*Su szemszöge*

Arra keltem, hogy valaki az arcomat simogatja. Csukott szemmel készültem kinyújtózkodni, abban a tudatban, hogy otthon fekszek az ágyamban, ám valami megakadályozott cselekvésemben; egyáltalán nem az ágyamban voltam és egyáltalán nem otthon. Egy pillanatra be is pánikoltam, de azután realizáltam, hogy ki ült mellettem. Bár alig láttam valamit, a hold által nyújtott fénysugaraknak köszönhetően még kivehető volt Kook alakja. Akárcsak az, hogy milyen közel is volt hozzám.

-Olyan szép vagy. - suttogta, fölém magasodva.

Hosszabb hajtincsei már homlokomat csiklandozták, olyannyira, hogy végül nem bírtam magammal és felkuncogtam, ezzel kinyiffantva a "pillanatot". Kook csak mosolyogva nyomott egy puszit a számra.

-Nem tetszik a frizurám? - túrt bele sötét tincseibe, amíg én lesokkoltan ültem az ülésen.

-Te...te...most... - éreztem, ahogy az arcom átvált fehérből pirosba, s hirtelen a levegő is melegebb lett körülöttem. -Megcsókoltál? - böktem ki végül, ami alapból egy idióta kérdés volt.

Kook - aki ez idő alatt visszahelyezkedett - egy fura vigyorral az arcán válaszolt:
-Bocsi, a fényviszonyoktól nem láttam jól.

Mondata után kínos csend vette kezdetét, amit én zavartan a kezeim piszkálásával töltöttem, Kook pedig...igazából nem is tudtam ránézni, annyira zavarban voltam.

-Őszintén, csillagokat akartam veled nézni. - hirtelen beszédétől kissé megijedtem. -De gondolom inkább otthon szeretnél már lenni, szóval... - nyúlt a kulcsért, viszont egy gyors mozdulattal megállítottam.

Mégis mit művelek?

-Még... maradni akarok. - fordultam felé, már amennyire az ülés azt engedte.

A fiú boldogan elmosolyodott, majd kezével újra végigszántott a szinte fekete tincsei között.

Elképesztő, hogy másfél év alatt mennyit tudott változni Kook. Amikor összejöttek a nővéremmel, még ő volt a kis visszahúzódó, szerény fiú. De... ma már ez nem igazán mondható el róla. Egészen férfias lett, ahogy pedig növesztett a haján, úgy nőtt vele együtt a "hírneve" is a lányok körében.

Meg is értem, hogy BonHwa miért féltékenykedett folyton, bár én is az lettem volna, ha a fiúm valentin napon több tonna édességet kap az iskolájában tanuló "rajongóitól".
Még szívesen folytattam volna gondolatmenetemet, ha a mellettem ülő fiú ki nem nyitotta volna az autó ajtaját. Követve őt, én is kiszálltam a járműből, ami nem volt olyan remek ötlet, mint amilyennek az tűnt. A késő őszi szél azonnal belekapott a hajamba, de próbáltam nem arra összpontosítani. Gyorsan Kook mellé trappoltam, aki látszólag nem fázott, ellenben az én reszkető testemmel, amit ő is észrevett.
Nem is tudom, hogy mire számítottam. Talán arra, hogy filmbe illően felajánlja nekem a dzsekijét, amit utána szépen vissza utasíthatok. De nem. Helyette jobb kezével megragadta derekamat, majd magához húzva, megosztotta velem a vékony ruhaanyagot. Talán nem csak a dzseki miatt, de sokkal komfortosabban éreztem magam. Az égre felnézve kezdtem éppen teljesen megnyugodni, amikor...

-Ha nem tudnám, hogy a nővérével vagy együtt, akkor azt hinném, hogy jártok. - szólalt meg mögöttünk egy mély hang.

-TaeHyung? - fordult hátra ledöbbenve Kook.

─────────────────────
Heyy Heyy~ Hogy vagytok mostanában?
Gondoltam, szülinapom alkalmából megleplek titeket egy résszel, mert úgysem volt jobb dolgom. Btw, szerkesztettem egy Jungkook FMV-t, ha kedvetek tartja, akkor megleshetitek:

Ez az első videóm, szóóóval...Véleményeket szívesen fogadok. :)