Alexander Lee

Csak néztem őt és az arcomra egy mosoly kúszott. Olyan boldognak és vidámnak tűnt mindig, most pedig a szemem láttára esett össze darabokra. A szívem összeszorult egy pillanatra, de utána elnéztem róla és a víztükörrel találtam szembe magam. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem.

A következő pillanatban csak egy szál alsó nadrágban feszítettem, kint a hidegbe. Ő felnézett rám és összeráncolva a szemöldökét elálltak a könnyei. Csak mosolyogva megvontam a vállamat és egy lépést téve beleestem a medencébe, ami nagy vízcsapódással jelezte, hogy benne vagyok. Amikor feljöttem a felszínre, akkor eldobtam oldalra a vizes hajtincseimet és Gracere néztem. Ő csak megrázta a fejét, mire oldalra billentettem mosolyogva a fejem.

- Na, gyerünk - kezdem el buzdítani, mire csak hevesebben kezdte rázni a fejét. - Vetkőzz és gyere! - mondom egy félmosollyal, mire dühbe gurul.

- Hülye, a franc fog neked itt vetkőzni! - mondja durcásan és mellei alatt összevonja a két karját.

- Ahogy óhajtod - és ezzel a lendülettel odaúsztam hozzá. Már megfogtam volna a kezét, hogy így berántsam, amikor felkiáltott.

- Jól van! - mondja vinnyogó hangon, mire egy mosolyt rejtek el az arcom szegleteiben. - Megyek, csak... - kezdi pirbe szökött arccal, mire felnevetek.

- Szégyenlős vagy? - húzom fel kérdőn a szemöldököm, mire egyből válaszol.

- Nem!

- Szóval, igen - raktározom el a dolgot, aztán pedig megrázom a fejem. - Olyan, mintha bikiniben lennél - mondom neki biztatóul, mire megforgatja a szemeit.

- De te még is a főnököm vagy - kezd el hozzá mutogatni, aztán hirtelen megáll. - Ha persze nem rúgtál ki, az előbbiért - mondja már szégyenlősebben és füle mögé tűr egy kósza hajtincset.

- Majd megbeszéljük, de most gyere - mondom neki bólintva, mire egy nagyot felsóhajtott.

- Jó, de akkor fordulj el - hesseget a kezeivel arrébb és hogy forduljak meg. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, és mielőtt megfordulok látom, ahogy egy kusza görbület suhan végig az arcán, a szája sarkából. Ez az, újra mosolyog!

Nem vagyok valami jó hallgatóság vagy segítőkész ezekben a helyzetekben, így próbáltam meg egy harmadik opciót. Kerüljük a témát és szórakozzunk. Felejtse el mi történt és legyen ugyan olyan boldog, amilyennek megismertem. Meg persze, ugyan olyan bátor, ahogy aznap kivívta az igazát.

Az emlékek megmosolyogtattak és a következő pillanatban egy nagy vízcsobbanást hallottam mögülem. Megfordultam és szembe találtam magam Grace csillogó zöld íriszeivel, amik a sötétben kicsit szürkés benyomást keltettek. De, így is csoda szépek voltak.

- És most? - kérdezi, mire egy pimasz mosoly jelent meg az arcomon. Elkaptam a lány derekát és megpörgetve a vízbe dobtam. A köhögve jött fel a felszínre, mire elnevettem magam. Ő csak morcosan összefonta kezeit, mire megint megfogtam a derekát és utána a víz alá nyomtam.

- Ezt megkeserülöd! - mondja amikor feljött a vízfelszínre és a következő pillanatba rám ugrott, ezáltal elvesztettem az egyensúlyomat és a víz alá kerültem. Prüszkölve jöttem fel a levegőért, mert nevettem és víz ment a számba. Egy diadallista mosolyt küldött felém, mire nevetve a hajamba túrtam.

Így fröcsköltük, piszkáltuk egymást már egy ideje, amikor rá ugrott újból a hátamra és próbált lenyomni a víz alá. Nem sikerült neki, mert stabilan álltam és gyengédecske volt hozzám képes. Így mosolyogva hátra estem és együtt kerültünk a víz alá. Nevetve jöttünk a felszínre, és amikor megpillantottam ragyogó arcát, nekem is egy mosoly terült szét az enyémen. Boldog voltam, hogy ő is az. Még mindig nehéz elhinne, hogy pár perce még potyogtak a könnyei a szomorúságtól. Annyira lehetetlennek hittem, hogy Grace Miller, a mindig mosolygós munkaerőm sírjon. De az így is szép nőt, még szebbé varázsolta a könnycseppek.

- Alex - szólít meg mézédes hangján, amitől belül mindig valami melegséget érzek.

- Igen? - kérdezem, mire az ég felé emeli a tekintetét, aztán vissza rám.

- Köszönöm! - mondja egy halvány mosollyal, mire csak megrántom a vállam, hogy semmiség. - De nagy dolog - szál velem vitába, mire félmosolyra húzom a szám és felvonom a szemöldökömet. - Eljöttél velem a családi ebéd félére - forgatja meg a szemét, mire elnevetem magam. - Aztán még meg is vigasztalsz, pedig csúnyán beszéltem veled - mondja egy nagy sóhajjal és közelebb úszik hozzám. - Tényleg nagyon köszönöm és bocsánat! - mondja félmosollyal az arcán, mire egy puszit nyom az arcomra, mire én felvont szemöldökkel nézek le rá. Grace csak szégyenlősen hátrasimítja vizes hajtincsit, mire reflexből magamhoz rántom. Meleg teste az enyémhez simul, amin csak egy fekete melltartó és bugyi van. Hajából kihúzom a hajgumit és a csuklómra húzom. Ő a mellkasomra teszi apró kezeit, míg én a kontyot szétbontom és a hajzuhataga a háta közepéig hullik. Felsóhajt és az ajkába harap, amire én még szorosabban rántom magamhoz, így a kezei felsiklanak a tarkómra, ahol a hajam végét kezdi el birizgálni. Szemeibe nézek, mire ő is az enyémekbe. Erőt veszek magamon és megszólalok.

- Megbocsájtva - suttogom és már olyan közel voltunk egymáshoz,hogy a leheletem súrolta az ő bőrét, mire egy kicsit megrezzent a karjaim között. Egy halvány mosoly suhant végig az arcomon.

- Akkor jó - mondja ő is halkan és egy vigyor jelent meg a szája szegletében. A homlokaink egymáshoz voltak már érintve. Még közelebb akartam tudni valamiért, így még jobban magamhoz szorítottam, mire lábai a derekam köré csavarodtak. Elmosolyodtam és már az orraink is érintkeztek egymáshoz. A levegő is megfagyott köztünk, ahogy az ajkaink vészjóslóan közelítettek egymás felé. Tudtam, hogy el kéne hajolnom tőle, de annál jobban akartam.

Már csak egy milliméter választotta el a szánkat. Már készültem megtenni az utolsó lépést, amikor hirtelen a távolból meghallottunk egy hangot. Azzal a pillanatban egy időben húzódtunk el egymástól. A torkomat megköszörültem, mire Grace, aki a füle mögé tűrt egy hajtincset, rám nézett. Zöld íriszei csillogtak, mire egy mosolyt küldtem felé. Meglepődve nézett rám és aztán pedig elvigyorodott. Minden rendben köztünk.

Csak egy dolog kivételével. A szívem hevesebben dobogott, mint általában. Minden porcikámon éreztem a lány hűlt helyét, ahol még az előbb hozzám ért. Kívántam őt mindenestül. Közelébe akartam lenni és soha el nem engedni. Látni akartam a mosolyát, ami olyan fényesen ragyog, ahogy a világot csodálja. Azt a mosolyt, mely minden helyzetben az arcán van, ha kell, ha nem. Akartam őt, valamilyen elfojtott érzés miatt. Valamit ebben a pár pillanatban elindított bennem, amit legszívesebben megállítanék, de nem birok, mert olyan jó érzést nyújt számomra.

- Mért vagytok a medencében? - kérdezte valaki a medenceszéléről, mire odakaptam a tekintetemet. Grace húga, Annie állt ott felvont szemöldökkel, mire én megvontam a vállamat, a mellettem lévő lányt pedig csak mosolygott, mint mindig.

- Fáztunk - motyogja, aztán pedig egy pajzán félmosoly jelenik meg az arcán. - Te is fázol? - kérdezi és föl, le húzogatja a szemöldökét, mire elnevettem magam.

- Igen, de inkább visszamennék - bökött a ház felé, mire Grace bólintott. - Kéne nektek törölköző - motyogja, mire a nővére megrázza a fejét.

- Elvagyunk mi itt - vágja rá reflexből, mire félmosolyra húzom a szám és a lány mellé úszok.

- Grace... - kezdi a húga, mire a lány felmordult.

- Nincs semmi Grace! - mondja dühösen, mire a keze után kutattam, hogy megfogjam. Amikor megtaláltam az ujjaink összekulcsolódtak.

- Nyugi - szólok közbe és megszorítom Grace kezét. - A törölközőket megköszönnénk - biccentek a testvére felé, aki meglepődve, de bólintott és elment. - Egyszer ki kell menjünk - vonom fel a vállam játékosan, mire belebokszol a vállamba a másik kezével. Felnevetek és közelebb húzom magamhoz.

Már megint ott voltunk, ahol az előbb. Nevetnem kellett a játékunkon, de annál sokkal jobban vágytam rá és az érintésére. Persze, meg is kaptam amit szerettem volna, mert a következő pillanatban a kezei átkulcsolták a nyakamat. Egyik kezemet derekán hagyom, míg a másikat felvezetem az arcára és egy kósza hajtincset tűrök a füle mögé. Elmosolyodik, mire nekem nem kellett több.

Lassan kezdtem felé hajolni, hogy lássam mit szól hozzá. Szemeim arca összes szegletét végig pasztázta, amikor mosolyogva lehunyta a szemeit. Én is egy halovány száj felgörbítést végeztem mielőtt véglegesen az ajkaihoz érnék.

Az eszem súlyosan tiltakozott és minden más ellen, ami Gracehez köthető. De túl nagy vonzalmat éreztem iránta, ami csak vágyból alapult. Nem volt ez semmi más, csak szín tiszta vágy. Kívántam, minden egyes porcikáját. Túl jó lány volt és éppenséggel nem voltam vak.

Aztán végül megléptem az utolsó lépést. Ajkaimat rátapasztottam az övéire, amik azonnal egybeforrtak. Meleg, apró testét éreztem a bőrömön. Kis kezei égették a tarkómat, ahol hozzámért. A csókba belemosolyogtam, mire ő is ejtett egyet. Aztán lihegve váltunk el egymástól és csillogó zöld íriszeibe vezettem a tekintetemet.

- Gyönyörű vagy - suttogom a fülébe, mire a gerincén végig fut a hideg és karjaim között megborzong.

- Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan - motyogja halkan és a mellkasomba fúrja a fejét. Csak hitetlenül megrázom a fejem és egy puszit nyomok a feje búbjára. Aztán hátsója alá nyúlva felemelem. Sikítva kapaszkodik meg a nyakamba és végül közösen nevetünk.

- Formás hátsó - tapogatom meg kicsit, mire ütni kezd.

- Idióta! - visítja nevetve már és hirtelen az ajkaimhoz hajol. Váratlanul érint a csókja, de amint felfogom a helyzetet visszacsókolom. Belemarkolok a fenekébe, mire felmordul és szorosabban öleli át a derekam a lábaival. A hajamba csimpaszkodik, mire erősebben szorítom meg a hátsóját.

Az egyszerű játékból egy szenvedélyes vágy alakult ki, amit mindketten élveztünk. De aztán torok köszörülést hallottunk meg, mire olyan gyorsan váltunk szét, hogy véletlen eldobtam, így a víz alá került. Lábai nem értek sikeresen földet előtte.

- Grace! - kiáltok fel ijedten, mire felhúzom a víz alól a lányt, aki prüszkölve örvendezik a levegőnek. - Jól vagy? - kérdezem aggódva, mire bólint és pár másodpercre rá hagyja abba a köhögést. Amikor már biztosra vettem, hogy jól van, akkor felnéztünk az illetőre, aki ekkorra ijedelmet okozott nekünk. Bár nem csodálom, eléggé rossz dolgot csináltunk. De újból megcsinálnám.

- Josh! - örült meg Grace a fiúra nézve, aki félmosolyra húzta a száját.

- Mért nem mondtátok, hogy együtt vagytok? - kérdezte kedvesen, mire mi Graceszel egymásra néztünk és egyszerre fordultunk vissza Joshhoz.

- Mi nem vagyunk együtt - vágja rá kapásból Grace, gondolkodás nélkül és a kezemen lévő hajgumiját elvéve felkontyolja a haját. - Csak... - kezd el magyarázkodni, de egyre vörösebb kezd lenni a feje, ami iszonyat aranyosan áll neki. Joshsal egymásra nézünk és magunkban elnevetjük magunkat.

- Maradjon köztünk haver - biccentek felé, mire csak mosolyogva bólint.

- Úgy lesz - mondja és felénk nyújtja a törölközőket. Grace kimászik egyből, így rálátást nyerek pár pillanatra az alakjára. Formás fenekére és a szép kerek melleire. Kár hogy fekete anyag mögé vannak bújtatva e csodás látványok.

- Ne bámulj már idióta! - dünnyögi az orra alatt, mire felnevetek.

- Annyira jó nem vagy - hervasztom le, mire szorosabban öleli a törölközőjét.

- Csak gyere már, mert idefagyok - mordul rám és vacogni kezd, mire ki huppanok a medencéből és Josh kezéből kiveszem - egy köszönömmel - a másik törölközőt. Hajamat beledörgölöm, majd a derekam köré csavarom.

- Mehetünk hercegnő - mondom és a cuccainkat felkapva szaladunk befele a házba, hogy minél kevesebbet kelljen kint tartózkodnunk a hideg levegőn. Amikor beértünk elnevettük magunkat és ledobtuk a cuccainkat.

- Húzzunk haza - mondja mosolyogva, mire akartam volna már megszólalni, hogy jó, de valaki gyorsabb volt nálam.

- Elméletileg itthon vagy, nem? - szólal meg mögüle egy éles hang, amire mindketten odakapjuk a fejünket. Mrs. Miller állt ott karba tett kézzel és mögötte a kanapén foglaltak helyet a többiek. Annyi különbséggel, hogy most még egy család pluszban ott volt a háttérben.

Gracere néztem, aki sokkolódva állt egy helyben és végül egy nagyot nyelt. Szorosabban kezdte szorítani magára a törölközőt és az alsó ajkába harapott. Szemei a parketta felé néztek és láttam rajta, hogy már megint teljesen kifordult önmagából. Feleslegesen csináltam bármit is, ha itt bárki csak egy másodperc alatt összetörheti.

- Menjünk - fogom meg a lány kezét, mire felnéz rám és szemébe éles csillogást vélek felfedezni. Zöld íriszei megteltek könnyekkel, bár próbálta visszatartani őket. - Köszönjük, hogy itt lehettünk, de holnap még sok dolgom van és nem érek rá - nézek az anyjára keményen, mire csak bólint.

- Persze, nyugodtan menj - mondja kedvesen, az anyukája, mire felszalad a szemöldököm az egyes számtól.

- Grace is jön - mondom erőteljesen és magamhoz húzom a lányt. - Nem mehet hozzá egy seggfejhez, mikor már van barátja - beszélek gondolkozás nélkül, mire Amber meglepődve néz rám, aztán pedig a lányára.

- Az lehetetlen - tőr ki belőle, mire Grace erősen kapaszkodik belém. Csak átkarolom és az anyukájával meg nem szakítva, néztem farkas szemet.

- Minden lehetséges - szólal meg halkan a hónom alatt lévő lány és elmosolyodik. - Mondtam, hogy nem mehetek hozzá, ahhoz a féreghez - mondja és felnéz rám, az arca virul, mire egy félmosolyt ejtek felé.

- Vigyázz a szádra! - szól fenyegetően az anyja, mire valaki megszólal a háttérben.

- Ez csak kamu - hallatszik el az újon jövő, velünk egy idős férfi hangja. Valószínűleg ő David Parker, akitől irtózik Grace Miller, a volt barátnője és most az én kamu párom.

- Mért lenne az? - kérdezi Josh, mire megszorítom Grace vállát. Jó fej srác, a húga nagyon jól járt vele. Lehet szólnom kéne Thomasnak, hogy nem kell beszereznie baltát, ha elgondolkozott rajta.

- Ismerem Gracet, mint a rossz pénzt - mondja unottan David, mire a lány megfeszül. - Tudom, hogy hazudik.

- Tévedsz David - csóválja meg a fejét a lány és hirtelen kibújik karjaim közül és vesz egy nagy levegőt. - Azt hiszed, hogy ismersz, mert együtt voltunk, de nem. Azóta eltelt három év, megváltoztam és rájöttem valamire - mondja merészen. - Hogy mennyire gyerekes voltam, akkor, amikor összejöttem veled. Mennyire naiv és gyenge voltam, hogy az első fiú karjaiba vetettem magamat, mikor sokkal jobb pasijaim is lehettek volna - és mindenki elhallgatott. Mindenki síri csendben ült, mire egy nyertes mosolyra húztam a számat. Az én kamu barátnőm.

***

Az események után gyorsan felöltöztünk és elhagytuk a tett helyszínét. Thomasnak odaadtuk az ajándékokat és utána útnak indultunk hazafelé. Amint elhagytuk az utcát Grace felhúzta a térdeit és kislabdaként ül azóta is egy helyben. Néha, ahogy ránézek a fény segítségével megpillanthatom, ahogy csöndben pityereg. Annyira rossz így látni, de vajon mit kéne kezdenem egy lánnyal, akinek romokban az élete?

- Grace - szólalok meg halkan, mire ő még kisebbre próbálja összehúzni magát. - Grace, figyelj rám - szólalok meg újból, mire a szeméhez nyúl és letörli a könnycseppeket. Egy mosolyt erőltet magára és rám néz.

- Igen? - kérdezi rekedtes hangon, mire felsóhajtok.

- Ha valamivel tudok segíteni akkor...

- Megvagyok - vágja rá egyből, mire bólintok és az útnak szentelem a tekintetemet a hátralévő idő részében. Csak egyszer néztem még rá, valahol az út háromnegyed részénél és láttam ahogy alszik. Mindene remegett még így is, de legalább egy kis időre kiment minden a fejéből.

***

Kis albérletéhez érve leparkoltam a felhajtóra és a szőkés-barna hajú lányra néztem, aki békésen szunyókált, remegés nélkül már. Nem akartam felkelteni, így a kocsimból kiszállva átsétáltam az ő oldalára és kivettem belőle. Lábait derekam köré csavartam és két kezét pedig a nyakam köré tekertem. Feneke alá nyúlva tartottam egy kézzel a lányt, míg be nem zártam a kocsimat. Utána az ajtóhoz cipeltem és a kabátzsebéből kivéve a lakáskulcsot az ajtóba helyeztem. Megfordítottam és kinyílt előttem az út. Kivettem belőle a kulcsot és a kezembe fogva vittem az asztalig, ahova ledobtam. Azután pedig leakartam tenni a lányt a kanapéra, de Grace erősen kapaszkodott belém.

- Maradj - suttogta, mire meglepődve néztem le rá. Szemei csukva voltak, de nem akart elengedni. Hitetlenül elmosolyodtam és megbűvölve néztem a félig alvó lányt.

- Egy pillanat is jövök - suttogtam vissza és egy puszit nyomtam a homlokára. Lehámoztam magamról végtagjait és cipőmet, kabátomat levéve mentem be az ő szobájába, ahonnan kihoztam a párnáját és a takaróját. Levettem róla is a cipőt és a kabátot, amit kivittem a kis előtérbe, majd takarójával betakartam. Párnáját pedig feje alá akartam tenni, hogy azon feküdjön, de amint mellé ültem a kanapén, rám hajtotta a fejét. Az ajkaimba haraptam és végül bekapcsoltam a Tv-t, hogy egy kis Kevint nézzek, ha már karácsony van. Annyi volt csak a különbség, hogy a film helyett, a mellettem lévő lányt néztem, hiába ment a háttérben a Reszkessetek Betörők 2.

Sziasztok! Meghoztam az Új év első részét. Remélem tetszett nektek ez a rész!
Mit gondoltok Alexről? David Parkerrel való találkozásról? Mennyire tetszik nektek, hogy Alexander szemszögéből is van rész?
Ezentúl hetente lesznek részek. Hétvégenként lehet rájuk számítani.
Puszi: LittyLoly
2019.01.05.