Charles szemszöge

A nap első fényei lassan átszűrődtek a monacói kikötő fölé magasodó dombok között. Ahogy a hotel erkélyéről néztem a város ébredezését, gondolataim újra és újra visszatértek Nikire. Az új csapattársam. Az új barátom. Vagy talán valami több?

Az éjszaka forgolódtam az ágyban, és a fejemben kavargott minden: Niki arca, a meglepetés a szemében, amikor bemutatták őt a csapatnak, és az a pillanat, amikor megöleltem. Nem tudtam, mit érezhettem pontosan, de az biztos, hogy a szívem hevesebben dobogott, amikor a közelemben volt.

De ma nem volt időm az érzéseim elemzésére. Ma fontos nap várt ránk. Az első közös teszt.

---

A Ferrari garázsában szokásos reggeli nyüzsgés fogadott. A mérnökök már rég a pályán voltak, és mindenki a két vörös SF-23-as körül sürgölődött. Amikor beléptem, egy pillanatra megálltam, hogy végignézzek az autón, amit már jól ismertem. De ma máshogy éreztem magam. Nem csak egyedül ültem be a csapat autójába – ma itt volt Niki is.

Egy perccel később ő is megérkezett, és azonnal minden tekintet rá szegeződött. Niki magabiztosnak tűnt, de láttam rajta, hogy próbálja elrejteni az izgatottságát. Az új overall tökéletesen illett rá, és a neve alatt ott volt a rajtszám: 99. Egyelőre.

– Jó reggelt, Charles – mosolygott rám, miközben odaért hozzám.

– Jó reggelt, Niki. Készen állsz? – kérdeztem vissza.

– Igen, de kicsit izgulok – vallotta be halkan.

– Ne aggódj, minden rendben lesz. És ha bármire szükséged van, csak szólj – mondtam, és próbáltam megnyugtatni őt.

Fred odalépett hozzánk, és egy rövid eligazítást tartott a nap menetrendjéről. Először én kezdek, hogy megmutassam az autó viselkedését, majd Niki következik. Ez logikus volt, de valahol belül kíváncsi voltam, mit fog mutatni az új csapattársam.

---

Az első néhány kör után visszatértem a garázsba. Az autó jól teljesített, de ez nem lepett meg. Miközben a mérnökökkel beszéltem, lopva Nikit figyeltem, aki épp a sisakját igazította. Láttam, hogy próbál nyugodtnak tűnni, de az apró mozdulatai elárulták, hogy feszültebb, mint szeretné mutatni.

– Ne izgulj, jól fog menni – mondtam neki, amikor mellé léptem.

– Köszönöm – mosolygott rám, majd belépett az autóba.

Amint elindult, minden figyelmem az élő adatokra szegeződött. A képernyőn láttam a sebességét, a kanyarvételi íveit, és azonnal észrevettem valamit: Niki elképesztően pontos volt.

Az első néhány kör után már a határait feszegette az autónak, és ahogy a mérnökök suttogva dicsérték, büszkeséget éreztem. Nem csak azért, mert jó csapattársam lett, hanem mert láttam, hogy mennyire keményen dolgozik.

– Ez hihetetlen – mondta az egyik mérnök. – Az újonnan érkező pilóták ritkán ilyen precízek az első teszten.

Én csak bólintottam. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire büszke vagyok rá.

Néhány kör után Niki visszatért a garázsba. Amikor levette a sisakját, az arca kipirult, és a szeme csillogott az izgalomtól.

– Na, milyen volt? – kérdeztem mosolyogva.

– Elképesztő! Az autó fantasztikus – válaszolta lelkesen.

Fred is odalépett hozzánk, és gratulált neki. – Nagyon jó munkát végeztél, Niki. Ez több, mint amit az első teszttől vártam volna.

Niki mosolya még szélesebb lett, és én is éreztem, hogy egy kicsit büszke vagyok arra, hogy itt lehetek vele.

---

Délután, amikor már mindketten végeztünk a teszttel, odaléptem Fredhez. Valami motoszkált a fejemben egész nap, és most döntöttem el, hogy megkérdezem.

– Fred, van egy ötletem Niki rajtszámával kapcsolatban – kezdtem óvatosan.

– Hallgatlak, Charles – nézett rám kíváncsian.

– Tudod, hogy a 17-es szám sokat jelent nekem. Jules miatt. Szerintem tökéletes lenne Nikinek – mondtam halkan, de határozottan.

Fred elgondolkodott, majd bólintott. – Ez igazán szép gesztus lenne. Beszélek róla Nikivel.

Később, amikor Niki megtudta, hogy a 17-es rajtszám lehet az övé, először nem is tudott mit mondani.

– Charles, ez… ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm – mondta, és a szeme könnybe lábadt.

– Ez a szám különleges. És biztos vagyok benne, hogy te méltó leszel rá – válaszoltam, és őszintén így is gondoltam.

---

Ahogy a nap végén a naplementét néztük a garázs előtt, éreztem, hogy valami megváltozott. Niki nem csak egy új csapattárs volt. Valami különleges volt benne, valami, ami miatt éreztem, hogy ez az év nem lesz olyan, mint a többi.

Talán a versenyek nem csak a pályán dőlnek majd el.