1 hónappal később~

A kis Roegerst áthelyezték és én addig egy tökéletes csapatot formálhatok saját igényeim szerint. Az a hír járja a tábort ,hogy Roegersen ugyanazt a szérumot tesztelték amut rajtam is. Plussz még ,hogy ő Amerika Kapitány. Nos ma szedi össze a kis csapatát ahol minden egyes csapatot végig fog nézni.

A csapat vigyázban állva várta Stevet ,hogy megérkezenn Peggyvel. Hirtelen balra fordítottam a fejem és megláttam amint erre a haladnak.
-Lám lám kit látnak szemeim! Csak nem a híres Roegers kapitány aki még pár hete egy fekvőtámaszt sem bírt csinálni.-fontam össze a mellkasom elött a karjaimat. Elém lépett és a szemembe nézett.
-Freese.- mondta ki a vezetéknevemet. -Rogers.- hangon komor volt ahogy a pillantásom is.
-Jöjjenek.- fordultam meg és elindultam a csapatom felé. -Daniel Christon. Gyors és hatékony de ő a legújabb közöttünk vele nem kockáztatok.- néztem rá amint a pókerarcot vágja. Haladtunk egy sort előre és Steve kiszúrta a Graham testvéreket.
-Ők ketten a Graham testvérek. Jackson és Jhonatan. A harctéren összedolgozva működnek ők ketten elválasztahatlanok.- mutattam rájuk mire kiléptek a sorból.
-Jack és Jhonatan menjenek Peggyhez!- utasította őket és elindultak. Addig mi haladtunk előre.
-Ryan Peake. Árvaházban nőtt fel majd megszökött onnan 16éves korában. A harctéren mesterlövésznek szokták használni de kiválló a közelharcban.- világosítottam fel mire bólintott és elindult Ryan Peggyhez. Ez így ment egészen addig amíg a csapaton végigmentünk.

Szembe megálltam vele és egyenesen a szemébe néztem.
-Beszélnünk kell-határzotam el mire értetlenül nézett rám.
-Éjfélkor várom a sátramban és ajánlom ,hogy ne késsen vagy bűntetést fog kapni!- fenyegetően nézett rám majd otthagytam. Steve teljesen bohócot csinál magából csak azért ,hogy megnyerjük a háborút a Hydra ellen. Egyáltalán látja ,hogy miben van nap mint nap? Színházakban lép fel az emberek kedvéért. Ez már nem emberi.

A sátramban írtam meg néhány értesítő levelet a családoknak ,hogy elesett a gyermekük apja a harctéren. Sok időbe telik ez a folyamat. Saját kézzel megírni a levelet hibátlanul majd elküldeni az értesítővel. Már lassan éjfél van és alig vagyok magamnál olyan fáradt vagyok. A sátorba Steve lépett be, végre normális ruhában.
-Jókor érkeztél.-néztem rá fáradtan csillogó szemeimmel.
-Szóval térjünk a tárgyra-ült le velem szembe.
-Steve te egyáltalán tudod ,hogy miben jársz nap mint nap?-néztem rá de az ő arca meg sem rezdült.
- Ennyire nem vagy tisztába avval mibe mész bele? Nap mint nap beöltözöl egy cirkuszi ruhába csak azért ,hogy híres legyél?-értetlenül ráncoltam össze a homlokomat mire ő csak idegesen felállt a székből.
- Ez legyen az én dolgom és ne rád tartozzon.-hangja nyers volt de kevésbé erős. Az asztalomra rakta a két kezét és egyenesen a szemembe nézett miközben az arca vészesen közel volt az enyémhez viszonyítva. A lehelletét az arcomon éreztem miközben farkasszemet néztünk egymással.
- Peggy akar magával beszélni-szólaltam meg mire elhagyta a sátram. A feszültség ami bennem lakozott azt egy nagy sóhaj kíséretében engedtem ki és lassan én is elfoglaltam az ágyamat.