*Nagyon ritkán bántod meg sőt... eddig csak egyszer tudtad megbántani mikor egy felderítő úton meghalt az egész osztagod és egy nagyon közeli barátod de te pedig (látszólag) megúsztad sérülések nélkül.*

~Visszaemlékezés~

Haza értünk a felderítő útról. Meglógtam a kötelező orvosi vizsgálatokról bezárkóztam a szobámba. Le téptem magamról a köpenyem és le rúgtam magamról a csizmám, le szedtem a kabátom. Ekkor vettem észre egy szúrt sebet a bal oldalamon (a bordáim alatt). Na baszki... levettem az ingem és kifertőtlenítettem a sebem amit be kötöttem. Hanji akkor rontott be mikor befejeztem a kötést és még melltartóban álltam.
-Y/n miért hagytad ki a- mi történt veled?-kérdezte mikor meglátta az oldalamon lévő sebet.
-Semmit!-kiáltottam rá.
-Igen.. én meg hülye vagyok...-mondta.
-Hanji... TAKARODJ KI!-ordítottam rá ő pedig megfordult és gyors léptekkel elsietett. Mekkora egy hülye vagyok.. bassza meg! Bocsánatot kell kérnem...