Visszatérve a szobámba, Yoongi fogadott egy fehér doboztal a kezében, mint vörös masni díszelgett. Arcáról nem tudtam leolvasni semmit, de biztosra véltem, hogy valami komolyat akar nekem mondani ahogy mindig is.

- Szia... Ne haragudj, hogy eltűntem, én csak...

- Ez volt a szobád ajtaja előtt.- emelte fel a dobozt, belevágva a szavamba.

Szemöldököm felszökött és nem tudtam az okát annak amiért annyira hideg volt velem hirtelen, mint akkor. Nyeltem egyet, aztán mellé ültem. Átvettem tőle a tárgyat, s óvatosan kezdtem el kibontani. Nem volt nagy, de kicsi sem, így még tippelni se tudtam volna, hogy mi van benne. Lassan emeltem fel a tetejét, és ami benne volt ledöbbentett. Egy gyönyörű szép fekete nyúl prém sál volt benne egy apró levéllel.

Vedd ezt fel este.

- Taehyung

- Kitől jött?- érdeklődött hűvös hangon a mellettem ülő.

- Taehyung küldte. Azt írta, hogy vegyem ezt fel este.

- Hogyne.- horkantott fel.- Ne érts félre, örülök, hogy párt találtunk neked, de tudod mit jelent ha ilyet kapsz tőle?

- Mit?

- Megjelölt, hogy foglalt vagy. Nem vetted még észre? Az esküvőre készülődő farkasok ilyet hkrdanak az eljegyzés után egy hétig, ezzel átvéve a másik farkas illatát. Kvázi megjelölt téged. Érzem rajta a bűzét.- fintorodott el.

- Ez akkora nagy probléma?- pislogtam.

- Az, hogy megjelöl igazából nem, de innentől nem tudok már rád vigyázni.- sóhajtott, s lehajtotta a fejét, tördelve az ujjait.- Igazából, már nincs rám szükséged.

- De igen!- vágtam rá.- Te vagy a családom! Mindig szükségem lesz rád!

- A fiókák is elhagyják egyszer a fészket.- rázta a fejét.- Te pont ott tartasz jelenleg.

- Együtt hagyom el. Veled. Mindig együtt voltunk, most is együtt maradunk.- fogtam meg a kezét.- Nem választhat el tőled senki. Még akkor sem ha ez a valaki Taehyung. Meg fogja érteni.- szorítottam rá.

Nem mondott semmit, csak fejét a nyakamba temette, úgy dörgölőzött nekem. Szerettem Yoongi illatát, és őt is. Egy percre se gondoltam volna arra, hogy valaha elválnak útjaink.

- Nem tudsz még semmit sem az Alfákról, kicsi Kookie.- borzolta össze a hajamat.- Este muszáj egyedül hagyjalak titeket, mert...- akadt belé a szó.

- Miért?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Mert...- akadt meg újfent.

- Yoongi? Minden rendben?- hajoltam közelebb.

- Hát... Nem mondtam még de... Mikor Holdnak fogadjátok egymást, előtte...

- Előtte?- kerekedtek ki a szemeim.- Előtte mi?

- Illatot kell... Vagyis... az illatotoknak... Tudod...

- Mi?- értetlenkedtem tovább.

- Össze kell vegyülniük és ezt úty tudjátok megtenni, hogy...- hagyta abba.

- Hogy? Yoongi? Jól vagy? Hívjak dokit?

- Ugyan.- vett egy mély levegőt.- Jól vagyok csak nem szeretnék belegondolni.

- De mibe?!- fogyott el a türelmem.

- Abba, hogy a magáévá tesz fizikálisan!- emelte fel a hangját, s éreztem ahogy forr a levegő a feszültségtől ami benne volt.

- Dehát... az túl korai, nem?

- Dehogy az! Eltökélte, hogy akar téged akkor meg minek várjon?- tárta szét a karjait.- Ez... Így van rendjén.- csukta be a szemeit, mint aki éppen fájdalmakat él át.- Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de azt nem, hogy ennyire gyorsan.- temette arcát tenyereibe.

- Hé!- kezdtem el simogatni a hátát, miközben ő egyre csak görnyedt összébb, míg nem egy ülő gombóc lett belőle.- Nem fogom neki hagyni. Nem állok még készen erre, addig pedig nem akarok ilyen dolgokba belemenni.- ráztam a fejemet.

- Te ezt nem érted.- csuklott el a hangja.- Nem értheted.

- Micsodát?

- Milyen az illatom számodra?

- Ugyan olyan finom, mint eddig volt. Miért?

- Tudod ez mit jelent?

- Taehyung elmondta.- bólintottam.- De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül igazából az ő vagy a te párod vagyok.

- Dehogynem!- egyenesedett ki, s karjaimra fogva, ledöntött az ágyra, fölém tornyosulva, és a szemei királykéken égettek nyomot az én sárgáimba.- Vagy ő vagy én. Azt hittem jó ötlet szerezni neked egy Alfát és abban reménykedtem, hogy igazából én vagyok az aki a Holdad lehet.

- Ne kényszeríts választásra amíg nem ismertem őt meg.- suttogtam.

- Ennyire tetszik neked?- keseredett el a hangja.

- Tetszik az illata és ahogy kinéz. Nem tagadom, hogy tud faragatlan lenni, de törődik velem.

- És én nem?- kiabálta, agyarait megmutatva, így próbálva engem ledominálni.- Egész életemben törődtem veled.

- Eressz el!- kezdtem el kalimpálózni, de sikertelennek bizonyult.

Úrrá lett rajtam a kétségbeesés, és a szorító érzés, mit Yoongi kezei képeztem a csuklóimon. A szívem hevesebben kezdett el verni, a légzésem pedig egyenlőtlenné vált. Nem éreztem jól magamat és fel sem ismertem az örzőmet azokban a percekben. Tudtam, hogy a fajtám féltékeny típusú, de azt nem hittem volna, hogy egy olyan erős személyiséget mint ő, magába kerítheti.

- Elég legyen!- szóltam rá, de mind hiába volt.

Egyszerűen nem akart engedni a szorításon, én pedig a pánik tetőfokára hágtam. Könnyeim hatalmas cseppekben kezdtek el folyni az arcomról, mi észhez térítette őt. Szeme nem fénylett, arca pedig ellágyult.

- Ne haragudj.- mászott le rólam.- Nem akartalak megijeszteni...- suttogta, s arcán végigfutott egy fájdalmas grimasz.

- Semmi baj.- kezdtem el letörölni a könnyeimet, miután felültem.

Mikor szippantottam egy hatalmasat, megéreztem valami hihetetlenül finomat az ajtóm felől. Azonnal tudtam ki áll ott. Pupilláim kétszeresükre nőttek, testem pedig remegni kezdett a csokoládé illata adta izgalomtól. Nyelnem kellett egyet ahhoz, hogy ne viselkedjek úgy, mint egy buta kutya aki a legfinomabb falatra csorgatja szó szerint a nyálát. Persze Yoongi ezt észre vette, s egy hatalmas sóhajjal indult meg a bejárat felé, mit nagy hévvel nyitott ki. Ott állt Taehyung eszméletlen szép estéi öltönyben, és egyenesen engem nézett. Nem mondott semmit, csak kinyújtotta a kezét, én pedig valamiért autómatikusan a prém felé nyúltam, amint a nyakamat körül fonta, megindultam felé, kezemet a kezébe csúsztatva, mitől átjárt a melegség. Különös nyugalmat kezdtem el érezni. Könnyeim azonnal felszáradtak, testem pedig ösztönösen követte őt egészen az ő lakosztályáig. Egy szót sem szólt, de nem is kellett. Szavak nélkül is bármit megtettem volna amit kért. Hallottam régen meséket arról, hogy milyen erővel bír egy Alfa de nem hittem volna, hogy én is a csapdába kerülök. Bezárta mögöttünk az ajtót, s elhagyott maga mellett egy megkönnyebbült sóhajt.

- Jól vagy?- fordult felém.

- Igen.- bólintottam.

- Ugye tudod milyen éjszaka a mai?

- Yoongi elmondta.- válaszoltam, miközben ő egyre közelebb jött hozzám.

- Hogy mondta el?

- Hát, hogy... tudod... nekünk...

- Semmi olyat nem csinálok veled ami túlhaladja a határaidat, Jungkook.- rázta a fejét miközben oda sétált hozzám.- Add a kezed.- halkult el, én pedig újfent megéreztem bőre melegét.