Szereplők:

Izanami (Az Anya), a teremtő istennő, a Halál istennője

Izanagi (Az Apa), a Teremtő isten

Cukijomi, a Hold istene

Amateraszu, Nap istennője

Mikiya Amari

Setsuna Hano 

Fülszöveg:

Egy lány, aki a Hold istenét és Az Anyát hajlandó egyedül imádni.Egy fiú, aki kétszínű, mint a Nogitsune, eltanulta, mind a ninják, mind a szamurájok technikáját.

A bejárat hamarosan kinyílik, a szigetek népe retteg. A Nap nem segít, a Vihar eltűnik. A yókaiok visszahúzodnak a Szellemvilágba, csak a Nogitsune vágtázik az emberek között. A császár rendeleteit senki sem tartja be, a daimjók az elszegényedés szélén állnak, a szamurájok roninná válnak. A ninják az egyetlenek, akik még szolgálatban állnak, s küzdenek az onikkal, ám azok vezetőjét szinte lehetetlen elfogni. A forróság már elviselhetetlen az esőzések nélkül, az asszonyok már a Cukijomihoz imádkoznak, hogy hosszabb ideig maradjon az égen, vagy zárja el örökre Amateraszut, hogy fénye többé ne égesse őket.

A napfogyatkozáskor a két testvér ismét találkozik. A nővér szóba sem akarna állni bátyjával, ám a helyzet mást kíván. Az Apa is megjelenik, akinek ereje egyre csak csökken. A testvérek kénytelenek összefogni, hogy megtalálják eltűnt öccsüket és visszaállítsák a rendet. Cukijomi vállalja a kockázatot, hogy lemenjen Jomiba szembenézni Az Anyával, aki már várja őt egy csábító ajánlattal.

Részlet:

Egykor e birodalom virágkorát élte. A folyókban a legtisztább víz folyt, a mezők hemzsegtek a növényeket körbevevő bogaraktól, rágcsálóktól, erdők ezrei rejtettek kalandokat és sötét titkokat. A hegységek szelídek voltak, nem rázták le magukról a mászókat heves szelekkel és viharokkal. A hatalmas tavak csak néha háborogtak, míg a viharok életet adtak a szántóföldeknek, ültetvényeseknek. Az idill maga volt az istenek birodalma az emberek számára, míg egy nap onik hada lepte el ezeket a földeket. A szamurájok hiába vették fel velük a harcot egytől egyig elbuktak. A ninják még azóta is küzdenek, ám a túlerővel szemben már csekély esély van. A legborzalmasabb, ami megtörténhetett Szuszano-ó eltűnése. Az esőzések nélkül nem terem élelem. Az állatok és az emberek elpusztulnak a kiszáradt folyók víze nélkül.Bár engem ez a legkevésbé sem zavar. Hogy miért? Hadd meséljek el egy történetet a pusztulás időszaka előttről.

Három évvel korábban Yang Pran városának legnagyobb templomában sürögtek-forogtak az emberek Amateraszu, a Naphölgy tiszteletére. Mindenki lelkesen készítette az áldozati tárgyakat, diszítették otthonaikat, kivéve egy valakit. Sestuna Hano csak a szobájában ücsörgött és a Nap ellentétének a Holdnak készített ajándékot, hisz azon a napon lesz a napfogyatkozás, mikor ismét találkozik a két testvér, s elhaladnak egymás mellett. A lány jobban szerette Cukijomit, mivel az ő érintése lágy volt, nem égette őt, s nem szárította ki a folyók vizét...

- Nem érdekel a meséd, Démonvezér! - szakította félbe egy fiatal ifjú reszelős hangja.- Életed lett volna hosszabb Nogitsune fiú.- Az Anya megnyitotta a kaput - hallatszott egy oni mély hangja, s dübörgő léptei.- Hozd a fiút!