Ekkor elnyúlt az arcán egy jó nagy vigyor.

-Layla igaz?

Kicsit ilyedten válaszóltam...

-Igen. Miben segíthetek?

-Sajnálom ha megilyesztettelek a lányom folyton rólad mesélt...

-Várjunk maga Tina édesapja?

-Igen.-húzta ki magát büszkén. Ami viszont fontosabb, hogy begbuktál a teszten.

-Milyen teszten?

-Valószínüleg egy sorozatgyilkos van szabadlábon te meg egy tök idegennek elmondod, hogy egyedül vagy itthon? Mond csak mitcsinálnál ha kiderülne, hogy én vagyok a gyilkos? Nagy szerencséd van mert nem én vagyok de akkor sem mondhatod el mindenkinek, hogy egyedül vagy itthon. Megértetted?

-Igen.

Ekkor láttam csak meg, hogy nem egyedül jött.

-Őt, hogy hívják?

-Fehér. Egy igazi jó barát.

-Megsimogathatom?

-Persze, Tina is folyton csak vele játszik.

Nagyon aranyos volt. Legalább egy 15 percet játszottunk amikor Tina apja megunta és elkezdett beszélni.

-Szóval kezdem először én. Az én nevem Henry Folks és a helyi rendőrfőkapitányságon vagyok nyomozó. Nem szeretném ha valamelyikötöknek baja esne ezért nagyon megkérlek téged Layla, hogy hagy fel ezzel a nyomozósdival.

-De hát legutobb is szereztünk bizonyítékot. Akkor meg miért?

-Azért mert veszélyes. Már így is meghalt az osztályfőnökötök mit akartok még?

Teljesen kiakadtam de igaza volt. Gyerekek vagyunk akiknek nem szabadna ilyen veszélyes dolgokba beleavatkoznia. De akkor is nem tehetem meg, hogy ne avatkozzak bele hisz lehet nem az volt a gyilkos akit hittek. Nem hagyhatom annyiba...nem...nem tehetem...mert fontos nekem ez az ügy...a szüleim...

-Megértettem. Beszélek Jack-kel.

Ekkor még adtam egy bucsú puszit Fehérnek és elmentek.

Na és most mit tegyek? Beszéljek Jack-kel? Vagy inkább folytassam a tanulást. Nem tudom igazán lehetne valaki aki megmondja.

Végül a tanulás majd filmnézésnél döntöttem. Majd, nem sokkal a bátyjámmal találtam szembe magamat.

-Szia nincsen kedved elmenni a planetáriumba?

Igazábol pont erre van szükségem a történtek után...

-De nagyon szivesen sőt akkor mesélek út közben.

Telt az ídő...nagyon jól szórakoztam majd megszólalt hirtelen Coni.

-Elmegyek venni egy kis üdítőt és a mosdóba is elmennék. Te is jösz?

-Nem, nyugottan menj én megvárlak itt.

Ezzel gyorsan elillant. Ha próbáltam sem tudtam volna követni, így elvoltam magamba. Nézzelöttem amikor megláttam egy ismerős alakot. Nagy mosoly terült el az arcomon és egyenesen odafutottam hozzá.

-Szia, hogy kerülsz ide? Tinával jötték?

Megfordult és úgy intett a fejével mintha azt akarná, hogy kövessem ezért után futottam. Fehér egészen egy ékszerboltig futott megállás nélkül, viszont a bolt elött békésen leült. Gondoltam akkor ha már itt vagyok benézek.

-Jó napot.-szól hozzám kedvesen egy kislány.

-Szia, nem láttad a bolt tulajdonosát?

-De és itt áll elötted. Mit szeretne?

Ekkor megpillantottam a távolba egy képet, fekete szalaggal volt díszitve. Amikor jobban megnéztem rögtön felismertem az osztályfönökünket.

-Mond ez kicsoda a képen?

-Ó....az ott az édesanyám...nem rég meghalt...

Egy kicsit elszégyeltem magam amiért így rárontottam és lehet, hogy bunkó vagyok de egyszerűen kicsúszott a számon.

-Tudod, hogy mi történt vele?

-Nem de egyszer egy igazán furcsa estimesét mondott. Egy farkas családról szólt akiket eltaláltak a vadászok. A kisfarkas még lélegzett amikor odasietett a nyuszi. Próbált segíteni de nem tudott, ekkor a nyuszi megijett amikor meglátott valakit aki éppen puskát fogott rá és ezért elszaladt. A távolban egy ídős bagoly volt aki végig nézte az eseményt és próbált segíteni a kisfarkason, de nem tudott ezért elrepült segítségért. A nyuszi biztoságba hazaért de nem volt magára büszke, viszont nem hanyagolhatta el azt a dolgot, hogy családja volt akiknek kellet a segítsége.

-Ezt az anyukád mesélte?

-Igen és eléggé aggasztóan nézett de akkor még nem érdekelt különösképpen. Most meg már késő megkérdezni.

-Értem. Nagyon sajnálom ami az anyukáddal történt.

Amikor meg akartam szólalni valaki hirtelen megelőzött.

-Layla menjünk haza.

-Szia bratyus. Egy pillanat és megyek de még befejezem a beszélgetést.

-Sietnünk kell.

-Miért?

-Mert a barátnőm keresett az elöbb és nem akarom megvárakoztatni. Megérted?

-Jó menjünk.

-Layla csak még egy dolog! Anya azzal fejezte be a mesét, hogy a kisfarkas túlélte a lövést és új családja lett így a történet boldogan fejezödőtt be és ez a legfontosabb.