10.000 fölé emelkedett. Ezt hatalmas dolognak tartom, és nagyon szépen köszönöm! ❤

Másodszor, következik egy kis önreklám. Új történeten dolgozom, amit egy 30 napos kihíváson keresztül mutatok be nektek. A részeket a Kacatok című mindenes könyvecskémben találjátok. Kukkantsatok be! :)

Ezt a részt az iskolakezdés szörnyűségeinek elfeledtetéséért kaptátok. Remélem, hogy egy kis időre el tudta terelni a figyelmeteket a közelgő gyásznapról.

Nagyon tetszik ez a kép (fönt). :D Lily és James esküvője.

Emma