„Az éhség nagy úr! – ezt még a zöldfülűek is tudják. Épp ezért kell minél több falatot előkeríteni. Ma éjjel is szokásos portyámat jártam a kukák között. A nyár első estéje volt. Ilyenkor éjfél után a nagytétényi Szentháromság tér is kihalt. Senki se zavar, senki se kerget el. De mégsem voltam egyedül. Épp egy félig megbontott Kaiser szalámi csomagolásból próbáltam kihalászni a maradékot, amikor felfigyeltem a veszekedésre. Bosszúsan emelkedtem fel, hogy megnézzem az emberpárt. Csattanás, egy pofon, végül sírás, ölelkezés. Felesleges színjáték! Mi, macskák, miért tudjuk ezt egyszerűbben lezavarni? Inkább tovább álltam, fogaim között a zsákmánnyal. Kétlábúak, sose fogom megérteni őket..."

(100 szavas kis történet, 2014. július 07.)