Alexander Lee

Nem hittem volna soha, hogy ennyire fel tud zaklatni egy lány. Neki még is sikerült. Mindenhol őt keresem, úgy is, hogy tisztáztam vele, hogy nem akarok tőle főnök-dolgozó kapcsolaton kívül semmit. Megbabonázott azzal az irritáló mosolyával. A csókja ízével, mely annyira édes. Zöld íriszei fényesen ragyognak, amikor az én gesztenyebarna szempárommal találkoznak. Haja mindig tökéletesen áll, bárhol és bármikor legyen. Alakjára pedig semmi rosszat nem tudok mondani. Szép nő, sőt gyönyörű.

Az ajtómon kopogtak, mire egy "tesséket" motyogtam el. Az ajtó kinyílt és Grace szép alakját pillantottam meg. Kezemből a tollat letettem és államat megtámasztottam a tenyeremmel. Ő tálcával a kezében közeledett felém, míg végül le nem tette elém.

- Köszönöm! - mondom bólintva, hogy elmehet. De ő esetlenül áll előttem tovább, amire felhúztam a szemöldökömet. - Igen? - kérdeztem, mire az ajkába harap és egy nagyot sóhajt.

- Tudom, nem szabad ebben a hónapban kikérni szabadságot, de...

- Nincs de! A saját kérdésedre épp most adtad meg a választ - szóltam erőteljesen közbe, mire lehunyta szemeit és kihúzta magát. Végül rám emelte a zöld íriszeit.

- Nem is szeretnék kikérni egy egész napot - rázza meg a fejét. - Csak január harmincegyedikén négy órát! Amíg eltudok menni a barátnőm esküvőjére. Tanú leszek! Előtte nap bent maradok dolgozni, sőt március végéig egyetlen egy napot se hagyok ki, dolgozok többet is, csak azt a négy órát! Kérlek! - mondja összevissza hadonászva. A végére már teljesen elfáradt és a válaszomat várta.

- Nem - mondom ki az egyszerű választ.

- Miért? - tör ki belőle a kérdés.

- Nem teszek kivételt. Elmondtam a feltételeket. Ha nem tartod be, akkor el is mehetsz és kereshetsz új munkahelyet - mondom keményen, mire sóhajtva bólint és keserű mosolyra húzta a száját. Szemöldököm felszaladt és meglepődve néztem a lányra.

- Akkor köszönöm, hogy itt dolgozhattam, de felmondanék - mondja, mire felnevettem, de Gracenek továbbra is rendíthetetlen volt az arca.

- Nem engedem. Ezt a hónapot még akkor is végig kell dolgoznod - mondom egy nyertes mosollyal, mire megvonta a vállát.

- Nem érdekel - nyomatékosította meg a szavakat és a kötényét levágta az asztalomra. - További jó munkát! - mondja erőteljesen és hátat fordítva nekem kifele tartott, mire felhorkantam. Megtorpant, mire akaratlanul is feltápászkodtam a helyemről.

- Nem engedem és nem nyitok vitát! - léptem mellé és magam felé fordítottam, a csuklóját megszorítottam, mire felszisszent.

- Mért nem dönthetek a saját életemről? - kérdezte, de úgy tűnt inkább magától, mint tőlem.

- Mert van, hogy mások jobban tudják mi jó neked - húzom mosolyra a szám, mire megforgatta a két szép zöld szemét. Akaratlanul is szélesebb vigyor terült el az arcomon.

- Ne mond meg nekem, hogy mi a legjobb számomra. Ne legyél az anyám vagy az exem - motyogja és csuklóját kirántja a szorításomból. Halkan felsóhajtok és szemeibe nézek.

- Megint tegeztél - mondom fáradtan.

- Mintha te nem - vágja rá gúnyosan, mire félmosolyra húzom a szám.

- Hogy vagy? - kérdezem hirtelen, mire meglepődött arcával találom szembe magamat.

- Nem tartozik magára! Maga csak...a főnököm - mondja erőteljesen, mire keserűen bólintok. Bár ő ezt nem veszi észre. Igaza van, csak ilyen kapcsolatot akarok vele ápolni. Vagyis ez a kötelességem. Teljesen más kérdés, hogy mit szeretnék igazából.

- Akkor sem engedem, hogy felmondjon - mondom mélyen a zöld íriszeibe. Állja a tekintetem és hirtelen aprócska kezét megérzem az arcom szegleténél. Nehezebben veszem a levegőt, de nem csak én. Az ő arca is megfagyott, miközben szemében látni vélik a zavarodottság.

- Akkor maga megengedi, hogy elmenjek a barátnőm esküvőjére - simítja meg az arcom, mire szaggatottan kifújtam a levegőt és lemondóan néztem a szemeibe.

- Nem lehet Grace - szólítom a nevén, mire az arca egy pillanatra eltorzul. Egy röpke másodpercig láttam azt a kifejezést, amit egy megtörhetetlen pajzs követett. Mindkét kezét a hajamba vezette és egy aranyos mosolyra húzta a száját. Közelebb húzott magához, mire kezeim akaratlanul vándoroltak a derekára. Tekintetemet továbbra is állta és nem volt hajlandó elnézni egy pillanatra se. Ahogy én sem.

- Minden lehetséges, ha akarja az ember - suttogja és az arcomhoz vészjóslóan közeledik az övé. Az ajtónak döntöm, ezzel leszorítva őt. Zöld íriszei homályosak voltak számomra. Halkan felsóhajtott és leheletét éreztem az ajkaimon. Megakartam csókolni, de nem tehettem. Ő az egyik alkalmazottam, aki csak kiakarja játszani a szabadságát. Nem hagyhatok neki. Még mindig én vagyok a főnök, és nem ő az enyém.

- Szép próbálkozás, de nem jött be Grace Miller - mondom gúnyosan, mire kettőt pislog, én pedig elhúzódom tőle. A cipője orrát kezdi el bámulni, mire egy nagyon halk sóhajt ejtek ki a számon. Arca lángba borul, mire állánál fogva felemelem a fejét, míg tekintetünk nem találkozik. Szégyent vélek felfedezni az arcán és az ajkaiba is harap.

- Sajnálom, tényleg - szólal meg végül és a hajába túr. - Nagyon fontos lenne, hogy ott legyek - motyogja és az ajtónak támaszkodik.

- Nem kivételezhetek senkivel. Nem tudom még mennyiszer kell elmondanom - mondom erőteljesen, mire az ajkaiba harap és bólint.

- Sajnálom, tényleg nem tudom mi ütött belém - kezd el magyarázkodni, mire hirtelen ötletből magamhoz húzom. Megszeppenve áll karjaim között, amire elmosolyodom. Mélyen beszippantom az ibolya illatú parfümjét és elengedem.

- Na húzz dolgozni, mert a végén, még tényleg kirúglak! - mondom fenyegetően, mire csak halványan bólint és kilép az irodámból. Fáradtan hátradöntöm a fejemet és lecsukom két szemem. Tiszta lökött vagyok, hogy így össze tud kavarni, egy jelentéktelen dolgozó a sok közül. De ő valamiért teljesen más. Hiába mondom, hogy egy a többi közül, ha nem így érzek. Valami megfogott benne. Valami olyasmi, amit nem lehet elmagyarázni. Bármi is legyen az.

***

A nap további részében papír munkával foglalkoztam, amiket még nem tudtam megcsinálni. Könyvelőt szerencsére már tegnap letudtam, így egész nap az irodámba lehettem.

Az órámra nézek, ami már hét órát mutatott, így fáradtan felálltam és kezembe vettem a telefont. Kikeresve a megfelelő számot elkezdtem hívni, ami egyből ki is csöngött. Harmadikra fel is vette a személy.

- Jó estét! Itt Jessica Brown! - mondja el a nevét, ami megbizonyosít arról, hogy jó számot hívtam.

- Neked is! - mondom, majd folytatom. - Alexander Lee vagyok.

- Szia - köszön újból, de a hangja kicsit vidámabbnak tűnik. - Mért hívtál? - kérdezi kedvesen, mire akaratlanul is a hajamba túrok.

- Biztos ismeri az egyik alkalmazottamat, Grace Millert.

- Igen, legjobb barátnőm. Mi történt vele? - kérdezi, mire megköszörülöm a torkom.

- Ma arra kért engem, hogy az utolsó januári napon, vagyis az esküvőd napján engedjem el négy órára. Elméletileg tanú lett volna - dörzsölöm meg az orrnyergem.

- Igen, tényleg ő lesz a tanúm - mondja kicsit büszkén, majd elhallgat, pár pillanatra. - Várjunk, miért csak lett volna? - kérdezi vissza feszülten.

- Sajnálom, de új tanút kell keresned! Ebben a hónapban mindenkinek kötelessége minden egyes napon dolgoznia. Akkor is, ha az utolsó januári napról van szó.

- Értem - motyogja. - Nem lehetne kivételt tenni? Bármit megadnék érte!

- Sajnálom, de nem - mondom egy kicsit szomorkásan, hogy eltudjam vele hitetni, hogy érdekel a problémája.

- Hát akkor keresnem kell valakit gyorsan - mondja kínosan nevetve. - Köszönöm, hogy szóltál! Figyeljen Gracere! Képes eljönni minden szó nélkül az esküvőmre. Még azt is be meri vállalni, hogy kirúgd miattam. Azt pedig senki se akarja, imád nálad dolgozni - mondja kedvesen, mire elmosolyodom.

- Voltaképpen ma felakart mondani. Ezért is hívtalak, nehogy valami hülyeséget csináljon - mondom el az igazságot.

- Rendben, beszélek a fejével - mondja majd újból megszólalt. - Szia! - köszön el.

- Szia! - mondom, majd kinyomom a hívást. Nem hagyhatok semmit se a véletlenre. Grace tényleg bármire képes, amit a fejébe vesz. Sokszor nézem és nagyon nehéz kiigazodni rajta, mit is hogyan akar. De mondjuk bármik is legyenek, teljesíti őket. Okos lány, Grace Miller.

***

- Mit művelsz? Mért akarsz mindig, mindenhol keresztbe szúrni nekem? - ront be az irodámba idegesen, korán reggel Grace. Az arca lángba borult és a hajába is túr, hogy kifejezze mennyire is ideges. Szórakozottan nézek végig a lányon, akin egy fekete farmernadrág és egy bézs színű, kötött pulóver van.

- Nem akarok neked sehol sem keresztbe szúrni - mondom az ő szavait használva. - Csak elmondtam Jessicának a dolgot, mert te úgyse lettél volna rá képes - mondom és a szemeibe nézek, amik korán reggel is tudnak gyilkolni. Csak úgy szikrákat szórtak a zöld íriszei.

- Nem ezért csináltad - rázza meg az fejét dühösen. - Pontosan tudtad, hogy nem fogok bejönni az nap és direkt kiszúrtál velem, hogy ne tudjam megvalósítani a tervemet! Önző, tuskó, gazdag, seggfej vagy! Akinek nem számít más élete, csak a sajátja! - mondja egyel nagyobb hangerővel, mire az mérgesen ránézek.

- Mi jogon beszélsz így velem? Egyáltalán, hogy engedheted meg magadnak? Itt ordibálsz velem és még tegezel is! - csapok az asztalra, mire egy pillanatra megszeppen.

- Szarok bele! Rúgjon ki! - mondja erőteljesen, mire felhorkanok és megdörzsölöm az orrnyergem.

- Pont ezért csináltam. Nem hagyhatom, hogy kirúgjam - rázom meg a fejem, mire felvonja a szemöldökét.

- Mért nem? - tárja szét két kezét tehetetlenül. Aztán a combjára csap és végül, mind két kezét a hajába vezeti. - Mért ennyire fontos, hogy nem szabad kirúgnia? - kérdezi és tekintetét az enyémbe fúrja.

- Régi állásodból is kirúgtak. Ha most is el leszel bocsájtva, akkor nagy valószínűséggel nem vesznek fel más helyre - kezdem el rendezgetni az asztalomon lévő papírokat.

- Ezért akartam felmondni - horkan fel, mire felnevettem. Kérdőn rám néz és széttárja a kezeit. - Mi olyan vicces? - kérdezi gúnyos arccal, mire elmosolyodom.

- Semmi - mondom végül és inkább megtartom magamnak a véleményemet. - Nyomás dolgozni! - szólok rá, mire dühösen hátat fordít.

- Kösz a semmit! - dünnyögi az orra alatt, amit szerencsétlenségére meghallottam.

- Jobb lesz, ha vigyázol a szádra! Amiket mostanában leművelsz, következményei lesznek! - mondom szórakozottan, majd a kezembe véve a kötényét oda dobom neki. - Ezt tegnap itt felejtetted! - vigyorgok rá, mire ő is ejt egy gúnyos vicsort. Látom mennyire feldühítettem most őt. Nagyon aranyos ilyenkor is.

Se szó, se beszéd nélkül becsapta maga mögött az ajtót. Eltávozott köreimből, bár még mindig a mosoly ott ült az arcomon. Azok a zöld szemek, ahogy szikrákat szórtak felém. A dühös arca, mely annyira nevetségesen cukivá varázsolta. Megbolondított ez a lány tisztára. Mosolyra tud fakasztani, ami még egyetlen egy embernek se sikerült.

***

- Alex - lép be vidáman Liam, mire felvonom a szemöldökömet. - Ashley eljön velem randizni - mondja és levágódik a fotelre, mire elnevetem magam.

- Már ideje volt, hogy megtedd az első lépést - kacsintok rá. Csak felnevet és végül a hajába túr.

- Nem hittem volna, hogy igent mond - vigyorog, mint a tejbe tök, amire felállok az asztalomtól és lehuppanok mellé a kanapéra. - El kell jönnöd velem! - mondja, mire felnevetek.

- Haver, ne foss már! - veregetem vállba, mire megrázza a fejét. - Az már nem randi, ha én is ott vagyok - mosolygok rá, mire úgy tesz, mintha valakinek valami beugrott volna.

-  Nem a randira kell eljönnöd velem - mondja vigyorogva, mire értetlenül nézek rá. - Mára megbeszéltük, hogy eljön hozzám egy barátnőjével. Így arra kérlek tesó, hogy gyere te is! Lehet csinos a barátnője - bök oldalba, mire elnevetem magam. - Közbe nem hagyhatsz egyedül két lánnyal - mondja nyertesen, mire megforgatom a szememet.

- Jól van, elmegyek - emelem magasba a kezemet, mire örömébe összecsapja a két tenyerét. - Mikor lesz a randi?

- Szombaton - vigyorodik el. - Munka után elmegyünk közösen valahova - vonja meg a vállát. - Aztán így áthívtam ma és mondtam neki, hogy hozhat barátokat.

- Akkor lehet nem is egy barátnőjét hozza - mondom, mire megvonja a vállát.

- Az neked csak annál jobb - borzolja össze a hajam, mire beletúrok, hogy visszaállítsam. - Akkor este haver! - sétál az ajtó felé.

- Ne felejtsd átnézni az étterem papírjait a héten! El kell vinnem még februárig apámhoz - mondom, amire visszafordul felém.

- Elutazol megint? - kérdezi felvont szemöldökkel. Bólintottam és felálltam a kanapéról.

- Apa megkért, hogy kutassak kicsit a környéken. Majd valamikor jövök - legyintek, mire felsóhajt.

- Az életeddel játszol haver. Nem csinálhatod ezt örökké! - szól erőteljesen. Csak megvonom a vállam és ránézek.

- Mit tehetnék? Apának szüksége van rám. Nem mondhatok neki nemet - rázom meg a fejem, de ő ezt megcáfolja.

- Dehogynem! Itt az éttermed és a kávézód is! A saját vállalkozásodba már belekezdtél!

- Tudod, hogy csak nyár elejéig leszek főnök. Utána tiéd lesz az egész kóceráj - mosolygok rá, mire idegesen rám néz.

- Nem kell! Hányszor kell még elmondjam?! Csak azt akarom, hogy biztonságban élj, boldogan! Nem akarom, hogy apád cégét vegyed át! Ez a tiéd! Ne hagyd itt! - emeli fel a hangját, mire megrázom a fejemet.

- Sajnálom, de nem tehetem. Apám mégis az apám - motyogom fáradtan, mire a hajába túr idegesen.

- Este találkozunk - zárja le a beszélgetést és kilép az irodámból, az ajtót becsukva maga után. A hajamba túrok idegesen és az asztalra csapok utána. Tudom, hogy nem helyes amit csinál apa, de nem fordulhatok ellene. A fia vagyok és számít rám. Nem hagyhatom cserbe, nem okozhatok neki csalódottságot.

***

Liamnek nagy háza van, tisztességes pénzből. Nem úgy, mint nálunk. A nappali igényes és a bőrkanapé megmutatja milyen sok pénze van, legalábbis a szüleinek. A kiskoromat itt éltem le, így a ház összes szegletét ismertem. Mégis olyan fura most itt ülni két év után újból. A szülei ráhagyták a házat és elköltöztek külföldre. Két havonta hazalátogatnak, de Liam szabad kezet kapott mindenre. Ő dönt a sorsáról, amiért nagyon is irigylem. Bárcsak én is azzal foglalkozhatnék, amit igazán szeretek. Bárcsak nem kéne megfelelnem a rengeteg elvárásnak, ami körül vesz.

- Sziasztok! - köszönt kedvesen egy női hang a hátam mögül, mire megfordultam és szembe találtam magamat Grace alakjával. Örökös mosolya az arcára volt rajzolva. Ahogy végig nézett a társaságon és végül meglátott engem. Az arca egyből eltorzult, de csak egy pillanatra, mégis láttam. Az eltitkolt érzelmei. Grace Miller bármennyire is mosolygós, ott lakozik benne a bánat, melyeket az évek során szedett fel. Az arca szegleteit jobban megnézve láthatóvá válik mennyire is esetlen és sebezhető. Bár ezt nagyon próbálja fedni egy nagy mosollyal, ami számára az álarcot, sminket jelenti.

- Grace! - szólal meg vidáman egy női hang. - Hogy vagy? - kérdezi kedvesen tőle. A tekintetét elkapja rólam és a lányra néz.

- Köszi jól - vigyorog a lányra. - És ti? - kérdezi vissza kedvesen és köreinkbe sétál, aztán lehuppant a kanapé másik felébe, amin én is ülök. 

- Teljesen be volt zsongva Kaily, mikor felhívtál minket - mondja orrnyergét megdörzsölve az említett lány mellett ülő.

- Köszi, hogy meghívtál minket! Olyan jó, hogy Adam rávett, hogy barátkozzak veled! Kár, hogy az egyetemen nem voltatok beszélőviszonyba - mondja Kaily, mire Grace a füle mögé tűrt egy hajtincset.

- Senkivel nem voltam beszélőviszonyba a barátaimon kívül - mondja kínosan, aztán újból megszólal. - De ne nekem köszönjétek! Ashley mondta, hogy jöhettek - kacsintott a lányra, aki felnevetett.

- Liam érdemli a dicsőséget - mosolyodik el.

- Meg is jött az emlegetett szamár - mondom vigyorral az arcomon és Liam leteszi a csipszes tányért az asztalra, majd mellém huppant.

- Szamár a fejed - mondja, majd összekócolja a hajamat. Mögötte egy halk kuncogást hallok meg. Ezer közül is felismerném a hangot, de nem néztem oda.

- Mit fogunk csinálni? - kérdeztem felvont szemöldökkel és belekortyoltam a kezembe lévő italba.

- Játszunk! - mondja vidáman Liam és felpattan mellőlem. - Álljunk párokba! - mondja és Kaily Adam kezét megszorította. Liam pedig Ashleyre nézett, így nekem Grace maradt. A lányra néztem, aki unottan megforgatta a szemét és végül belenézett a gesztenyebarna szempáromba.

- És most? - kérdezte Kaily izgatottan, mire újból beleittam az italomba, ami égette a belsőmet.

- Asztalra teszek kérdéseket lefordítva és mindenki húzz egyet. Sorba megyünk és akinek valamelyik kérdés tetszik az megkérdezheti a társától is - mondja Liam és az asztalra tett szétszórva papírlapokat. Húztam egyet, mint mindenki más is és elolvastam a rajta álló mondatot. "Jellemezd az egyik jelenlévő személyt!" Hátradöntöttem a fejemet és Gracere néztem, aki pont abban a pillanatban kapta rám a tekintetét. Közelebb mentem hozzá és megnéztem mi áll az ő papírján. "Kérj bocsánatot egy olyan személytől, akit megbántottál!" Felnevettem, mire Grace összevonta maga előtt a két kezét.

- Ezt direkt neked szánták! - súgtam a fülébe, mire szikrázó zöld szemeit rám vezette.

- Majd ha fagy! - vágta az arcomba és ezután elkezdődött a játék. Rengeteg dolgot megtudtunk a másiktól és amikor Gracen volt a sor, akkor figyelemmel hallgattam a beszámolóit.

Sziasztok!
Tudom, nagyon összeszedetlen lett ez a rész, de ígérem a következő sokkal jobb lesz! Vagyis remélem!
Amúgy mit gondoltok Alexanderről? Grace viselkedéséről? Liam és Ashley alakuló kapcsolatáról?
Jessica hozzáállásáról?
Puszi: LittyLoly
2019.01.27.