-Teresa nem még nem halhatsz meg!-bészéltem hozzá miközben a fejemet a mellkasára hajtottam. Elveszett bennem az a tudat ,hogy valaki mellett megtalálhatom a boldogságot 70 év után. De a sors nem így akarja ezek szerint. A szemeim vörössé váltak a könnyek miatt. Elkezdtem az újraélesztést de mindent megtettem amit tudtam. Fokyamatosan a mellkasát nyomtam ,hogy életben maradjon legalább pár másodpercig arra az egy szóra.
2 kínkeserves perc után megadták az izmaim magukat és Teresa lebénlt testére dőltem majd egy könnycsepp csordult le az arcomon. Vettem egy levegőt és összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem hozzá beszélni.
-Tudod amikor a temetésen erősnek mutattad magad miközben apró darabokra voltál törve azt az arcod elárulta. Amikor megtudtam ,hogy Brucenál vagy mert rádtámadtak felforrt a vérem de amikor közölte velünk Bruce ,hogy sérült a szülőcsatornád és nem lehet gyereked majdnem a padlón ragadtam. Amikor könnyess szemmekkel belenéztél a sajátomba belédszerettem. A szabadságodba és ,hogy nem játszol szabályok nélkül az életben. De már nem tapasztalhatom meg veled az igazi szerelmet mert te már a fellegekben vagy távol töllünk.- a homlokát az enyémmel érintettem össze és behunytam a szemem. -Szeretlek Teresa.-suttogtam halkan ajkaira majd lágyan megcsókoltam.

                   [Teresa]

Lassan kinyitottam a szemeimet majd kiélesedett a látóköröm. Minden fehér színben pompázott. Felültem az ágy szélén és magam is egy fehér anyagban álltam. Egy fekete bőrű nő állt velem szemben. Fiatal és csinos.
-Meghaltam igaz?-néztem rá mire bólintott egyet. Remek. De nem is ilyennek képzeltem el a halált.
-Jöjj gyermekem már várnak rád.-mosolygott rám a nő és elkezdtem követni. Egy kapun mentünk át és a csapatomat és a Bosszúállókat láttam meg fehér ruhákban. Még Fury is abba volt.
-Teresa most megkapodt azt amiért ellenünk fordultál.-szólalt meg kőfal akinek még mindig nem tudtam a nevét megjegyezni. Hirtelen hulk ragadott meg és Steve nyomat a páncélja szélét a torkomnak.
-Ne kérlek!- üvöltöttem teli torokból.

Hirtelen nyíltak ki a szemeim és orrfacsaró bűzt éreztem. Tehát már eltemettek mi? Az fasza! Elkezdtem kirúgni a fa lapot akoporsómból. Miután ez sikerült, egy halom homok zúdult az arcomba. Gyorsan kanál ként használtam a tenyeremet és a kiutat kezdtem ialakítani. Mikor a felszínre értem javában este volt már. Senki sem járt a temetőben csak én voltam. A ruhámba voltam felöltöztetve és a páncélom a hátamon volt felrakva. Elindultam a kerítés felé majd átlendültem azon és folytattam utamat.