„... Mi történt? ... Hol vagyok? ... Olyan zavaros minden... Lövések, 4 darab lövés... Már rémlik valami.

A traffipaxos kollega jelezte, hogy egy Hummer átlépte a sebességhatárt a 46-oson. „Zolival" megpróbáltuk igazoltatni, akkor történt... Pillanatok műve volt... Ráfordította a kormányt „Zolira", ekkor elé dobtam a motorom, a sofőr áthajtott rajta. Feltartott kézzel megállásra késztettem és... nem állt meg... Tehát ezért fekszem itt...

Nem érzek semmit, hideg van. Üvöltöznek. Megpróbálok arra fordulni, de nem megy. Valaki németül ordibál. Nem látom. „Zoli", hol vagy? Ugye, nem esett bajod?! Szirénák, léptek zaja...

Főnök, hát itt vagy? Hogy kerülsz ide? Ne sírj, minden rendben. Én nem megyek sehova. Meggyógyulok Robi, ne aggódj! Nem sokára majd együtt nevetünk rajta. Te, én, „Zoli" és Timi is...

Timi. Vajon ő tudja már? Az én szép kedvesem. Remélem, nem tudja még... Hideg van... Fáradt vagyok... Ugye megmondod neki Robi... Ugye meg... Hogy nagyon szeretem. Pedig annyira reméltem... Reméltem, hogy... Hogy jövőre törzsőrmesterből hadnaggyá léptettnek elő, és akkor elvehetem Timit, és boldogan élhetünk. 10 év. Milyen gyorsan elszállt...

Fázom... Annyira fáradt vagyok... Fáradt..."