A lány feszélyezettnek érezte magát, amiért tudta hogy a sárkány, amin utazik, az valójában egy fiú. Ráadásul az is fokozta ezt az érzését, hogy a szőke szorosan mögötte ült.

-Jól sejtem, hogy a Halál völgybe tartunk?-kérdezte válla felett a szőkére pillantva. Elvigyorodott.

-Csak nem a mi népünkről is hallottál?-firtatta a fiú még közelebb kúszva (Név)-hez, egyik karját a lány vállára dobta és alkarjára helyezte állát.

-Ami azt illeti, igen, de nem valami túl sokat. Legfőképp azt, hogy barbárok vagytok. Igazán az erőtökre se volt utalás így azt gondolják, hogy nektek nincs erőtök.-válaszolt.

-Csak azért, mert nem maradt ember, aki beszámoljon róla.-gúnnyal telt vigyora továbbra is arcát díszítette.

-Én nem dicsekednék ezzel.-motyogta az orra alatt és válla felett ismét a fiú arcát fürkészte.-Nem akarsz leszállni rólam?

Bakugou nem tetszését jelezve morgott egyet, és súlyát mégjobban a lány vállaira helyezte.

-Jól kezdted, szuka.-szűrte ki fogai közül.-Irritáló vagy, szóval jobb lesz ha befogod, minimum addig, amég meg nem érkezünk.-ezzel a mondattal egy időben szabad keze az előtte pihenő derékra kúszott.-Vagy ha valami nem tetszik, talán az erőmet is használhatnám rajtad.

A lány bele remegett a fiú érintésébe.

-Nem vagyok "szuka".

-Nem érdekel. Fogd be.

🌒🌒🌒🌒

(Név) kicsit megmozdította magát, hiszen már elég régóta egy pózban ült és kezdett mindene elgémberedni, ezen az sem segített hogy Bakugou még mindig ugyan abban a pózban támaszkodott rá. Válla fölött megint a fiút nézte, aki lehunyt szemekkel és enyhén elnyilt szájjal szuszogott.

-Ne bámulj már.-nyitotta ki egyik szemét és a lányra pillantott.

-Bocsánat.-fordult vissza előre. A szőke kiegyenesedett, elemelte kezét az előtte ülő vállaitól. Nyújtozkodott egyet.-Merre járunk?

-Nem rég hagytuk el a völgy bejáratát.

-Akkor nemsokára otthon vagyunk.-mondta a fiú és most simán állát támasztotta a lány vállára.

-Leállnál?-kérdezte zavartan.

-Mivel?

-Semmivel.-forgatta a szemét (Név).Kirishima pedig lassan ereszkedni kezdett. -Miért itt szállunk le?

-Azt hiszed megkockáztatnánk hogy rátalálnak a falunkra, Liba?-morgott ismét a szőke, mintha nem lenne jobb dolga.

Ezen a helyen sokkal sötétebbek voltak a színek. A fák lombjainak zöldje például mintha két árnyalatabbal inkább a feketéhez lenne közelebb, mit a zöldhöz. Ugyanez a fák törzsére és a fűre is igaz volt.

Ahogy Kirishima földet ért, ismét a szőke volt, aki először elhagyta a hátát, és megint leemelte onnan a lányt. Szemeit a fiú szemeibe fúrta ismét dacosan.

-Elengedhetsz, nem fogok megszökni.-közölte megfogva Bakugou csuklóit.

-Nem félek attól hogy megszöksz.-vigyorodott el.-Hiszen egy olyan erdő közepén vagyunk, amit te még csak hallomásból se ismersz, és mivel gondolom nem akarsz meghalni, így kénytelen vagy velünk maradni.

-Akkor meg mi a frászért fogdosol?

-Hamarosan a hitvesem leszel, meg kell szoknod, hogy fogdoslak.-a lány hirtelen fülig pirult, és félre fordítva fejét fonta össze karjait mellkasa előtt.

-És ha én nem akarok az lenni?

-Olyan nincs.-vigyorgott magabiztosan a szőke, majd megragadta a lány állát egyik kezével és közelebb hajolt hozzá, annyira közel hogy ajkaik majdnem találkoztak.

(Név) teljesen bepánikolva tuszkolta arcaik közé egyik kezét, és eltolta a fiú arcát, sajátját pedig az erdő mélye felé fordította. Bakugou továbbra is magabiztosan pislogott le az előtte állóra.

-Indulnunk kellene, mielőtt besötétedik.-szólalt meg Kirishima a hátuk mögül már hátára felkapva majdnem minden cuccot.

-Igaz.-mondta a szőke és elengedve a lányt lépett barátjához. A földről fel vett egy nagyobb, és egy kisebb tarisznyát. A kisebbet a lány felé dobta, aki azt szó nélkül felkapta, majd elindult befelé a fák közé.

-Jártál már erre?-szólt utána Kirishima.

-Nem.

-Akkor maradj mögöttünk.-morgott a szőke és ellépdelt mellette.

-Messze van?

-Mondhatni.-pillantott hátra zavartan a vörös fiú.-épp kellően messze van, és jól el dugva, hogy még csak véletlenül se találják meg. Amúgy azt hallottam hogy régebben egy kislánynak sikerült eltévednie, és pont a falura találnia, de Bakubro nem igazán akar erről mesélni.

Ekkor a szőke megfordult és lendületből elkapta a vörös bőrmellényét. Fogait össze szorítva sziszegett, így a lány nem hallotta.

-Túl sokat fecsegsz Kirishima!

-Gomen.-kuncogott fel zavartan miközben a tarkójához kapott.

-Te pedig szedd a lábad, kurvára nincs kedvem még téged is keresgetni éjszaka, mert eltévedtél.-engedte el a másikat, majd ismét hátát mutatta a kettőnek és trappolt tovább előre.

Csendben folytatták útjukat. Csak a talpuk alatt ropogó faágak hangját lehetett hallani. (Név) tartotta a tempót, amit a fiúk diktáltak, mégha néhány földből kinyúló gyökérben meg-meg botlott is.

-Ügyes vagy.-vigyorgott szélesen a vörös hajú, mikor végre megálltak pihenni. A lány csak akkor látta meg a fiú hegyes fogait.

-WOAH!-hajolt közelebb.-A képességed végett ilyen a fogad igaz?

-Ahan.-mondta büszkén, miközben a szőke is oda lépett és feléjük nyújtott egy bőrkulacsot. Meglepően csendes volt, amit Kirishima meg is jegyzett.-Bakubro, minden rendben?

Nem válaszolt, csak egy dühös pillantást vetett a másikra. (Név) ekkor elvette a kulacsot és leszedve a kupakját bele ivott.

-Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte miután eléggé eloltotta szomját. Bakugou pedig mintha meg se hallotta volna, kikapta kezei közül a kulacsot, vissza pattintotta a tetejét és mérges tekintetével tovább indult.

-Nem vagyunk már messze.-mondta halkan Kirishima.-Remélem tetszeni fog a falunk.

Tényleg nem volt messze, már látni lehetett az ég felé gomolygó füst csíkot.

Pár méter múlva Bakugou megtorpant, megvárta még a lány mellé ér. Megragadta a csuklóját és szúrósan a szemeibe nézett.

-Azt akarom,-sziszegte-Hogy viselkedj normálisan.

-Megpróbálom.-pillantott rá.- mit jelent számodra a normális?

-Tsk. Csak... maradj nyugton, ennyi.

-Rendben.

A fiú elengedte a lányt, és tovább indult. (Név) csak pillogott párat, tekintetével a szőkét követve. Hátát teljesen takarta a vörös lepel melynek alja elég megviselt volt, mégis tiszta.

-Jössz már?-pillantott hátra mérgesen.

-Igen.-indult el végre a másik is.

🌒🌒🌒🌒

Amikor a lány szemei elé tárult a falu látványa, picit eltátotta a száját. Azt hitte, hogy sátrakból fog állni az egész, de talán még szebb kőházak sorakoztak egymás mellett, mint amit el tudott képzelni.

-Na?-vigyorgott Kirishima.  A szőke csak szeme sarkából pillantott le (Név)re.

-Ez az új otthonod.-mondta és elindult a falu felé.

-Gyönyörű.-pislogott még mindig rácsodálkozva az egész falura. Nem volt valami borzasztóan sok ház, nyomatékosan kevesebb volt, mint az ő falujában.

-Kirishima, vezesd körbe.-mondta és el is tűnt, mintha eddig se lett volna ott.

Nem volt valami borzasztóan sok látni való. A falu közepén ott állt egy üres plac, aminek a közepén egy kút volt, a vörös pedig rákönyökölt.

-Innen van az ivó vízünk.-mosolygott. Felemelte kezét és egyik ujjával egy házra mutatott.-Az pedig az én házam, az ajtóm természetesen bármikor nyitva áll előtted.

-Köszönöm.

-Az a ház,-mutatott egy másikra.-Az a falu kuruzslójáé. Nagyjából bármilyen súlyos sebet be tud gyógyítani az erejével. Látod ott azt a nagyobb épületet?-mutatott a falu egyetlen tényleg nagynak mondható kőépítményére.

-Ahan.

-Na az ilyen tanító hely féleség.-magyarázta a vörös.-hogy a gyerekek ne féljenek az erejüktől. Meg megtanítanak, hogy melyik növé—

-OI BANYA!-szakította félbe Kirishima mondani valóját Bakugou erőteljes üvöltése.-GYERE VISSZA A KURVA ÉLETBE!

-És az a ház...-mutatott a hangok forrására, aminek az ajtaja ekkor csapódott ki.

-NE PRÓBÁLD MEGMONDANI HOGY MIT CSINÁLJAK, BÜDÖS KÖLÖK!

-Az Bakugouék háza.-kuncogott. Az ajtón végül kilépett egy nő, aki kísértetiesen hasonlított a lány elrablójára. Haja ugyan olyan szőke volt, szemei is ugyanúgy pirosan csillogtak, és hangja is hasonlóan hangos volt.

Gyorsan mozgott, pár lépéssel (Név) előtt termett. Kedvesen mosolygott.

-Üdvözöllek köztünk.-mondta majd megölelte a lányt, akinek csak ekkor esett le hogy a nő igen csak hiányos öltözékben van.-Oh, ahogy el nézem új ruhák kellenek neked.

Elhajolt a lánytól és végig mérte. Csettintett egyet a nyelvével, ekkor a fia mellé sétált karba tett kezekkel.

-És egy fürdés se ártana neki.

-Az neked se.-jegyezte meg le pillantva fiára.

-Fogd be.-morgott.

-Kerítek neki valami göncöt...A szoknyát vagy a nadrágot kedveled jobban?-kérdezte kedvesen a nő.-Tudod mit? Kapsz mind a kettőt és amelyik jobb azt fogod használni.

-Rendben.-válaszolt halkan a lány.

-Vidd el a forrásh—

-Van neki lá—

-De ő nem tudja hova kell menni.-közölte tényszerűen.-és ha már ott vagy, te is igazán megfürödhetsz. Nem vagy kisgyerek már.

-OI!

-NINCS SEMMI OI CSINÁLD AMIT MONDTAM!

A két szőke szinte látható szikrákat szórtak a szemeikkel egymásnak. Kirishima magában kuncogva figyelte a jelenetet. (Név) pedig csak apróra nyílt ajkakkal.

-Ez mindennapos?

-Náluk, igen.-vigyorgott.

-Oi, asszony!-sziszegett Bakugou.-Gyere velem.

A lány pedig szó nélkül követte őt. Elhagyták a falut, a fák között mentek alig pár métert mikor a szemük elé tárult egy fal.

Rengeteg Apró lyukon keresztül szivárgott a víz, és egy tóban végződött. A zöld itt is rengeteg színben pompázott, annak ellenére hogy már szürkület volt.

Bakugou megállt és válla felett a lányra pillantott miközben leakasztotta a vállairól a köpenyt. Pislogott párat így végigfuttatva szemét rajta.

-Vedd le azokat a rongyokat.

-HOGY MI?

-Ruhában akarsz fürdeni?-ráncolta meg homlokát.-Vedd le őket.

-Előtted?

-Ezt már megbeszéltük. Ha a feleségem leszel, akkor úgy is mindent látni fogok, sőt, nem csak látni, de fogni és ízlelni is.-Vigyorodott el lassan végig nyalva felsőajkán. Eközben a cipőitől is megszabadulva.-Vagy azt szeretnéd, hogy segítsek?

-Uhm.-zavartan fordított hátat a fiúnak.-Menj és ha szólok akkor ne less.

-Szerinted még nem láttam olyat?-vonta fel szemöldökét egy halk horkantással a szőke. (Név) nem válaszolt így Bakugou az utolsó ruhadarabot is levéve magáról egyenesen a vízbe sétált.-Na, ne legyél beszari. Szedd össze magad és gyere.

Végül (Név) is leszedte magáról a Kormos és helyenként megégett ruhát, majd közelebb lépett a tóhoz. A szőke pont akkor jött fel a víz alól, így kihasználva azt az időt, amég a fiú nem lát besétált a vízbe.

Nem ért ezzel mondjuk valami túl sokat, hiszen a víz olyan kristálytiszta volt, hogy mindent lehetett látni alatta is, tökéletesen.

-Nem nézek a víz alá, rendben?-fordult meg a szőke, és a lány vörös arca fogadta. Győzedelmes mosoly terült el az arcán.

🌑🌒🌓🌔Folytatása következik...🌖🌗🌘🌑