Ahogy egyre közelebb hajolt hozzám, éreztem a zavart ami átjárta minden porcikámat a bizsergéssel együtt. Sosem éreztem még olyasfajta alárendeltséget, mint akkor. Orra hegye simogatta a nyakamat, én pedig fejemet hátravetve hagytam, hogy hatalmas szippantásokat vegyen.

- Jó érezni rajtad az illatomat.- suttogta, mire libabőrös lettem.- Ülj le az ágyra.- vette le rólam a prémet, én pedig azonnal teljesítettem a kérését.

Nem bírtam megszólalni, csak haladtam az árral amit ő képzett azzal az istentelenül vonzó aurájával ami akkor volt. Levette a zakóját, s elém térdelt, kezeinket egymásba temetve, mélyen a szemembe nézve. Vörösen izzó íriszei úgy láttak lelkem legmélyére, mint addig még senki másé. Féltem, hogy hipnózisba esek attól ami történt velem, de még mindig nem mozdultam.

- Megtisztelnél azzal, hogy a Holdam leszel?- kérdezte finom, halk hangon.

- I...igen.- nyögtem ki, ugyanakkor próbáltam leplezni mennyire zavarban voltam.

- Köszönöm.- emelte szájához a kezemet, egy apró puszit hintve rá, mitől a légzésem felgyorsult, s a pulzusom az egekbe szökött.- Holnap elviszlek az otthonomba titeket. Rád való tekintettem Yoongi is a falkám tagja lehet ha fejet hajt nekem.

- Yoongi sosem tenne ilyet.- ráztam meg a fejemet.

- Akkor sajnálatos módon itt kell hagynod.

- Nem hagyom itt!- jelentettem ki teljes magabiztossággal.

- Jungkook!- szólt rám erélyesen, mitől testem összehúzta magát.- Akkor vedd rá, hogy tegye amit kérek.

- Megpróbálom.- bólintottam.

- Mond csak...- emelkedett fentebb egészen az arcomhoz, mi előtt megállt pár másodpercre.- Yoongival mennyire álltatok közel egymáshoz?

- Hát...- néztem félre zavaromban.- Amennyire egy Béta és egy Omega tud. Miért?- kérdeztem vissza.

- Tehát nem csináltatok semmi olyat amit egy Alfával kellert volna?

- Mire célzol?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Semmire?- suttogta mosolyva, majd ajkai az enyémekhez értek, mire engem elöntött a meleg bizsergés.

Ajkaim szinte ösztönösem mozogtam az övéivel együtt, s így táncot járt a nyelvünk. Leírni se tudnám milyen testi dolgokat váltott ki belőlem csak azt, hogy forró volt minden porcikám. A szívem majdnem kiugrott, akkor viszont még sem féltem attól, hogy megérzi mennyire heves. Azt akartam, hogy tudja mennyire odavagyok érte annak ellenére, hogy nem tudok róla semmit sem. Nem is érdekelt, hogy esetleg milyen múltja van vagy az, hogy vajon mennyi embert ölt meg, egyedül az lebegett előttem amit akkor átéltem. Sosem éreztem még efajta vonzalmat senki iránt sem.

Lassan döntött el a puha ágyon, s felettem tartotta meg magát, nem elszakadva a csókunkból. Eszem ágában se állt tiltakozni bármi ellen amit tett velem, ugyanis minden kis milliméterem tudta mit akarok a szívem legmélyén már azóta, hogy megláttam. Hát persze, hogy Taehyungot! Óvatosan gombolta ki az ingemet egészen addig amíg nem látta meg a felsőtestemet, mi alkatom ellenére is izmosabb volt, mint egy átlag gyenge Omegának.

- Tudtad, hogy gyönyörű vagy?- nézett le rám, megszakítva a csókunkat.

Nem tudtam semmit se válaszolni neki csak azt tudtam, hogy jól esett a bókja. Szó szerint beleolvadtam a következő csókjába és az érintésébe. Elmondani lehetetlen dolgokat művelt velem azon az éjszakán. Zavarbaejtően közel került hozzám ahhoz képest, hogy első alkalommal nem voltunk egymás kedvencei, egy nap alatt megfordult a kocka és hirtelen már el se tudtam képzelni az életemet Taehyung nélkül.

Másnap kómásan keltem és a megszokott ásításom helyett egy halk vinnyogó hang jött ki, mitől meglepődtem. Magamra nézve észrevettem, hogy nem emberi formában vagyok, hanem a farkasban, mi koromfekete volt és hosszabb szőrű az átlagosnál, ezért is mondta Yoongi mindig, hogy különleges vagyok, de sosem hittem el neki. Szemeimmel azonnal keresni kezdtem Taehyungot de nem találtam sehol, viszont éreztem az illatá kijönni a fürdőből. Halkan nyüszögni kezdtem, ugyanis ahhoz, hogy visszaváltozzak rendes emberi formába, erő kellett, én pedig még túl fáradt voltam ahhoz.

- Kook?- hallottam meg a becenevemet, mi hallattán nagyot dobbant a szívem.

Minden alkalommal mikor megszólalt olyan érzés volt, mintha egy bombát robbantottak volna a szívemben, viszont jobban esett ez a gesztus tőle, mint bárki mástól.

- Fent vagy?- jött ki mosolyogva egy törölközővel a dereka körül, s én szinte azonnal elfordultam.

Tökéletes teste volt. Bárki aki látta előttem, biztosra véltem, hogy kicsordult a nyála.

- Kimerültél?- ült le mellém, de én ugye nem tudtam válaszolni.- Gyere ide.- paskolta meg a combját mire én oda raktam a fejemet az ölébe és sóhajtottam egy nagyot.- Várj egy picit.- csukta be a szemét, mire éreztem valami furcsa energiát ami ájárta a testemet és egy csapásra visszaváltoztam a másik formámba.- Szia.- susogta mután meglátta, hogy egész testem újra fedetlen és csupasz.

- Jó reggelt.- fordultam hátamra, így láthattam az arcát.

- Jól vagy? Nem fáj semmid?- hajolt közelebb hozzám.

- Nem.- ráztam meg a fejemet egy mosoly kíséretében.- És... te? Te jól vagy?

- Persze!- kuncogott.- Hamarosan indulunk úgyhogy menj vissza a szobádba, beszélj a Bétáddal és találkozunk lent a recepciónál. Rendben?

- Rendben.- tápászkodtam fel, s ruháimat felkapva igyekeztem elhagyni a lakosztályt, de még utoljára utánam kapott, s visszafordítva, hajamba túrva csókolt meg.

Elhagytam egy jóleső sóhajt miközben finoman ette az ajkaimat, és átadtam magamat az érintéseinek derekam körül.

- Na menj.- szakadt el tőlem, finoman kilökve az ajtón, mit kinyitott nekem.

Biccentettem, aztán elkezdtem szedni a lábaimat visszafele. Valamiért átjárt az önfeledt boldogság és nem számított semmi más csak az, hogy végre megtaláltam az Alfámat. Éreztem magamon, hogy az illata átjárta az egész testemet és büszkén hordtam azt. Életem legszebb estéjén voltam túl azzal az emberrel aki akár még életem szerelme is lehetett. Úgy már összeállt volna a kép, hogy miért nem talált semelyikünk párt magának évek alatt.

Mosolyogva nyitottam ki a szobám ajtaját és elkezdtem pakolni a ruháimat, miközben felhívtam Yoongit, aki minden bizonnyal nem is aludt egész éjszaka.

- Elkészültél már?- szólt bele hűvös hangon, köszönés nélkül, mi kicsit roaszul esett, de nem tudta elvenni a jókedvemet.

- Még nem, de öt perc és lent leszek a recepción. Beszélnünk kell! Kérlek gyere át.

- Már itt állok.- tette le, s nyílt is az ajtó.- Baj van?- emelte fel a szemöldökét.

- Taehyung kikötötte, hogy csak akkor jöhetsz velünk ha letérdelsz előtte...- meséltem el pakolás közben.

- Biztos, hogy nem!- horkantott fel.

- Yoongi ne csináld ezt! Könyörgöm csak most az egyszer hallgass rám!

- Csak így maradhatok veled?- fonta össze a karjait.

- Igen.- sóhajtottam.- Kérlek...- rökönyödtem meg.

- Sokba fog ez kerülni neked!- emelte fel a mutató ujját.- Emellett érzem rajtad a szagát... Komolyan ágyba bújtál vele?

- Majd később megbeszéljük ezt. Hozd a cuccaidat és menjünk!- kaptam fel a saját bőröndömet.

- Mindjárt jövök. Várjatok meg.

- Jó.- bólintottam, aztán őt kikerülve rohantam a lifthez.

Valamiért volt egy rossz előérzetem, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Sokkal jobban éreztem magamat annak ellenére, hogy milyen múlttal szolgálok és mennyire megrázó volt az életem Taehyung előtt. Nem akartam, hogy ebbe bárki is belerondítson, legyen az bárki.