Sosem sírsz Hanji előtt... félsz előtte sírni, pedig tudod jól, hogy nem szégyen, de főleg miután parancsnok lett rejtetted el a szomorúságod előle, hiszen nem akartad megnehezíteni neki. Levi volt az, akinek kisírtad az életed is. De tényleg, Levi meghallgatott, nem vágott közbe és nem adott haszontalan tanácsokat, egyszerűen csak volt és létezett. Egy ilyen alkalomnak Hanji is szem- és fültanúja volt. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Hanji szemszög*

Épp a bázison sétálgattam mikor elsétáltam Levi irodája mellett. Sírást és beszédet hallottam... ez.... ez [Y/n]! Mi a baj? Elrontottam volna valamit? Oda tettem fülem az ajtóhoz és hallgatózni kezdtem. Tényleg ő az.... mi a baj? Miért sír?
-Az egész az én hibám Levi... minden miattam van!
-Ez nem igaz!-hallottam meg beszélgetésük részletét. Mi? Én... én nem vettem észre, hogy baj van? Kész, nem érdekel, bemegyek! Óvatosan berontottam, [Y/n]-hoz/hez futottam és szorosan átöleltem. 
-Bármi is történt, nem a te hibád!-pusziltam meg Y/n-t.
-Hanji, bocsáss meg, van elég gondod, problémád... sajnálom, ho-
-Ne sajnáld!-tettem ajkára ujjam.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------