Niki szemszöge

A nyári nap sugarai aranyfénybe vonták a családi házunk teraszát Madridban. A nyugalmas reggelt csak Carlos halk léptei zavarták meg, ahogy a teraszajtón kilépett. Ő mindig pontos volt, én viszont csak lustán kortyolgattam a kávémat. Tudtam, hogy beszélni akar velem, mert már napok óta furcsán viselkedett.

– Niki, beszélhetünk? – kérdezte végül, és leült velem szemben az asztalhoz.

– Persze, miről van szó? – próbáltam mosolyogni, de a szívem már előre összeszorult. Carlos arckifejezése mindig elárulta, ha valami komoly dolog következett.

– Tudod, hogy mostanában sok minden változik az F1-ben – kezdte, és a kezét az enyémre tette. – Elhagytam a Ferrarit, és új csapathoz megyek.

– Igen, hallottam. Nagyon büszke vagyok rád – válaszoltam őszintén, de éreztem, hogy még nincs vége a mondandójának.

– De szeretném, ha te is velem tartanál... vagyis, bocsánat, rosszul fogalmaztam. A Ferrari szeretné, ha te lennél az én helyemen – mondta, és a szeme csillogott a büszkeségtől.

– Mi? Carlos, ez komoly? – kérdeztem hitetlenkedve. Az álmaim hirtelen karnyújtásnyira kerültek. Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy egy nap én is Forma-1-es pilóta leszek.

– Teljesen komoly. A tehetségedet már mindenki elismeri, és én hiszek benned, ahogy a csapat is – mondta mosolyogva. – Viszont tudom, hogy ez nem lesz könnyű, főleg Charles-szal.

A név hallatán hevesebben kezdett dobogni a szívem. Charles Leclerc, a legjobb barátom és talán… több is, mint egy barát. Évek óta ismertük egymást, de sosem mertem kimondani, hogy mit érzek iránta. Mi lesz, ha ő nem örül ennek az egésznek?

– Ez… ez hihetetlen, Carlos. Elfogadom – mondtam végül, és az izgalom és félelem furcsa elegye járta át a testemet.

---

Néhány órával később már Monacóban voltunk, a Ferrari garázsában. A vörös autók látványa mindig is lenyűgözött, de most valami egészen más volt a levegőben. Minden új és ijesztő volt, ugyanakkor izgalmas. A csapatfőnök, Fred Vasseur egy meleg mosollyal fogadott minket.

– Niki, üdvözöllek a Ferrarinál – mondta, majd a csapathoz fordult. – Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be az új pilótánkat, Niki Sainzot.

A csapat tagjai tapsoltak, én pedig próbáltam természetesen viselkedni, de a gyomrom görcsben volt. Amikor megpillantottam Charles-t a tömegben, a levegő is kiszorult a tüdőmből.

– Niki? Te? – kérdezte meglepetten, miközben lassan odasétált hozzám.

– Szia, Charles – próbáltam mosolyogni, de az arcom hőmérséklete valószínűleg elérte a Ferrari vörös árnyalatát. – Mostantól én vagyok a csapattársad.

Charles szeme elkerekedett, majd széles mosolyra húzta a száját.

– Ez igazán meglepett… de örülök neked, Niki – mondta őszintén, és megölelt. Az illata és közelsége pillanatok alatt szétzúzta minden nyugalmamat.

Ez most valami új kezdete lesz.

---

Charles szemszöge

Egy átlagos napnak indult. A Ferrari garázsában mindig ugyanaz a nyüzsgés fogadott, de ma valami más volt. Az emberek suttogtak, és a levegőben izgatottság vibrált. Épp az autóm beállításait néztem át, amikor meghallottam Fred hangját.

– Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be az új pilótánkat, Niki Sainzot.

A név hallatán felkaptam a fejem. Niki? Carlos húga? Ahogy megpillantottam őt, nem hittem a szememnek. Ő volt az, akivel évek óta barátok voltunk, akit mindig csodáltam, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer az én csapattársam lesz.

– Niki? Te? – kérdeztem hitetlenkedve, miközben odasétáltam hozzá.

– Szia, Charles – mondta, és az arcán láttam, hogy mennyire zavarban van.

Hirtelen elárasztottak az emlékek: a közös nyaralások, a nevetések és az a furcsa érzés, amit sosem mertem megnevezni. Most itt állt előttem, pilótaként.

– Ez igazán meglepett… de örülök neked, Niki – mondtam, és ösztönösen megöleltem.

Ahogy megéreztem az ölelését, minden megváltozott. Már nem csak barátként tekintettem rá, hanem valakire, aki talán többet is jelenthet. De hogyan fog ez működni, ha mostantól a csapattársam is?

A gondolataim kuszák voltak, de egyvalamit tudtam: ez a szezon teljesen más lesz, mint az eddigiek.