Egy háztetőn landoltam majd elővettem pár darab füstgránátot de ezek a thain-ok ellen voltak kifejlesztve. Kibisztosítottam őket majd ledobtam őket az épület tetejéről.
-Földre!-ordítottam él magam majd beleremegett a föld a robbanásba. Felraktam egy kontaklencsét a szemembe ami a gáztól megvédi a szememet ,hogy ne sérüljön. Leugrottam a tetőről és a harctér kellős közepébe kerültem. Sorra végeztem ki a katonákat majd megláttam amint a hajó már a légtérben van.
-Steve!-ordítotam a nevét.
-Igen?-lépett előre a ködből.
-Fel tudsz dobni rá?-mutattam felfelé a mutatóujjam mire Steve felnézett, majd rámnézett.
-Igen de kelleni fog még egy kis plussz löket.-zihálta fogai közt.
-Rendben.-bólintott Tandy.
Hátrébbléptem majd Steve pajzsa felé kezdtem futni majd ráugrottam és a levegőbe melkedtem. Kezdtem a közelébel lenni amikor egyre feljebb kezdtem haladni. Megkapaszkodtam a hajóban majd elkezdtem a bejáratot keresni. Mikor már megelégeltem a keresgélést fogtam magam és a burkolatot tönkrettettem majd beléptem a folyosóra. Idegen technológiával volt megépítve a hajó belselye. Mindenhol külömböző szimbólimok voltak felfestve. Hirtelen lépteket hallottam meg. Egy fekete szoros cofba fogott hajú lány lépett ki az egyik sarkon szürke szemekkel. Nem. Képtelenség. Nem lehet ő. De őt lelőtték még 46-ban egy merényletben.
-Sky?-ejtettem ki lassan azt a nevét amin régen így hívtuk.

A táborban ünnepeltük az egyik Hydra bázis letarolását és elfoflalását a többi csapatbelinkell, legalább is azokkal akik még életben maradtak. De vidámság mellett ott volt a bánat is egyesek szívében is.
-Na ki mit fog csinálni ha vége lesz ennek a szaros háborúnak?-mondta Edward kicsitt részegen.
-Én az aszonnyal fogom kielégíteni a hosszas távolmaradásomat.-dőlt hátra a székben önelégülten Rob.
-Na és ti lányok?-néztek ránk a fiúk.
-Én megpróbálok továbbtanulni az iskolában, írónak.-mondta szerényen Sky.
-Én nem tudom de az biztos ,hogy élve akarok kikerülni ebből a kócerájból. -tartottam fel a jobb oldalon lévő mutatóujjamat, mire mindenki elkezdett nevetni. Hirtelen fű ropogására lettünk figyelmesek. Eloltotta a ködlámpát Dan majd mindenki a fegyveréért nyúlt. Gyorsan kiléptünk a Januári fagyos éjféli hóra ami a bakancsunk alatt ropogott. A korom sötétben kiszolgáltatottan voltunk 27-en. Hirtelen eltalálták Scott-ot aki a földre esett mereven. Hirtelen gépfegyverek hangjai zengték be a tábort evvel felkeltve a többieket. Nem tétlenkedtünk sokáig mivel az ellentámadást már indítottuk támadóink ellen. A hó szakadni kezdtett. Hirtelen egy sikolyra lettem figyelmes ami a nevemen szólított meg.
-Teresa!-ordította fájdalmasan. Odarohantam hozzá a hang irányába majd leuggoltam mellé.
-Sky maradj velem érted! Nem csukhatod be a szemed! Nem teheted meg!-ordítottam neki. Kezét az én kézfejemre rakta ami a vállán volt. A tartása elernyedt majd nem lélegzett. Ott abban a pillanatban törtem össze. Meghalt. Tamara Palmer Brenad-t elvesztettem.

-Az én nevem Terror!-vágta rá határozott hangnemmel majd hirtelen eltűnt a szemem elöl.