Reggel egy pittyenésre ébredek fel, ami rögtön ki is ránt az álomvilágomból. Amikor kinyitom a szemeimet, hirtelen a fejembe hasít a fájdalom. Na szuper, sosem szoktam másnapos lenni, de most... olyan mintha egy kalapáccsal ütögetnék megállás nélkül a fejemet.

Megdörzsölöm a szemeimet, majd félkézzel lerántom a telefonomat a töltőről. Végre száz százalékon vagyok, majd feloldom az ujjammal a készüléket és bemegyek az üzeneteimbe, ami azt mutatja, hogy egy elolvasatlanom van. Ismeretlen szám, életemben nem láttam még, szóval vonakodva, de megnyitom.

"Hali! Chelsea vagyok, az egyik csoporttársunktól kaptam meg a számodat. Remélem nem zavarok! Arra gondoltam, megbeszélhetnénk ezt a prezentációs dolgot. Mikor érnél rá? Nem szeretnék kifutni az időből."

Felsóhajtok, és visszadobom a telefonomat a helyére. Ráérek később is válaszolni, most úgy is még szerintem visszalszok. Oldalra fordulok, amikor rám tör a felismerés. Az arcom előtt közvetlen megjelenik Nick alvó pofija, én pedig hirtelen ledöbbenek.

Nem, nem, nem, neeeeem és nem. Ez nem lehet! Nem!

Felemelem a takarót és megnézem, hogy mik vannak rajtam. Oké, fehérnemű megvan... de mi ez a a pulcsi? Jaj, ne! Nick hülye pulóverje van rajtam. Mit csináltam én az este?
Megcsapkodom a homlokom, mintha azzal előjönne valamennyi emlékem is a tegnap estéről. De semmi. Arra emlékszem, hogy lementem kajálni, aztán pedig puff. Képszakadás.

- Ahh! – kiáltok fel idegesen, aztán a számra teszem a kezeimet. Teljesen megfeledkeztem a mellettem szuszogó Nickről. De már mindegy, hisz ő is elkezd ébredezni.

- Szétmegy a fejem – morogja a reggeli hangján, ami kissé rekedtes. Hirtelen kiráz a hideg, és a karomon libabőr keletkezik, de azonnal a szemeim előtt jelenik meg Chelsea mosolygós arca, ezért felköhögök és felpattanok.

- Elmegyek lezuhanyzok – mondom, de megtorpanok. – Nem baj, ha rajtam maradna a mai napra a pulcsid? Fogalmam sincs hol a pólóm, és ha meg is találnám szerintem fullra koszos lett az este folyamán – hadarom, mire Nick legyint egyet ezzel pedig engedélyt adva nekem, hogy nyugodtan elkobozhatom a pulcsiját.

Hálásan elmotyogok neki egy köszit, majd eltűnök a pici fürdőszobába. Lerángatom magamról azt a kevés ruhadarabot, de a pulóvert biztos helyre teszem, hogy nehogy összevízezzem.

Gyorsan le is tusolok, megmosom az arcomat, vízzel öblögetek párat, majd összefogom a barna loboncomat egy laza kontyba. Magamra húzom a tegnapi gatyámat, és Nicknek a pulcsiját. Jó kis öltözet, de úgy is mindegy mert ma már otthon leszek.

A telefonom csörgésére érek ki a szobába, ezzel pedig helyet cserélve Nickel. Ő is elmegy lezuhanyozni, ezért magára zárja az ajtót, én pedig a telefonomért ugrok. A kijelzőn Rhia neve villog, azonnal felveszem.

- Hey – köszön bele vidáman a barátnőm, ám a hangja hamar megváltozik. – Hol voltál az este? Tudod jól, hogy mindig be kell jelenteni ha épp nem alszunk otthon!

- Tudom, és bocsi. Közbe jött valami, de majd úgy is elmagyarázom, ha haza érek.

- Mert hol vagy? És kivel? Várj tegnap nem Bryannel voltál? – teszi fel sorra a különböző kérdéseket.

- Beverly mellett vagyok, valami pici városkában, Nickel. És igen, Bryannel voltam, de rájöttem, hogy egy barom és elmentem a nem randinak nevezett randiról – felelem.

- Mi az Isten? – Rhia hangján hallom, hogy most eléggé megleptem. – Okozol te még nekem meglepetéseket, csajszi!

- Tudom, de most le kell tennem. Nickkel hamarosan indulunk – kezdek el búcsúzkodni.

- Jójó, majd akkor beszélünk – mondja, és ezzel ki is nyomja a telefont.

Felsóhajtok, és összeszedem az összes cuccomat, amit belegyűrök a táskámba. Kihúzom a töltőt a konnektorból, és azt is elrakom, nehogy itt hagyjuk.

Nick ebben a pillanatban lép ki a mellék helyiségből egy gőz felhő kíséretével. A dereka köré egy fehér szállodai törölköző van tekerve, ezzel pedig rálátást kapok az enyhén kidolgozott felső testére. Rögtön elkapom a tekintetemet, és megköszörülöm a torkomat.

- Lent megvárlak, addig fizetek – motyogom és meg sem várva a válaszát, konkrétan kirohanok a szobából. Lefutok a lépcsőkön, még végül lihegve jelenek meg a recepciónál.

- Jó reggelt, angyalom! – köszönt a kedves nénike, mire viszonzom az aranyos gesztusát. Pár szót váltunk, majd így szólok:

- Fizetni szeretnék.

- Rendben, már is mondom! – valamit pötyögni kezd a számítógépen, majd velem is megosztja a fizetendő összeget.

Mint gondoltam, nem olyan nagy összeget kell kifizetnem, igazából tök mindegy lenne, mert akármennyit kifizetnék, csak hadd menjek már el innen.

A kártyámat odaérintem a kis kütyühöz, majd a néni egy bólintással jelzi, hogy megtörtént a fizetés. Elköszönök tőle, majd kimegyek az ajtón, egyenesen Nick Mercedeséhez. Neki támaszkodom a fekete ajtónak, és úgy várom a fiút, aki nem sokkal később meg is érkezik. Kinyitja a kocsit, én pedig gyorsan be is huppanok a kényelmes ülésbe. Nick beszáll mellém, és beindítja az autót. Bekapcsolom a telefonomon a google mapsot, és beütöm a címet. Még az alkalmazás irányítja Nicket a megfelelő utakra, addig én gondolkozok, hogy miért voltam ekkora idióta. A telefonomból jövő nő hang tölti be az egész kocsi teret, de ezen kívül az út csendesen telik. Nagyon csendesen. Egyikünk sem szól egy szót sem, így az egész út kussban telik el.

Fél óra múlva végre meglátom a Beverly Hillses táblát, ezért kikapcsolom a google mapsot. Így az egyetlen zaj forrás is megszűnik a kocsiban, ezért alig várom, hogy végre haza érjek.
Nick is észreveszi, hogy ez így nagyon kellemetlen, ezért benyomja a rádiót. Valami slágert nyomatnak, így felhangosítja a hangerőt. Halkan dúdolom magamban a dallamot.

Amint véget ér a szám, meg is érkezünk hozzánk. Összeszedem a telómat, a táskámat, amiből kiveszem a töltőt és hátralököm a hátsó ülésekre.

- Majd kimosom a pulóvered – motyogom, és kiszállok az autóból. Erőteljesen zárom be az ajtaját, majd még mielőtt bemennék a házba, látom ahogy Nick biccent egyet, ezzel pedig elhajt a ház elől.

Megrázom a fejemet, elhesegetem a felesleges gondolatokat belőle, majd megkeresve a kulcsomat, bemegyek a házba. A konyha pulton találok egy cetlit, amin Rhia írása fedezhető fel.

"elmentem bevásárolni (amúgy én sem tudom, hogy miért erre írtam le neked, holott smsben is megtehettem volna, csak ezt nagyon sok filmben láttam már és olyan menő, kiakartam próbálni)"

Az smsről jut eszembe, hogy vissza kéne írnom Chelseanak. Ezért előkaparom a telómat, és megnyitom az üzeneteket.

"Sziaaa! Persze, én sem akarok kifutni az időből. Uh, holnap suli után átjöhetnél, és elkezdhetnénk. Mit szólsz?"

A válasz szinte azonnal érkezik, egy pittyenés kíséretében.

"Tökéletes, úgy is péntek lesz és semmit sem kell tanulnom."

Újabb pittyenés.

"Amúgy, ma nem láttalak suliban. Miért nem jöttél?"

Felsóhajtok, és visszaírok neki.

"Nem éreztem jól magam reggel, de mostmár hála az égnek jobban vagyok."

"Oh, akkor jó." – írja vissza.

Remélem Nick is kitalál valami hülyeséget, mert ha nem, akkor lebuktat, és akkor muszáj lesz hozzászólnom, hogy leordíthassam a fejét.