Egész úton az ablakon bámulok kifele, és csak pár szót ejtek meg Nickkel hisz érzem, hogy mindjárt bealszom, de próbálok uralkodni az elnyomott érzésen, hogy ne legyen gáz, hogy csak úgy elalszok út közben. Felegyenesedek, és megpaskolgatom egy picit az arcomat, hogy felébredjek. Nem sokat segít, mert ugyanolyan fáradtnak érzem magam mint ezelőtt. Morogva dőlök vissza az ablaknak, és nézem a mellettünk elsuhanó pálmafákat és a különböző növényeket.

- Játszunk sárga kocsisat! – szólal fel mellettem Nick, ezzel kizökkentve engem a bambulásomból.

- Benne vagyok... Sárga kocsi! – mondom ki rögtön és játékosan beleütök Nick vállába.

- Hé! Az narancssárga volt! Citromsárgának kell lennie az autónak, nem narancsnak – háborodik fel.

- Nem mondtad, hogy milyen sárga! Kétértelmű volt! – nevetek fel Nick bedurcizásán.

- Jól van akkor játszunk így... SÁRGA KOCSI! – és rácsap egy nagyot a fedetlen combomra.

- Áúú! Ez fájt!

- Van ilyen – nevet.

Így hát ezzel sárga kocsis játékkal ütjük el a további időt, egészen addig míg be nem kanyarodunk egy útra, ahol megpillantom azt a nagy táblát amit szerintem sosem fogok már elfelejteni. A MOTEL felírat látható rajta, és egyre ahogy közeledünk a táblához, meg is pillantjuk az épületet.

- Miért hoztál ide?

- Mert mondanom kell valami fontosat – Nick hangja elég komolynak tűnik, szóval egy picit megijedek, de kíváncsian várom, hogy mire készül.

Leparkol az üres parkolóba, ahol jelenleg senki sem tartózkodik, pedig a motel állítólag nyitva van. Kicsatolom magam, és kiszállok az autóból. Neki támasztom a csípőmet a bezárt kocsi ajtónak, miközben Nick elém sétál és mindkét kezét megtámasztja mellettem. Közel hajol hozzám és mélyen a szemeimbe néz.

- Lyn, többé nem kell a segítséged Chelseavel kapcsolatban.

- Mi? Miért? Összejöttetek újra? – a levegő bennem marad, hisz nagyon meglepődök Nick kijelentésén.

- Nem, szó sincs erről. Más lány tetszik nekem. Chelsea már a múlté, és én mást akarok – végig követem a tekintetemmel, ahogy megnyalja az alsó ajkát, majd megköszörülve a torkomat, a szemeibe nézek.

- Akkor gondolom nem kell többet a Chelseas üggyel foglalkoznom – mondom.

- Igen, de a mi ügyünkkel azért foglalkozhatsz – apró mosoly bújkál Nick arcán, ami miatt a szívem még hevesebben ver a megszokottnál.

- A mi ügyünk? Van nekünk olyan egyáltalán?

- Nem kérdezed meg ki az a lány aki tetszik nekem?

- Nem, hisz ez a te dolgod, Nick – nyelek egy nagyot.

- Kérdezd meg!

- Nick! Kérlek! Nem akarok róla tudni! – összeszorítom a szemeimet, hogy véletlenül se kelljen Nick mélybarna íriszeibe néznem.

- Nézz rám, Lyn és kérdezd meg!

- Ki az a lány? – nyitom ki a szemeimet és egyenesen Nickre nézek mire olyasmi történik amire eddig sosem számítottam volna.

Nick Robinson ajkai az enyémekkel kezd el táncot járni. Szenvedélyesen csókol meg újra és újra, én pedig viszonzom. Átkarolom a nyakát és beletúrok barna hosszabb tincsei közé. Megharapja az alsó ajkamat, ami miatt nyögök egy aprót, így a nyelveink összetalálkoznak egymással. Nick egyik kezével a hajammal játszik, másikkal pedig erősen markolássza a csípőmet. Közelebb von magához, ami miatt minden porcikáját érzem a testem minden részén.

Nick kinyitja a kocsi ajtót, így pillanatokon belül az autó hátsó ülésein találjuk magunkat. A fiú felett megtámasztom magamat, és így hajolok felé, miközben az ágyékom Nickhez préselődik. Robinson kezei felfedező útra indulnak és hirtelen...

- Lyn! Lyn, jól vagy? – valami megmarkolja a vállamat, emiatt pedig kipattannak a szemeim. – Mit álmodtál? Tiszta sápadt vagy! – Nick felé fordítom a fejemet, de nem bírok ránézni most, ezért inkább a szélvédőre szegezem a tekintetem.

- Vigyél haza kérlek... – csak ennyit bírok kinyögni.

- Jó, de elmondod hogy mi a baj? – kérdezi de erre csak a fejemet rázom.

A fejemben a gondolatok összezavarodtak, és még haza nem érek ezeket próbálom rendezni. Nick ezek után nem igazán szól hozzám, hanem csendben vezet, egészen addig még le nem parkol a lakásunk előtt. Szó nélkül szállok ki az autóból, de Nick ugyanolyan gyorsasággal rohan utánam.

- Lyn! Az isten szerelmére! A barátom vagy és törődöm veled, szóval szeretném tudni, hogy mi zaklatott fel ennyire! – Nick a kezem után nyúl, de én azonnal elrántom.

- Kérlek ne! – hangomat környörgőre fogom. – Majd beszélünk, csak most egyedül szeretnék lenni! Rosszat álmodtam, ennyi az egész – magyarázom.

- Majd elmondod hogy mit? Lehet tudok segíteni.

- Talán, de most tényleg megyek – indulnék az ajtó felé, de Nick a vállamnál fogva visszaránt és szorosan megölel. Ügyetlenül viszonzom a gesztust.

- Fontos vagy nekem – suttogja a fülembe. – Majd hívlak! – távolodik el tőlem, én pedig megsemmisülve állok továbbra is ott, és nézem ahogy beül a kocsiba és elhajt a házunk elől.

Beletúrok a hajamban, és idegesen becsörtetek a lakásba. Ledobom az összes cuccomat, és szó nélkül elrohanok Rhia mellett aki értetlen arccal nézi végig a kirohanásom. Felsietek a szobába, ahol festeni szoktam és minden előkészület nélkül neki esek a jelenleg még semilyen képemhez. Összevissza kapkodom a festékes ecsetet a vásznon, és minden dühömet ezen a képen adom ki.

Hülye Nick, minek kellett nekem elhoznom abból a buliból! Ha ott hagyom akkor most nem lenne ez, nem tenném magam tönkre lelkileg. Sokkal jobb lenne most minden! De nem lehet, mert Robinson egyről a másikra bemászott az életemben!

- Egy idióta vagyok! – visítom, mire az ajtóm hirtelen kicsapódik és Rhia rohan ide hozzám.

Azonnal megölel, belőlem pedig kiszakad a keserves sírás. Beletemetem az arcom a felsőjébe, még ő kedves szavakkal próbál nyugtatni. Fogalma sincs még arról, hogy mi lehet a baj, de ő itt van és minden motivációs szöveget elmond nekem. Csak bőgök és bőgök, még lassan már a földön ülünk Rhiával és én a pólóját áztatom a könnyeimmel. Lassan felemelem a fejemet a válláról és kisírt szemekkel ránézek.

- Mi a baj, Lyn? – fél óra alatt most kérdezi meg elsőnek, mert tudja, hogy nem válaszoltam volna. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy szólásra nyissam a számat majd beszívom a levegőt.

- Azt hiszem, hogy... beleszerettem.

bummm
mik lesznek még itt...
btw, próbálok visszalendülni újra az írásba, így suli mellett, de nagyon próbálkozok!!
na de, hogy tetszett nektek ez a rész?
csók: barbi