Ahogy telnek a napok úgy a hetek a hónapok és az évek. Én lettem Miss Amerika Kapitány. A háború véget ért és, Peggy öregedni kezdett de én ott álltam mellette támaszként akire számíthat akiben bízhat és, szüksége van valamire azt megteszi. Az idők elteltével Peggy egynap rosszul lett. Szívrohama lett. Bekerült a kórházba én addig folytattam a megszokott életemet.

Épp a munkaidőm telt le itt a közeli fánkozóban londonban, amikor egy szemkötős férfi belépett az ajtón és elkezdte olvasgatni az asztalon lévő lapon az ajánlatunkat.
-Jó napot mit adhatok?-vettem elő a zsebemben lévő jegyzetfüzetet és egy tollat.
-A munkaideje lejárt két perce de maga még mindig kiszolgál engem a munkatársa helyett-mély férfias hangja volt neki,kb. 30-as évein járhat a férfi. A homlokomat ráncolva ültem le elé. Ez a férfi akar tőllem valamit.
-Valami másért jött ide de nem fánkért. Szóval?-húztam fel az egyik szemöldökömet mire lerakta az asztalra a papírt és elém tárult az arca.
-Fury igazgató vagyok a S.H.I.E.D.-től.-döbbentem le és folytatta a mondatát. -Önön is tesztelték a szuperkatona szérumot igaz?-bólintottam- Nos amint kiderült ön volt Miss Amerika Kapitány a 2.világháborúban-nézett rám komolyan mire megszólaltam.
-Fury igazgató úr. Nem tudom milyen szándékkal jött maga ide Londonba csak azért ,hogy a múltamat akarja megtudni. Ha nem tudná épp mennem kell Peggyhez.-kaptam fel a kis papírtömböt és a tollamat majd felálltam.
-Legyen S.H.I.E.L.D.-es. Mi a jó célt szolgáljuk a Hydra ellen.- szólt vissza mire megálltam.
- Egyetlen egy feltétellel! Nincs kérdezősködés a múltamról ,hogy miért lettem az aki voltam vagy a szérum miért nem öregszik bennem? Értette?!-emeltem fel a hangomat majd elindultam átöltözni. Kiléptem a hátsó kijáraton és felültem a motromra majd a kórház felé siettem. A lépcsőn felsiettve láttam ,hogy egy izmos férfi van Peggynél. Aztán hírtelen beugrott. Steve. Nem tudhatja ,hogy itt vagyok. Szőke hajamat befontam gyorsan elől pár tincset szabadonhagyva. A lépteit hallva lesütöttem a szemem abban a reményben ,hogy nem fog észrevenni. Az ajtó nyílik és kilép azon Steve. Magas izmos és jóképű mint mindig.
-Teresa?-a hangjából ítélve a döbbenet jelent meg az arcán.
-Elnézést de az én nevem Alexis Cooper.-álltam fel és bementem az ajtón.

Beszélgettünk a családról az akkori időkről. Hirtelen csipogni kezdtek a műszerek és az orvosok berohantak.
-Kérem fáradjon ki.-tolt kifelé az ajtón az egyik nővér. Az idő keserves pillanatokban telt amíg az ajtó kinyílt majd a nővért láttam meg.
-Ön az egyik hozzátartozója Peggy Carternek?-ült le velem szemben.
-Meghalt.-tudtam ,hogy ezért ült le velem szembe a nővér.
-Kérem magamrahagyna?-néztem rá könnyes szemekkel. Bólintott és a székét visszatolta a helyére majd kiment a folyosóról. Az arcomat a kezembe temettem és halkan sírtam. Senkim sincsen már nekem. Steve gondolom meg ,hogy nem akar látni engem 70éves álmából. Egyedül maradtam véglegesen.