Egyedül gönyredtem a matek felett, mert már az év első heteiben elhalmozott minket a tanárnő feladatokkal. Nemrég kezdtem meg a gimnáziumot, szóval még minden új; a környezet, a barátok. Furcsa, de majd megszokom. Legalábbis, ezt hajtogatják folyton a szüleim.

Erőteljes gondolkodásom közepette, csengettek az ajtón. Felálltam az íróasztalom mellől, majd elcsoszogtam a bejáratig. Kinyitottam az ajtót, és egy vidám JeongGuk tárult a szemem elé.

–Szia. -lett jobb kedvem egyből. –Mi járatban? -kérdeztem, bár ez egyértelmű volt: a nővéremhez jött.

–Szia JungSu! BonHwa itthon... -fejezte volna be a mondatot, de ekkor Hwa lökött enyhén félre az ajtóból, majd JeongGuk-ot egy csókkal köszöntötte.

El-elpillantottam róluk, zavaromban nem tudtam, merre is nézzek.

Milyen érdekes az a kék váza. -nézegettem tovább a gyönyörű tárgyat.

Miután elvált egymástól a gerlepár, Kook –a család így becézi– zavartan megvakarta tarkóját.
Hwa szúrós pillantásokat vetett felém.

Tudom, húzzak a fenébe. -gondoltam magamban, mert tudtam, hogy erre gondolt.

Suttogva elköszöntem az értetlen tekintettel vizslató Kooktól, s visszavonultam a szobámba.

BonHwa-ról azt kell tudni, hogy néha nagyon bunkón viselkedik az emberrel. Testvér létünkre olyanok vagyunk, mint ég és föld; szinte semmiben sem hasonlítunk. Amíg ő a bulizós, menő fiatalokhoz tartozik, addig én a visszahúzódók táborát erősítem. De én így szeretem őt.

Komótosan ültem le a barna íróasztalomhoz, ezúttal nem tanulás céljából. Szombathoz hűen, dorama maraton következett.

***

Félig elbóbiskolva néztem a laptopom képernyőjét, talán egy-két alkalommal el is szundítottam három percre. Mégis, nem volt szívem kikapcsolni a sorozatot.
Újra elszundíthattam egy pillanatra, mert halk kopogásra ébredtem.

–Gyere. -nem kellett sok idő, az ajtó mögött álló fél halkan benyitott.

Nem csodálkoztam, amikor megláttam az álmos Kook-ot, hiszen nagyon sokszor aludt már nálunk. Csak azt furcsálltam egy kicsit, hogy ezúttal bejött a szobámba.

Odasétált az ágyamhoz -amibe időközben befeküdtem- és leült mellém.

–Szükségem lenne a segítségedre. -bólintottam. –Tudod, hogy hamarosan *tizennegyedike és mivel sosincs elég időnk egymásra, így szeretném valamivel meglepni Hwa-t. Esetleg van valami ötleted? -nézett rám bociszemekkel.

Magam sem tudom, miért, de a szívem kihagyott pár ütemet.

–Talán... -kezdtem el gondolkodni. –Elvihetnéd abba a gyönyörű étterembe, ami nemrég nyílt. A minap említette nekem, hogy mennyire szeretne oda elmenni.

Kook szeme felcsillant az ötlet hallatán, engem pedig elöntött a büszkeség.

–Köszönöm! -mosolygott rám megkönnyebbülten, majd átváltott egy féloldalas vigyorra. –És, te hogy haladsz a fiúkkal?

Nevetve oldalba böktem.

–Nemááár! -vinnyogtam. –Olyan vagy, mint mamáék! -lökdöstem le az ágyamról, de hozzátettem: –Egyébként, nincs barátom.

JeongGuk arcán megdöbbenés jeleit láttam.

–Pedig, egy ilyen szép lánynak biztos akad jópár udvarlója. -kacsintott, azzal kilépett a szobából.

___________________________________

*Dél-Koreában minden hónap tizennegyedik napja, a szerelmesek ünnepe. Általában a nők/lányok szokták megajándékozni a férfiakat/fiúkat, ezért bocsánat a változtatásért.