Grace Miller

Futok a munkahelyem felé, késésben vagyok már a héten másodjára. Nyolc órára kellene beérnem, hogy le tudjam váltani fél kilenckor Ashleyt és elmehessen az egyik barátnőjével kivételesen ruhát vásárolni. Hétvégén egy díj átadóra megy a barátnője. A pasija díjátadójára.

A próba időt sikeresen letettem. Két hete dolgozok a Lee Étterem és Kávézóba, ami hihetetlen nagy energiát vesz igénybe. Nemhogy még a dolgomat kell elvégeznem, de úgy kell azt csinálnom, hogy Mr. Tökélynek, vagyis a főnökömnek megfeleljen. Nem hibázhatok, mert képes és azonnal kirúg. Szigorúan nézi, hogy időbe oda érek e és néha még fel is pukkan megnézni, hogy nem e csinálok valami rosszat. Meg persze Liamet is rám állította, aki tagadja a dolgot, de látszik rajta. Szóval minden nap egy öröm, amit bent tölthetek és ki kell élveznem, mert bármikor előfordulhat, hogy az lesz az utolsó napom egyben.

Liamre visszatérve nagyon aranyos fiú és nagyon bírom, bár azt azért megkérdőjelezem, hogy hogyan lehet a főnököm legjobb barátja. Kész rejtély. Teljesen különböző személyiségek, míg az egyik kedves, a másik csak zsörtölődik. De mindegy is, nem az én dolgom, csak ne rúgjon ki a a legjobb haverja rossz kedvébe. Nekem ennyi is elég.

Kifulladva értem be az ajtón, ahol minden szem rám szegeződött, mire csak egy mosolyt ejtettem. Alexander ott állt a pultnál és a karórájára nézett. Én is gyorsan az enyémre kaptam és pont abban a pillanatban váltott át nyolcról, nyolc óra egy percre. Megkönnyebbülve néztem fel, ahol a férfi egy apró bólintással jelezte, hogy még benne vagyok az időbe. Fáradtan felsóhajtottam és boldogan a pulthoz sétáltam.

- Szia Ashley! - mondtam mosolyogva és gyorsan besétáltam mellé a pult mögé. A lány csak mosolyogva bólintott, mire én a hosszú folyosó felé vettem az irányt, ahol aztán bementem az öltözőbe. Felakasztottam a kabátomat és a sálamat beletűrtem a kabátom ujjába. A hajamat felkötöttem egy lófarokba és a kis köténykét a derekamra kötöttem. Készen voltam és egy utolsót belemosolyogtam a tükörképembe. Nagy levegőt véve elindultam az öltözőből és amikor kiértem kifújtam. Hajrá Grace, ügyes vagy, megcsinálod! - biztattam magamat és aztán már csak azt vettem észre, hogy visszaértem Ashley mellé.

- Elcsomagoltam három tálca süteményt és még kell hozzá készíteni majd egy kávét, ha jönnek érte - kezd el tájékoztatni, mire bólintok. - Martin néven van a rendelés - mondja tovább, mire megint bólintok. - Ha jönnek érte szólj Alexandernek, hogy megjöttek a rendelésért, esküvő időpontot fognak megbeszélni - megint csak előre és vissza döntöm a fejemet, hogy értem. - Akkor azt hiszem ezt a rendelést már rád hagyom, a kilences asztalhoz kell kivinni - nyújtja át nekem az eddig kezében lévő tálcát, ami már meg volt pakolva a kért dolgokkal.

- Köszi, akkor jó ruhavásárlást! - mosolyogtam rá, mire integetett egyet és hátra ment átöltözni. Tálcával a kezembe kivittem a megrendelt kapucsínót és mellé három darab teasütit. Megkérdeztem kér-e még valamit, de nemet válaszolt és megköszönte a barna hajú nő, én pedig elmentem, vissza a pultba. Jött egy újabb vevő, és ez így ment késő délutánig. Alig tudtam tartani a rohanást, de minden tőlem telhetőt megtettem. Aztán pedig Lizzie lépett be a kávézóba. Jessica, ő és én legjobb barátnők vagyunk, csak mivel ő egy másik városban dolgozik, így nagyon ritkán tudunk vele találkozni.

- Lizzie! - mondom boldogan, amikor a pulthoz ér. A lány, ahogy megpillant eltátja a száját és gyorsan megölel.

- Úristen, Grace! - mondja boldogan. - Nem is tudtam, hogy itt dolgozol! Mióta? - kérdezi mosolyogva, mire rá vigyorogtam.

- Már két hete - nevetek fel. - Mi járatban? - kérdezem mosolyogva.

- Van három tálca süti félre téve, azokért jöttem - mondja mosolyogva, mire csak bólintok. Gyorsan kihoztam őket a kamrából és Lizzie elé tettem.

Már indultam volna a rendelt kávét is megcsinálni, amikor felszaladt a szemöldököm és kérdőn visszafordultam felé. Minek akar ő a főnökömmel beszélni?

- Miért beszélsz Alexander Leevel? - kérdezem felvont szemöldökkel, mire csettintett egyet. Tuti elfelejtette...

- Jessica esküvője miatt. Jobb most lefoglalni, mint később és ne legyen jó az időpont - mondja, mire bólintottam.

- Akkor először gyorsan szólok neki, majd utána megcsinálom a kávét, oké? - kérdeztem, mire bólintott.

A hosszú folyosón sétáltam, míg be nem fordultam balra, ahol szembe néztem Alexander irodájával. Nyeltem egy nagyot. Utoljára akkor jártam itt, amikor az állásinterjúra jelentkeztem.

Egy nagy levegőt vettem és bekopogtam, mire egy mordulást halottam. Ezt egy igennek vettem és benyitottam, mire rám nézett, bele a szemeimbe az ő gyönyörű gesztenyebarna íriszeivel.

- Elnézést a zavarásért, de itt van Lizzie Martin, esküvő időpont miatt - mondtam mosolyogva, mire bólintott.

- Mondja meg neki, hogy még van egy elintézni valóm, addig kínálja meg vagy csináljon vele amit akar - hagyta rám, és kihessegetett a helységből. Visszasétáltam Lizziehez, de addigra jött egy vevő.

- Azt mondta mindjárt jön - mosolyogtam rá a barátnőmre. - Ígérem, tényleg, hogy mindjárt megcsinálom azt a kávét, de ha nem baj, akkor... - mutattam a széken ülő új vendégre, mire csak megrázta a fejét.

- Menj csak - mondta kedvesen. Csak bólintottam és a férfihoz sétáltam. Öltönyt viselt, szóval arra következtettem, hogy egy ügyvéd vagy egy nagy vállalkozó feje lehet. Jól kell bánjak vele, nem hozhatok rossz hírnevet a Lee családra.

- Jó napot! Mit hozhatok önnek? - kérdeztem kedvesen, mire tengerkék íriszeit rám szegezte és az alsó ajkát benyálazta. Nyugi Grace, csak egy vevő - mondogattam magamnak és egy még nagyobb mosolyt küldtem a majdnem velem egy idős férfi felé. Olyan négy évvel lehet nálam idősebb, huszonhatra tippelem.

- Egy hosszú fekete kávét szeretnék - mondja dörmögő hangján, ami annyira mély volt már, hogy a hideg kiráz, de a rossz értelemben.

- Még valamit esetleg? - kérdeztem még mindig mosolyogva, mire borostás álla alá tette a kezét.

- Jack vagyok - nyújtja felém a kezét végül. Szóval a nevemet szeretné...

- Grace - fogadom el a kezét és megrázom mosolyogva. - De, ha megbocsát a hosszú, fekete kávéja még rám vár - mondom felnevetve, mire végre elengedi a kezemet. A kávéját gyorsan elkészítettem, de addigra Alexander már rég kint beszélgetett Lizzievel. Egy dolog legalább letudva.

- Tessék - teszem le Jack elé a kávét mosolyogva.

- Nincs kedve itt lenni velem, míg megiszom a kávémat? - vonja fel a szemöldökét, mire megrázom a fejem.

- Sajnálom, de nem tehetem. Dolgozom - mondom már egy erőltetett mosollyal az arcomon. Ma már ő az ötödik az ilyen vagy hasonló kérdésével lévő embernek.

- Munka után nem ér rá? Elmehetnénk valahova mondjuk - nyalja meg újból az alsó ajkát.

- Sajnálom, de késő estig dolgozok, örülök, hogyha hazaérek - és a fülem mögé tűrök egy hajtincset. Mért nem jön ilyenkor egy vevő se?

- Akkor tessék, itt a telefonszámom, ha ráér felhívhatna - mondja egy kacsintás kíséretében és átadja a papírt.

- Mindenképpen - mondom bólintva és elveszem a papírt, hogy ne legyek udvariatlan. Visszasétálok a pult mögé és a hajamba túrok.

- Lizzie - szólítom meg a lányt, aki éppen a főnökömmel diskurál. - Sima kávé? - a lány csak bólint, mire én elkezdek ügyködni rajta. Pár perc múlva a barátnőm elé teszem és hallgatni kezdem, miről beszélgetnek.

- Szóval január 31-én lenne az esküvő és itt szeretnék megtartani a lakodalmat. Körülbelül 300 főnek kell helyet készítenünk, és első, meg második fogás legyen. A papírokat még elintézzük, meg a pénzről is később beszéljünk - a barátnőm csak bólintott. - Nem kell vőfély? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel, mire Lizzie szeme felcsillant.

- Ha tudsz szerezni, akkor azt nagyon...

- Elnézést! - szólalt meg mellőlük egy hang, mire odakaptam a fejemet. Jack mosolygós fejével találtam szembe magam. - Fizetnék - mondja, mire bólintok és a pénztárhoz ballagok. Beütöm a kasszába a számokat és Jackre nézek az összeget mondva. Ő átnyújtja a pénzt, amit beleteszek a kasszába.

- További szép napot! Jöjjön máskor is! - mosolygok rá illendően, miközben eldaráltam a szokásos mondandómat.

- Ha maga lesz mindenképpen - villantja meg a fogsorát és még kacsint is egyet. Csak félmosolyra húzom a számat - Ne felejtsen felhívni - mondja, mire csak bólintok. Persze, hogy soha nem fogom visszahívni, bleee...

Ahogy kilép az ajtón felsóhajtok és a hajamba túrok, mire Lizzie felkuncog. Dühösen ránézek, mire csak védekezően felteszi a kezét.

- Nem vicces Lizzie Martin! - dobom meg egy ronggyal, mire felnevet.

- Ó, dehogynem Grace - mondja bólogatva. - Az, az arc - nevet fel újból. - Kár, hogy nem látta Jessica! Biztos mellettem állna - mondja bólogatva, mire megforgatom a szemem.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezi felhorkanva Alexander Lee, a főnököm.

- Legjobb barátnők vagyunk - mondja Lizzie és visszadobja a rongyot, amit sikeresen elkapok. - Amúgy jól láttam, hogy megadta a számát? - kérdezi felvont szemöldökkel.

- Kéred? - néztem rá, mire csak bólintott. - Jó, akkor tessék még négy mellé - nyújtottam át az öt cetlit. - Úgyis a kukában végezték volna - vonom meg a vállam mosolyogva, mire Lizzie csak felnevet.

- Nem tudom mi volt vele a bajod - mondja vigyorogva és begyűjti a telefonszámokat. - Tök helyes volt! Semmi hibát nem vettem rajta észre, azon kívül, hogy kicsit nyomulós volt...

- Kicsit? - kérdeztem leesett állal, mire bólintott. - Amúgy beléd kötnék. Túl mély volt a hangja, a borostája túl hosszú, ahhoz, hogy mutatkozzon. Haja két oldalt nagyon fel volt nyírva és középen pedig összegumizta hátul! Atom ciki, már kívülről, pedig gazdag. Kösz, nem vagyok kíváncsi a belsőjére, rohadhat attól, hogy minden lányt csak az ágyba visz - mondom kőkeményen, aztán pedig egy mosoly jelenik meg a szám sarkán. - De ha te ilyennel szeretnél randizni, akkor tessék - mutattam a telefonszámra.

- Befejezted? - kérdezte, mire bólintottam. - Ez ő - tolta elém a telefonját. - Modell. Egy modellre mondtad azt, hogy ronda. De ne érdekeljen - húzta vissza a kezét és legyintett egyet. Csak megforgattam a szememet és hirtelen találkozott a tekintetem Alexanderéval. Csak nézett, mire csak elmosolyodtam.

- Pasi vagyok, még is azt merem mondani, hogy tényleg helyes volt az előző férfi. Te meg csak egyszerűen csúnyának találtad - néz rám hitetlenkedve. - Miből vagy te? - mordul rám, mire az ajkamba harapok.

- Túl jó pasija volt. Nehéz lenne bárkinek is azzal a fiúval ringbe szállni - mondja Lizzie és már David említésére összeugrott a gyomrom. A torkomon egy hang se jönne most ki, de a mosolyom ugyan úgy az arcomon van.

- Volt barátod? - hördül fel és gesztenyebarna szemei sarkában nevető ráncokat vélek felfedezni. Tőlem kérdezte, de a világért se tudtam volna megszólalni. Már így is minden percbe emléke beugrott, de úgy, hogy hallottam a legjobb barátnőm szájából név nélkül is a mocskot, az egész rohamosan rám tört. Belül kezdtem összeroskadni, de kívül még tartottam magam. Mosolyogtam, mint mindig és próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy a fülem sajogni kezdett a pulzusomtól.

Égető tekintetét még mindig rajtam tartotta és nem volt hajlandó másfele vinni. Álltam a tekintetét és rezzenéstelen, mosolygós arccal néztem vissza rá. Nem szabad, hogy észrevegye mennyire rosszul érint a téma. Sőt, a föld alá tipor, míg ellenem felhasználja. Nem hagyhatom meg neki ezt az örömöt.

- Persze, az egyetem legmenőbb sráca volt. Mindenki odáig volt érte, de a mi Grace Millerünk megszerezte magának két teljes évre - meséli lelkesen a barátnőm, mire leakartam volna állítani, de Alexander végig rajtam tartotta a tekintetét. Nem hagyhattam nyerni. - Ők voltak a suli álompárja, imádták őket! Míg nem a szemét David meg nem csalta Gracet - mondja dühösen, mire egy darabot kiszakítottak a szívemből, az emlék hallatára. Csak mosolyogtam és próbáltam, minden érzelmet magamba tartani, mire végre a főnököm Lizziere kapta a pillantását.

- Mi történt utána? - kérdezte felvont szemöldökkel a barátnőmtől, mire dühös pillantást vetettem a Lizziere, hogy ne merje folytatni, mire ő vette a lapot és elhallgatott, mielőtt megszólalt volna.

- Maga csak a főnököm, nem kell tudnia az életemről - vetettem oda gúnyos mosollyal, mire kérdőn felvonta a szemöldökét. - Annyi köze van az életemhez, hogy a munkámat értékeli és fizet nekem érte. Mert végül is magának dolgozok, nemde? - kérdezem egy nyertes mosollyal, mire egy félmosolyra húzódik a szája.

- Mondtam, hogy vigyázzon a szájára Grace kisasszony - mondja gúnyosan és ezzel ott hagyott minket.

Sziasztok!
Meghoztam az első részt!
Remélem tetszett nektek ;)
Ha tetszik a történet, kérlek reagálj valamit!
További Boldogságos Ünnepeket!
2018.12.26.