A bilincset leszedve magamrólvárakoztam az egyik közlekedési lámpánál. Hirtelen Bucky-t láttam meg majd váltott a lámpa és a lábam járt majd váltottam és elindultam az úton. A lejáró megnyílt elöttem és megállás nélkül haladtam a garázsba. Goyrsan kipattantam a kocsimból és elindultam a vész kijárat felé. A liftet beüzemelve pár másodperc múlva értem el a folyosóra fekaptam a hátamra a férfi testét és gyors léltekkel haladtam a kihalgató szoba felé ahova leraktam a földre és az ott elhejeztkedő szerkezethet léptem. Leolvastam az ujlenyomatomat és a rendszerben egy vészjelzést adtam le a többieknek. Mindenki megjelent azonnal mire én dühösen kiléptem a kis helységből.
-Senki ben sem bízhatunk most már!-hadartam a szavakat miközben a folyosón lépkedtem és a nyomomban volt Steve.
-Ezt meg ,hogy érted?!-nézett rám értetlenül mire lépteimet lefékeztem.
-Az igazgató a Hydra vezetőlye és lehet ,hogy azóta már mindem  ügynök meghalt aki csak a bázison volt! Ártatlan emberek halnak meg Steve érted?! És ez az én felelősségemre hárul!-emeltem meg a hangom majd újra elindultam volna de ő a csuklómnál fogva visszarántott. Most nagyon nincsen kedvem ilyet játszani.
-Az istenit!-vsattant fel majd nekinyomott a falnak és megcsókolt?! Tehát még mindig vannak érzelmei irántam mi? Hát ezt nem lehet. Nem lehet. Nem szabad. Tilos! Ez csak nehezítené az utalkodásomat Uhrttal amibe szinte belehalnék. Eltoltam magamtól és homlokainkat összeérintve a szemébe néztem.
-Kérlek ne tedd ezt velem Teresa.-nézett rám kék szemeivel.
-Sajnálom de nem lehet, akkor a honvágy miatt és a bánatba halnák meg. Nincs más választásom, Steve.-suttogtam mire újra mélyen megnyomva a csókot vesztem el a jelenben. Behunytam a szemeimet és csak élveztem a pillanatot. Hirtelen az ágyamban találtam magam és Steve magaslott felettem kék szemeivel. Nem érdekel! Nem fogok el menni innen úgy ,hogy ne cselekedtem volna helyesen. Társra találtam. Akit nem kedveltem sosem, most ő lett a mindenem.