- James -

Ültem a fiákerben, amikor a Liliomom (lily flower) hirtelen odarohant hozzánk. Szerencsétlenségére megbotlott, és egyenesen az én ölemben landolt. Elvigyorodtam, és megjegyeztem:

- Tudom, hogy vonzó vagyok, de azt nem feltételeztem volna, hogy ilyen gyorsan belém esel, Evans.

- Idióta - hallottam a motyogását, de láttam, hogy közben elpirult. Tapmancsra néztem, aki úgy vigyorgott, mint a fakutya. Amikor észrevette, hogy figyelem, ezt tátogta:

- Kapd le a csajt!

Mire azonban kapcsoltam, Evans már kimászott az ölemből, és arrébb ült. Csak képzeltem volna, hogy elpirult vagy tényleg ez történt? Valószínűleg csak képzeltem.

Rábámultam. Alig tudtam elhinni, hogy valaki ilyen szép lehet. A legtöbb lány több tonnányi sminket ken magára, és olyan ruhákat hord, amik semmit sem takarnak. Evans azonban nem ilyen. Ritkán sminkeli magát. Mondjuk nincs is rá szüksége: úgy gyönyörű, ahogy van, kezdve az okos zöld szemével, ami úgy csillog, mint a smaragd...

- Ágas, Ágas - Tapmancs a jól ismert elégedett vigyorával nézett rám.

- Mi van? - mordultam rá kissé ellenségesen.

- Megérkeztünk. Készen állsz rá, hogy a csínyeinkkel uralmunk alá hajtsuk a Roxfortot?

Jókedvűen elmosolyodtam:

- Abban biztos lehetsz, Tapmancs!

- Allison -

Nagyon izgatott vagyok, hogy végre a Roxfortba járhatok, és mindenféle kópéságot követhetek el az ikertesómmal, James Potterrel. Vagy esetleg vele is kiszúrhatok.

Normális esetben az ötödik évemet is a Beauxbatons-ban kezdtem volna, de - amint azt az igazgatónő mondta - most túlléptem a határt. Aztán valami olyasmiről beszélt, hogy éretlen vagyok, meg hasonlók. Egy órányi szundikálás után arra riadtam föl, hogy azt sikoltja:

- Ki vagy rúgva! Hallod, ki vagy csapva!

Nocsak, valaki nem aludt jól vagy csak megvan neki?! Esetleg mindkettő...

Szóval ez az oka annak, hogy most itt ülök a Roxfort igazgatói irodájában, arra várva, hogy kiderüljön, melyik házba kerülök. Remélem, hogy a Griffendélbe, ugyanúgy, ahogy apa és a tesóm is. Hű, alig várom, hogy láthassam James arcát, amikor majd találkozik velem itt. Elég vicces, hogy ő még mindig úgy tudja: a Beauxbatons-ban vagyok.

Végül belépett Dumbledore professzor.

- Nos, Miss Potter, feltételezem, szeretné, hogy beosszuk a házába.

Bólintottam. Kíváncsi vagyok, hogyan osztják be a diákokat. Vajon harcolnom kell vagy valami hasonló?

Aztán észrevettem, hogy Dumbledore professzor egy öreg kalapot tart a kezében. Ennyi? Csak föl kell húzni egy kalapot?

A gondolataimat hirtelen egy bosszantó hang zavarta meg:

- Micsoda, van egy újabb Potterünk, mi? Kedves, de nem elég szorgalmas a Hugrabughoz... Semmiképpen sem Mardekár... Az egyik lehetőség a Hollóhát, mivel okos... De mi ez? Ez a lány egy nagy kópé!

- Igen, és erre büszke is vagyok.

A kalap kuncogott:

- Nos, akkor a legjobb lesz, ha... GRIFFENDÉL!

- Muszáj ilyen hangosan kiabálnod? - kérdeztem a szememet forgatva.

Aztán Dumbledore újra megszólalt:

- Most, hogy be lettél osztva, már mehetsz is a hálókörletedbe. A Kövér Dáma jelszava "bátor." Menj. Viszontlátásra!

Miközben a holmimat pakoltam elő, három lány jött be a hálóba. Nagyon megdöbbentek, amikor észrevettek, én pedig próbáltam nem fölröhögni az arcukat látva. Aztán persze nem sikerült visszatartanom a nevetést.

A vörös hajú lány megszólalt:

- Elnézést, de mi olyan vicces? És ki is vagy te tulajdonképpen?

Elmagyaráztam nekik, hogy azért nevettem, mert mindannyian megdermedtek, amikor bejőve a hálóba, itt találtak.

- Jut eszembe, a nevemet kérdezted: Allison vagyok. A Beauxbatons-ból vettek át ide- mondtam.

A vörös lány kezdett beszélni újra:

- Én Lily Evans vagyok. Ő itt Marlene McKinnon, ő pedig Alice Bell. Mi leszünk a szobatársaid.

Éjszaka jobban megismertem a lányokat. Megtudtam például, hogy a drága tesókám őrülten szerelmes Lilybe, aki viszont egy arrogáns senkinek tartja őt. Az is kiderült, hogy Jamesnek van egy bandája, akikkel "Tekergők"-nek hívják magukat, és sorozatosan szegik meg a szabályokat. Lily és Alice szerint Remus a legelviselhetőbb Tekergő, de Marlene kedvence Sirius Black, aki a suli lányainak több, mint a felével csókolózott már.

Alig várom, hogy találkozhassak ezekkel a Tekergőkkel!

Teljesen sötét volt, amikor egy hangot hallottam:

- Allison, kelj fel!

- Nem! - morogtam - Hagyjatok aludni, vasárnap van!

Csönd lett. Bölcs döntés, gondoltam.

Aztán újra halottam:

- Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek. AGUAMENTI!

Felsikoltottam. Tiszta víz volt mindenem. Körbenéztem, hogy megtudjam, ki keltett fel. Megláttam Lilyt, aki mondani akart valamit.

- A reggelinek mindjárt vé... - erre már tényleg magamhoz tértem: nem hagyhatom ki a reggelit!

Rekord idő alatt öltöztem föl, és hoztam rendbe a hajamat. Valaki levegőért kapkodott. Lily.

- Metamorfmágus vagy?! Hű, az egyik barátom metamorfmágus! Ez... Ez nagyon... Király!

Félbeszakítottam:

- Gondolom azt akartad mondani, hogy mindjárt vége a reggelinek?

Kilépve a hálóból láttam, hogy a klubszoba üres.

- Hol van mindenki?

- Esznek.

Hoppá, hogy hangosan gondolkodtam? Mindegy, menjünk enni!

- Sirius -

A Tekergőkkel együtt a nagyteremben ültem. A tegnapi csíny tökéletesen sikerült, úgyhogy akárhányszor csak eszembe jutott, elégedetten elvigyorodtam.

A gondolataimat Minnie szakította félbe, kissé udvariatlanul:

- Mr Black, Potter, Lupin, Pettigrew, BÜNTETŐMUNKA...

- Nyolckor az irodájában... - folytatta a mondatot Ágas.

Ezek után enyém volt a megtisztelő feladat, hogy befejezzem:

- És ne késsünk, tudjuk.

Minnie dühösen fújtatott egyet, majd a kezünkbe nyomta az órarendünket.

- Ááágaaaas!

- Igen? - kérdezte James, miközben én továbbra is piszkáltam a karját.

- Ááágaaas, Ágas, Áááágaaaaaas...

- Mi van már, Tapmancs? - kiáltotta James mérgesen - Ja, és ne bökdöss!

- Semmi - feleltem - Csak halálra unom magamat. Verseny a klubszobáig?

------------------------------

Itt is van a következő rész: 962 szó! Félálomban találtam ki. Kíváncsi vagyok, hogy tetszett nektek.

Vote

Komment

Követés??

____________________

Hát, ez nekem nagyon nem lett 962 szó, még csak megközelítőleg sem.
Pedig elvileg nem hagytam ki semmit.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Em Black