- Szia, Jane! Gondolom, ahogy megláttad, hogy egy újabb kazetta, tudtad, hogy én vagyok. Ez a harmadik hónap, hogy távol vagyok az otthonomtól, tőled és a családomtól. Én szó szerint számolom a napokat, de lehet neked fel sem tűnik, hogyan rohan az idő. Egyszerűen őrületes tempóban halad az életem. Az album elkészítése után, a turné teljesen más. Nem egy stúdióba vagyunk bezárva. Be kell tölteni egy egész színpadot, érzéseket kell dallal közvetíteni olyan emberek felé, akiknek talán az életét mentettük meg velük. Legalábbis ezt mondják. Nem tudom, hogyan lehet ekkora hatással rájuk mindaz, amit mi képviselünk, de az biztos, hogy felülmúlhatatlan érzés, amikor egy egész aréna azt a dalt visszhangozza, amit te írtál. Bevallom, az elején hatalmas volt a lámpaláz mind a négyünkben, de így a harmadik helyszín után már minden pillanatát élvezni tudjuk. Igazából erről órákon át tudnék regélni neked, de abban reménykedem, hogy azért figyelemmel követed az utunkat és tudod, hogy mi történik velünk. Meg nem is szeretnélek untatni, biztos van jobb dolgod is, minthogy ezt hallgasd. Megint majdnem megkérdeztem, hogy vagy, de tudom, hogy választ úgysem kapok. Egy kérdést azonban fel kell tennem: minden rendben veled? Az előző kazettán is folyamatosan csak magamról és a srácokról beszéltem, holott azért ültem le és vettem fel neked, hogy tudjam, veled minden rendben van-e. Bár így, hogy semmi válasz, semmi jel, hogy egyáltalán megkaptad-e, kezdem úgy érezni, hogy teljes szívedből gyűlölsz, és elismerem, minden jogod megvan rá, de még mindig úgy vélem, így a legjobb. Remélem, azért boldogan tekintesz vissza a múltunkra és mosolyogsz, ha eszedbe jutnak azok az idők, amikor azt hittük, ez kivétel lesz és örökké fog tartani. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar véget kell vetnem a dolgoknak, sőt azt sem hittem volna, hogy én fogok kilépni a kapcsolatunkból. Mindig tartottam attól, hogy rá fogsz unni a sok marhaságomra, arra a sok nem is vicces poénomra és a tudatra, hogy mellettem vagy, egyszóval rám. Habár ma már lehet azt is megbántad, hogy ilyen sok időt töltöttél velem, hogy elpazaroltál az életedből 2 évet. De remélem, hogy nem így van. És igen, már megint itt tartok. Sajnálom, hogy így alakult, illetve, hogy így alakítottam. De egy vidámabb téma. Ashton végre bemutatta azt a bizonyos lányt, akiről talán a múltkor beszéltem. A neve Hope. Nem szeretnék róluk túl sokat mesélni, pedig lenne mit, hiszen úgy fest, tökéletes párt alkotnak. Az elejétől kezdve egy hullámhosszon vannak. És a legszebb, ahogyan egymást nézik, mikor a másik nem figyel. A szemükben van valami olyan csillogás, ha csak a másik nevét meghallják... Talán, mint amilyen a miénkben is volt. Azt kell, hogy mondjam, mindenkinek megvan a női társasága. Kivéve nekem. Mike összebarátkozott egy idősebb, modell nővel, akivel szinte egyből barátok lettek. A pletykák sokszor többet is mondanak róluk, de soha nem történt köztük több. Csak nagyon jó barátok. Calum pedig egy ugyanolyan feltörekvő bandának a dobosával ismerkedett össze, mint mi. Egy helyszínen léptünk fel, egymást követő napon és szó szerint egymásba botlottak. Azóta majdnem minden második nap telefonálnak és úgy érzem, fogjuk még őket együtt látni. Én pedig édesanyámmal beszéltem utoljára, aki nő volt. Nekem nincs szükségem egyre sem. Rajtad kívül. De veled nem beszélhetek. Nem tehetem meg, hogy csak úgy se szó se beszéd kilépek az életedből, majd ugyanígy vissza is térek. Nem lenne veled szemben fair. És magammal szemben sem. Igazából még most sem tudom, hogyan kéne, hogyan tudhatnám csillapítani az irántad érzett hiány szinte fizikai fájdalmát. Az általam írt dalok többsége rólad szól. És bármikor, ha elő kell adnom, könnybe lábad a szemem. Ha csak pár képet látsz rólam a koncertek közben, láthatod. Sokszor mondták már a srácok, hogy váltsunk dallistát, vagy hogy gondoljak közben másra. De mire gondolhatnék, ha rólad írtam, ha minden egyes betű téged ad vissza, hozzád köt? Ez teljesen lehetetlen. Az meg, hogy egyáltalán ne is játsszuk a dalokat szintén kizárt. Olyan témákról érdemes írni, amit őszintén tudunk közvetíteni. És ha nekem ez a téma te vagy, nem fogok arról énekelni, hogy már megint egy újabb dolgozatot írtam a suliban, mert mindenki tudja, hogy azt is otthagytam, szóval hiteltelen. Kérlek fordítsd meg a kazettát, mert ez az oldala betelik lassan és nem akarom, hogy a mondatom közepénél legyen vége. Remélem, megtetted. Újabb üres oldal, újabb üres szavakkal lesz megtöltve. Már nem igazán tudok mit mondani, hiszen ahogy hallhatod, folyamatosan ugyanazokat a köröket futom le. Valahogy minden téma végén ugyanarra a pontra érkezem: hiányzol. Nem akarom tovább rabolni az idődet, már biztos tele van velem a hócipőd. Szóval arra kérlek, hogy vigyázz magadra! És tudd... nem lényeges. Csak vigyázz magadra!