*JeongGuk szemszöge*

Belépve a helyiségbe a kávé aromája bekúszott az orromba és realizáltam, hogy milyen barátságos a kis hely. Barátságos, kivéve az ablaknál ülő fiút, aki tönkreteszi nem csak a helyiség varázsát, hanem a Su-val alakuló kapcsolatomat is.

Utamat azonnal felé vettem, s kihúzva az asztalnál lévő széket, le is huppantam elé.
Nem tűnt meglepettnek, amitől viszont én éreztem magam kicsit furán.

—Mit akarsz? - szólalt meg, a kávéjába kortyolva.

—Hagyd békén Su-t. - próbáltam nyugodt hangnemben beszélni én is.

Az előttem ülő csak hitetlenkedve megrázta a fejét és fehér fogaival rámvigyorgott.

—Miért tenném? - kérdezte, közben pedig zsebre rakta az addig kezében tartott telefonját —Nem hiszem, hogy ezt neked kellene eldöntened. Te régebb óta ismered őt, viszont nem dönthetsz helyette. Meg amúgy is... ne engem akarj beállítani a rosszfiúnak, miközben amikor te BonHwa-val voltál együtt, a húgára fented a fogad.

Elképedve meredtem rá. Mégis honnan...?

—Honnan tudom? Ne játszd már a hülyét, ez nyilvánvaló volt. A bulin sem húztál volna be nekem akkorát,  ha nem éreztél volna már akkor valamit iránta. Mellesleg, tényleg nem csináltam Su-val semmi rosszat azon az estén, egy ujjal nem értem hozzá.

Amikor bementem a kávézóba, egyáltalán nem arra számítottam, hogy pár perc múlva ezt fogom mondani.

—Izé... bocs. - mondtam ki, és egy kis szégyenérzet fogott el.

—Nem kell, nem fájt annyira. Viszont én azt mondom, hogy hagyjuk békén egymást. Su úgyis dönteni fog, ne erőltessünk rá semmit.

Így történt az, hogy fegyverszünetet kötöttem JiMin-el. Legalábbis, egy ideig.

*Su szemszöge*

Az ablaknál ülve néztem ki azon, és hallgattam, ahogy az esőcseppek halk koppanással ütődnek az üvegnek.
Már egy hét telt ez azóta, mióta Kook-al találkoztam. BonHwa hamar túllépett az egészen, egy új fiúval ment randizni ma. Hogy tudta ilyen könnyen feldolgozni?
Kook... Mérges vagyok rá egy kicsit, ugyanakkor aggódom is érte. Miért nem hívott fel? Bár én viselkedtem vele bunkón, miközben ő csak jót akart nekem...
JiMin vajon hogy van? Lehet, hogy megbántottam volna valamivel? Hiszen vele is rég beszéltem már. Vagy csak dolga van? Ajj...
Az ágyamhoz sétaltam, majd eldőltem rajta, mint egy krumpliszsák.

Este sokat gondolkodtam ezen az egészen, így másnap elég kialvatlanul  keltem fel.

Nem lustálkodhatok tovább, ma jönnek hozzánk nagyiék.

Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinomat, majd egy kényelmes melegítő szettben levánszorogtam a konyhába, hogy segítsek anyának.
BonHwa tegnap későn ért haza, szóval ő még vígan az igazak álmát alussza.
Délre el is készültünk mindennel, a nővérem pedig éppen akkor ballagott le a lépcsőn, kócos hajjal és álmos szemekkel.

—Jó reggelt! - mondtam —Hogy ment a tegnapi randi?

A kérdésem hallatán egyből kiment az álom a szeméből.

—Hát... nem túl fényesen.

Kérdően tekintettem rá.

—Hogy-hogy?

—Nem tudom, egyszerűen csak nem éreztem jól magam.

Szomorúan a vállára simítottam, amit egy mosollyal az arcán azonnal le is rázott onnan.

—Most úgy viselkedsz, mintha nem tudnék magamnak fogni valakit. Sok helyes fiú van ebben a városban, nyilván akad majd valaki, aki jó lesz nekem. - levett a polcról egy bögrét —Plusz amúgy is hiba volt Kook-al összejönni. Tudod, hogy nem vagyok képes sokáig leragadni egyetlen embernél. Fiatal vagyok, élvezni akarom az életet. Jobban tennéd te is, ha követnéd a példám.

Amíg ő csinálta magának a kávéját, elgondolkodtam azokon, amiket mondott. Néha egy részem azt kívánja, hogy bárcsak olyan lehetnék, mint ő. Míg én mindig jól megtervezek mindent előre, ő csak sodródik az árral. Nem rágódik a dolgokon napokon keresztül és egy pillanatra sem hőköl vissza egy kis kalandtól.

A nap további része furcsán telt. Nagyiék jöttek, aztán pár óra után már mentek is, pedig úgy volt, hogy maradnak egy éjszakára. BonHwa elment bulizni a barátnőivel, én pedig az ágyamon elterülve nyúltam az újdonsült Midnight Sun könyvemért, hogy végre nyugodtan kiolvashassam. Éppen lapoztam egyet, amikor egy kavics nekivágódott az ablaknak. Nem szenteltem neki különösebb figyelmet, de miután újra és újra megismétlődött, idegesen lépkedtem oda, hogy megnézzem, mi is lehet az.

Kinyitottam és majdnem szívrohamot kaptam az arcmaszkos embertől, aki abban a pillanatban kezdett el mászni, egyenesen fel, hozzám. Már csuktam is volna be az ablakot, amikor az ismeretlen lehúzta szájáról az anyagot, így megnyugodva könyveltem el magamban, hogy nem elrabolni jött engem egy idegen.

—Kook, mi az Istent keresel itt? - vontam kérdőre a nyíláson bemászó fiút, aki sietve a számra rakta a kezét.

—Shh! Meghallanak! - suttogta, majd szórakozottan levetette magát az ágyamra.

—Legközelebb valami kevésbé pókemberes megoldást is választhatnál. - mondtam, ő közben felkapta a mellette heverő könyvet —Mondjuk az ajtón?

Kook értetlenül nézett fel a papírtömet mögül.

—Nem jöhetek be csak úgy az ajtótokon. Mit mondanék, kihez jövök?

Sóhajtva ültem le az ágyam szélére. Egy ideig csendben néztünk egymás szemébe, amit aztán ő tört meg.

—Nem kerestél már egy hete. Aggódtam.

Lassan a kezemre simított, aztán magához húzott. Kicsit zavarba jöttem, de amint felém tornyosult, minden gondolat kiment a fejemből.

—Azt hittem, hogy nem is akarsz többé beszélni velem.

Egyre lejebb hajolt, majd ajkait az enyémre helyezte. Ez nem olyan volt, mint legutóbb. Sokkal forróbb, ha lehet így jellemezni egyáltalán.
Egyik kezével a fejem mellett támasztotta magát, a másikkal pedig az oldalamat simogatta, miközben még jobban elmélyítette a csókot.
Kezeimmel átkaroltam a nyakát, hogy még közelebb húzhassam magamhoz.

—SU NÉZD MIT TALÁLTAM! - hallottam meg anya hangját, majd  lépteit, egyenesen a szobám felé.

Pánikolva váltunk el egymástól Kook-al, majd valami rejtekhely után kutattam szemeimmel, hogy el tudjon bújni.

─────────────────────────
Hey hey~ Igen, jól látjátok, új részt hoztam^^ Remélem, hogy nem felejtettétek el teljesen a könyvet>< Őszintén, ilyen sok kihagyás után elég nehéz volt újra visszarázódni az írásba - még nem is sikerült teljesen- , de örülök neki hogy megtettem, mert már nagyon hiányzott. Ez a rész még kicsit összeszedetlen lett, de igyekszem majd javítani rajta a jövőben :)
Köszönöm szépen azoknak, akik türelemmel várták az új részt, az új olvasókat pedig üdvözlöm^^ Hamarosan jövök a következő résszel, addig is kellemes nyarat mindenkinek❤