Niki szemszög

A nap lassan lement, és az ég kezdett elsötétedni. A város fényei még csak most kezdtek kigyulladni, miközben én az ablakból néztem a körülöttem zajló világot. De valami megváltozott bennem. A napok óta érzett feszültség és szomorúság valahogy eltűnt, és mintha valami új kezdődött volna.

Az egész nap folyamán Charles szemei valahogy másképp néztek rám, mintha minden egyes pillantás mögött ott rejtőzne valami mélyebb érzés. Az éjszaka előrehaladtával éreztem, hogy valami különlegesre készülünk, de fogalmam sem volt, hogy mi lesz.

A telefon csörrenése szakította meg a csendet. Charles neve jelent meg a képernyőn, és a szívem egy pillanatra kihagyott.

- "Szia, Niki! Van kedved sétálni egyet ma este? Öltözz csinosan, egy kis meglepetéssel várlak.” – írta üzenetben.

A szívem gyorsan vert, és egy apró mosoly futott át az arcomon. A kérdése egyszerű volt, de mindent elmondott. Miért kérne tőlem csinos öltözéket? És mi az a meglepetés, amit említett?

Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem tétovázok, és igent mondok. Bármilyen meglepetés is vár rám, kíváncsi voltam. Az érzések, amiket eddig próbáltam elrejteni, most még inkább felerősödtek, és nem akartam már többé titkolni őket. Ez a pillanat olyan volt, amire mindketten készen álltunk.

Charles szemszög

Ahogy készültem arra, hogy Nikihez menjek, egy kis izgalom kezdett eluralkodni rajtam. Soha nem voltam igazán jó abban, hogy kimutassam az érzéseimet, de most valahogy úgy éreztem, hogy elérkezett az ideje. Miért is ne tenném meg? Miért ne léphetnénk egyet előre, ha mindketten érezzük, hogy valami több van köztünk?

A nap folyamán próbáltam nem túlságosan izgulni, de ahogy elérkezett az este, a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Eléggé jól ismertem már Niki reakcióit, és tudtam, hogy bár próbálja elrejteni, valami változott benne is.

Amikor végül elérkeztem a parkhoz, ahol megbeszéltük a találkozót, kicsit megnyugodtam. A hold fénye gyönyörűen ragyogott az égbolton, és a csendes levegő frissítő volt. A park csendjében mintha minden egyes fenyőfa, minden egyes virág és fűszál valami varázslatos légkört teremtett volna.

Niki szemszög

Amikor megérkeztem, Charles már ott várt rám, és egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róla. Az ő tekintete és a mosolya mindent elmondtak. A park fényei, a hűvös este, mind olyan hangulatot teremtettek, ami egyszerűen varázslatos volt. Ahogy odaértem, Charles elmosolyodott, és megnyugtató érzés öntött el.

- Készen állsz? – kérdezte.

- Igen, készen vagyok. – válaszoltam, miközben a szívem egyre gyorsabban vert.

Charles szemszög

Elindultunk a parkon, és éreztem, hogy valami különleges történik. A csendes séta, a fák között hömpölygő szellő mind hozzájárult ahhoz, hogy mindketten jobban megnyíljunk. Az a kis, csodálatos pillanat, amikor egymás mellett sétálunk, mintha az idő megállna. Ahogy néztem Niki-t, láttam rajta, hogy valami megváltozott benne is.

A fényszórók lassan a park minden zugát világították meg, és én tudtam, hogy most már nem szabad elrejtenem az érzéseimet. A kezemet egy apró mozdulattal megérintettem, és láttam, hogy ő is érezte azt a különleges vonzalmat.

A sétánk végén, amikor megálltunk egy kis tisztáson, ahol a hold fénye szépen megvilágította az egész tájat, és mindketten éreztük, hogy most jött el az idő.

- Niki… – kezdtem, de a hangom elakadt, mert láttam, hogy ő is érzékelte, hogy valami fontos történik köztünk.

Belenéztem a szemébe, és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs szükség szavakra. Minden, amit mondani akartam, ott volt a tekintetemben. Lassan közel hajoltam hozzá, és egy apró mozdulattal megcsókoltam őt. Az érzés, hogy ott voltam, hogy ő ott volt velem, mindent elmondott. A csók nem volt gyors, nem volt forró, de ott volt benne minden érzés, amit már régóta elnyomtunk.

Niki szemszög

Ahogy Charles ajkai az én ajkaimra találtak, minden más eltűnt. Az egész világ mintha megállt volna, és csak mi ketten léteztünk. Az érzés, amit éreztem, valami csodálatos volt, valami, amit mindig is vártam. A csók minden kétségemet eltüntetett, és most végre biztos voltam benne, hogy amit érzek, az nem csupán barátság.

Ahogy visszahúzódott, a szemében láttam azt az érzelmet, amit én is éreztem. És mindketten tudtuk, hogy mostantól minden megváltozott.

Charles szemszög

Niki szemében ott volt az az érzés, amit én is éreztem. Az apró csók, amit adtam neki, mindent elmondott. És bár nem mondtuk ki, mindketten tudtuk, hogy valami új kezdődött el. Az éjszaka csendjében, a parkban, két ember, akik most már nemcsak barátok, hanem valami sokkal többek, mint valaha.

Ahogy a csókunk végén el húzódtam, a szívem gyorsan vert, és egy kicsit el pirultam. A feszültség, ami eddig mindkettőnk között ott volt, most hirtelen eltűnt, mintha valami varázslat történt volna. A szemében ott volt minden, amit éreztem, és mindketten tudtuk, hogy most valami más kezdődött el.

De én még mindig ott álltam, és egyre inkább éreztem, hogy valami többet akarok. Nem akartam tovább rejtegetni az érzéseimet, nem akartam, hogy bármi is közöttünk legyen, ami elválaszthat minket.

Az elmúlt hetek során, ahogy egyre több időt töltöttem vele, valahogy mindent másként láttam. Amikor először megismertem őt, nem gondoltam volna, hogy valaha így fogom érezni magam mellette. De ahogy egyre jobban megismertem, ahogy láttam, hogy mi mindent kibírt, és hogy milyen erős, akkor jöttem rá, hogy nem csupán a barátom, hanem valami sokkal több is van közöttünk. És ahogy most itt álltam, a holdfényes éjszakában, úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy ezt kimondjam.

- Niki…, - kezdtem halkan, miközben a szemébe néztem. - Szeretném, ha tudnád, hogy már régen nem csak egy barátként tekintek rád. Az érzéseim irántad mindig is többek voltak, mint amit bárkinek is be vallottam volna, de most már tudom, hogy nem titkolhatom tovább.”

Megálltam egy pillanatra, hogy meg értsen, hogy ne csak a szavaimba, hanem az egész lényembe ott legyen, amit mondok neki.
- Tudom, hogy nem könnyű elhinni, de minden, amit eddig éreztem, az sokkal mélyebb, mint bármi, amit más iránt valaha éreztem. És nem akarom titkolni tovább. Szeretlek, Niki. Tudom, hogy talán nem számítottál rá, és talán még nem vagy biztos abban, hogy mit érzel, de én itt vagyok. Mindig is itt voltam, és most is itt leszek, bármi is történik.

A szívem szinte kiugrott a mellkasomból, miközben vártam, hogy mit válaszol. De bármi is történt volna, én most már készen álltam rá. Az érzéseim nem változtak, és nem is fogtak. Még ha nem is volt minden tökéletes, ha még mindig voltak kérdések és kétségek, én akkor is tudtam, hogy ez az, amit akarok.

Niki lassan elmosolyodott, és én éreztem, hogy valami megváltozott köztünk. Az, hogy elmondtam neki, végre felszabadított. Az érzés, amit mindig is kerestem, valósággá vált, és most már mindketten tudtuk, hogy semmi sem foghatja vissza, ami közöttünk van.

- Charles…, - mondta halkan, miközben a szemébe nézett. „Én is úgy érzem, hogy valami több van köztünk. És bár sokáig próbáltam tagadni, valójában mindig is ott volt ez az érzés. És most… most már én is érzem, hogy ez a csók nem csak egy pillanat volt, hanem valami sokkal mélyebb.

Ahogy elmondta ezt, a szívem egyre hevesebben vert. Tudtam, hogy mostantól minden más lesz. Nem csak a kapcsolatunk, hanem mi magunk is. De egy dolog biztos volt: amit most érzünk, az valami különleges, és én mindent meg fogok tenni, hogy meg őrizzem.

- Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem, Niki, - mondtam, és a tekintetem mélyebb lett, miközben a szívem összeszorult.
- És bár sok minden történt, amit nem tudtunk irányítani, egy dolog biztos: én soha nem foglak elengedni. És bármi is jöjjön, szeretlek. És ez soha nem fog változni.

Ahogy befejeztem a mondatom, Niki arca lágyan elmosolyodott, és én éreztem, hogy most már valóban mindent megosztottunk. Az érzéseinket, a félelmeinket, a vágyaikat – mindent. És ahogy az éjszaka csendjében, a holdfényes parkban ott álltunk, nem kellett több szó. A csókolózásunk mindent elmondott, amit mondani akartunk.