Pár nap elteltével~

A toronyban készítettem magamnak egy erős kávét a kotyogómmal amikor Steve lépett be az ajtón és a kulcsot elfordította a zárban.
-Mégis mi a fenéről képzeltél?-fordultam meg felé néma csendben. -A ruháinknak teljesen egyformák az anyagjuk és a pajzsunk. Miért?-lépett hozzám egy lépést közelebb.
-Én voltam az utánnad lévő beugró-húztam össze a szemeimet.
-Mért pont Te?-emelte fel a hngját.
-Erre nem én fogom tudni a választ hanem valaki más. -a hangom nyugodt volt Stevével ellentétben.
-Mégis ki?!-a hangja zengte be az egész konyhát amikor a kulcsot elfordítottam a zárból és Nat fékezte meg azt ,hogy Steve nekemessen. Én csak halkan kimentem az ajtón.

Egész nap ezen a beszélgetésen járt az agyam. A szobámban kuksoltam miközben többen próbálkoztak már bejutni, sikertelenül. Majd egy nem várt hangzavar zengte be a folyosót. Bevetésre indulnak. De nekem mi értelme mennem ha ott van Steve és a többiek? Max erősítésnek lennék jó és ennyi.

Az emeletre sétálltam fel a lépcsőn amikor Fury hívott.
-Igen Fury Igazgató-szóltam bele.
-Freese ügynök most magára is szükségünk van!-mondta és azzal rám csapta a telefont. Elindultam a ruha tárak felé. Tony páncéljai Steve ruhái és a többiek cuccai helyét láttam meg, kivételesen az enyém van csak még az üvegfal mögött. Felraktam a hátamra néhány lebenyegszerű darabot majd a lift felé vettem az irányt. A tetőre lyutottam ki és elsétáltam a torony felszálló részére. Vettem egy mély levegőt és leugrottam. A gyorsaság és a levegő átjárta a testem majd megláttam amint a többiek harcolnak. Ez lessz az első alkalmuk látniuk engem harcolni. A ruhára biztos bukni fognak. Ezt már csak tudom. Egy Hydra ügynöknek eltörtem a nyakát majd úgy érkeztem talpra. A felesleges ruhadarabokat letéptem a ruhámról és eldobtam a pajzsomat majd az elsőnek a közeli háznak koppant és eltalálta a gyomrukat és a földön estek össze. A nap hátralévő részében a toronyban töltöttük avval ,hogy a fáradalmainkat pihenjük ki. De legjobban más felé akartam menni. Direkt nem mondtam el nekik ,hogy március 8-án születtem mivel holnap után az lessz és nem akarom ,hogy ez nagy cucc legyen. Nem akarok semmien bulit sem ajándékokat csak eltűnni egy napra a nagyvárosi életből.

Két nap múlva~

A telefonom csörögni kezdett és elhúztam rajta az ujjamat.
-Boldog születésnapooot!-üvöltötték a volt kollégáim a telefonba mire felnevettem.
-Nagyon szépen köszi srácok-sétálltam a lépcső felé mivel nem nagyon szeretem a liftet használni.
-Bocsi ,hogy nem tudunk együtt ünnepelni de ezt az egyet szeretném egy egyszerű napnak tenni oké? Ígérem jövőre akkora bulit csinálunk majd nállam ,hogy ezt egy hétig fogjátok majd emlegetni. Oké? Sziasztok-raktam le a telefonomat és elindultam tovább a lépcsőn.

A ruhám ki volt készítve ami a 40-es éveket idézte. Ezt a ruhát még Peggy vette nekem remélem jó még rám.

Mézszőke hajamat szoros kontyba fogtam. Sminket nem vittem fel magamra mert akkoribban senki sem sminkelte nagyon magát. Beültem a kocsimba és elindultam a szülinapi ajándékom felé. Amit magamnak csináltam. Leparkoltam és a kulcsot a kis táskámba süjjesztve léptem be az ajtón.