Walt kedvtelenül menetelt a buszmegálló felé.
Este nem aludt jól. Az idő nyomott volt. Az eget fekete felhők takarták, a nap szinte nem is látszódott.
A fiú leült a megszokott helyére, és hátrahajtotta a fejét.

Lizy szőke haját meglebbentette a szél, nagy barna szeme csillogott a boldogságtól. Megsimogatta a rózsát, és gyengéden orrához emelte. Kis arca majdnem olyan piros volt, mint a virág, amit a kezében tartott. Apró barna szeplői halványan látszódtak az orrán.
- Walt! - kiáltotta elragadtatva. - Annyira imádom a virágokat!

Walt szeme kipattant. Jeges veríték csorgott ke a halántékán. Olivia akkor lépett fel a buszra.
Vidáman intett a fiúnak.
- Reggelt!
Walt mogorván az ablak felé fordult. Olivia letelepedett mellé.
A fiú megütközve nézett rá. Temérdek hely volt még a buszon. Olivia kockás sálját lazábra engedte a nyaka körül és mosolyogva nézett a mellette ülő fiúra. Walt azon gondolkodott, hogy átül valahova máshova, de valami láthatatlan erő visszatartotta. Olivia szeme olyan kéken ragyogott mint az óceán, vanília illata volt, és olyan vidámságot sugárzott, amit a fiú nem érzett időtlen idő óta.

Olivia kinyitotta az ölében szorongatott dobozt.
- Anya a szomszéd városban nyitotta meg a cukrászdáját. Hoztam sütit. Kérsz? - tartotta felé a süteménnyel teli dobozkát.
Walt bizalmatlanul méregette a lányt.
A kekszek nagyon finomnak tűntek.
A fiú tétován belenyúlt a dobozba, és kiemelt belőle egyet és a szájához emelte.
Fenséges íze volt. - Walt két éve először - halványan elmosolyodott. Olivia arca felderült.
- Ízlik?
Walt bólogatott.
Nem láthatták, hogy néhány üléssel mögöttük Alex - aki eddig figyelemmel kísérte a történteket - meglepetten felpattant a helyéről.
- Bólogatott... - bökte oldalba a mellette ülő lányt. Molly kisöpörte vajszínű haját a szeméből, és ő is felpattant.
- Mi?!

Olivia nevetve meglökte a fiú vállát.
- Anya nagyon ért a sütéshez! Holnap hozok mást is.
A lány vigyorogva nézett rá.
- Gyönyörű szép zöld szemed van! - mondta. - Olyan mint az esőerdő.
Walt meglepetten pislantott párat.
- Mindig zöld szemet szerettem volna! De nekem sajnos kék.
Walt elmosolyodott.
Olivia szemébe nézve biztos volt, hogy a kék a legszebb szín a világon.
Olivia egész úton fecsegett. Régi történetek mesélt az otthonáról és az életéről.
Alex alig hitt a szemének. Molly pedig magán kívűl volt a boldogságtól.
Ez a változás szele?

Walt hazafelé sétált az iskolából. Olivia felvidította. Nagyon régóta nem érezte így magát. A lány nem kérdezősködött, és nem zavarta, hogy nem beszél. Walt két éve úgy érezte, hogy meghalt benne valami. Azt érezte, hogy bár a tűz elmúlt, a szürke, fojtó hamu ott maradt benne, és nem akar eltűnni. Húsz perc séta volt még a házuk felé.
A nagymamájával élt a tűzbaleset óta. A nagyanyja is hasonlóan el volt keseredve, és bár ő nem hallgatott, tekintetéből eltűnt valami. Igyekezett felvidítani az unokáját, amikor otthon volt, de két teljesen elveszett ember nehezen tudja mosolygásra késztetni a másikat.

Öt fiú jelent meg előtte az úton. Sört bontogattak és hangosan beszélgettek. Walt ismerte őket az iskolából, de a nevük nem ugrott be neki.
Ösztönösen összébb húzta magát. El akart sétálni mellettük, de az egyik megragadta a vállát.
- Hé! Néma csávó! - mondta - Elbotlott ma melletted a barátnőm. Csúnyán kificamította a bokáját, és te még csak rá se néztél!
Waltnak nem rémlett a lány. Fogalma sem volt, miről beszél a srác. De az igaz, hogy - mint mindig - ma sem figyelt senkire, és semmire.
A fiú nyelve meg-megbotlott, és Walt biztos volt benne, hogy nem ez az első söre.
Walt lerázta magáról a fiú kezét.
- Te sohasem beszélsz? Akkor a pletykák mind igazak, neked a zárt osztályon lenne a helyed - gúnyolódott.
A többi fiú körülvette, és elnevették magukat.

Walt bosszúsan nézett rájuk. Ugyanolyan magasak voltak, és körülbelül ugyanolyan erősek is, de öten voltak egy ellen.
- Troy...a tűzeset. Mindenki meghalt akit szeretett, ne legyél vele ilyen gonosz. Hagyjuk elmenni. - mondta az egyik halkan.
- Jajj! Igen a tűz. - kapott a fejéhez erős túlzással a Troynak nevezett fiú. - Amilyen borzalmas vagy, lehet, hogy a családod önként gyújtotta magára a házat! - röhögött.
Walt összeszorította az öklét.
- Vagy talán a családod is ilyen hülye volt? - kiáltott Troy.
Walt gyorsan ütött. Troy egyszer megperdült a tengelye körül és elterült a földön, a sör kiborult, a doboza hangosan pattogott az aszfalton. Meglepetten néztek a fiúra.

Walt rideg nyugodtsággal nézett végig a földön fetrengő fiún. Öklére meredt. Az még mindig remegett a dühtől, bütykein megcsillant valami.
Vér.
De nem az övé.
Walt szeme izzott a haragtól. Néhány barátja odafutott a földön fekvőhöz és szólongatták. Troy idegesen elhessegette őket magától, és egy nyúl fürgeségével felpattant.
Kezét orrához szorította, amiből ömlött a vér. Walt összeszorította a fogát.
Őt sértegethetik.
De ha bárki, bármi rosszat mond a családjáról, nem fogja vissza magát.
A fiú megigazította a pulcsiját, és hazafelé indult.
Troy olyan dühvel csörtetett felé, mint egy veszett vadkan.
Walt kihajolt az ütése elöl.
Másodpercek alatt lefogták, és lerángatták róla a táskát.
-  Betörted az orrom?! - lihegte Troy.
Walt próbálta magát kiszabadítani.
Az első ütés a bordáit érte. A második a szeme alatt találta el.
Elhomályosult előtte minden , és érezte az arcába nyilalló fájdalmat, érezte, hogy a fiúk szorítása enged a kezén, és érezte a hideg földet a feje alatt.