-Komolyan nem veszitek azt észre ,hogy Furynak ti csak azért kelletek ,hogy az olyan munkákat végezéttek el amit nem bírnak az emberei. Meg ,hogy legyen egy csapata jól csengő névvel és még sorolhatnám.-forgattam meg a szemeimet majd jobban neki nyomott Steve a falnak.
-Ez nem igaz! Te csak azért utáltál velünk dolgozni mert csak a parancsokat kellett követned!-szúrós tekintettel nézett rám majd engedett egy cseppet a szorításából.
-Én csak a fel akarom nyitni a szemedet ,hogy észrevedd magad körül a dolgokat. De ha majd a csapatod és saját magad olyan helyzetbe fogtok kerülni amiben Fury áll a háttér mögött és a S.H.I.E.L.D. na akkor lesztek nyakig benne. De rám ne is számítsatok mert fontosabb dolgom is van mint a te kis csapatod.- löktem el magamtól de utánnam kapott a kezével mire és a levegőben megfordítottam és a hátára esett. Összébb húzta magát és köhögött halkan egyet- kettőt. Ránéztem és a kapucnimat felhajtottam. - Túlságosan is tapasztalatlan vagy még mindig Steve.-mondtam neki az utolsó mondatomat gúnyosan és kiléptem az ajtón.

Zsebre vágtam a két kezem és lehajtott fejjel haladtam az egyik raktár felé. Beléptem az ajtón és a kamerára raktam egy tappancsot ami megzavarja a képet és én addig nyugodtan elvégezhetem a dolgomat. Kihúztam minden egyes fiókot és gyorsan a szükséges anyagokat a zsebembe raktam. Hang nélkül visszatoltam a fiókokat és a kameráról leszedtem a tappancsot majd gyorsan eltűntem. Hevesen szedtem a lábaimat a kijárat felé.

A parkolóba kijutva felpattantam a motoromra és sietősre fogtam az utam. Épp az egyik lámpánál álltam meg amikor rájöttem egy dologra. Amikor Steve beráncigált engem a szertárba akkor valamit láttam a szemében. Sajnálat vagy csak szomorúság lehetett az? Erre nem jöttem rá. A lámpa váltott és elindult a forgalom. A sisakon keresztül megláttam Natashát.
-Csapat itt Cap! Erősítést kérek most!-mondtam miközben a motorommal sebesen száguldva haladtam lefelé a hídom, majd az egyik sikátor felé. A motor halkan duruzsolt miközben én a külsejét változtattam meg. Hirtelen egy vaskarmot lőttek a mellettem lévő ház oldalába. Gyors reflexekkel a késemmel levágtam az összekötő zsinort majd egy repülő hangára lettem figyelmes. Odakaptam a fejem és láttam amint kezdett ereszekedni. Az ajtó lenyílt és megláttam Janetet.
-Siessen!-kiáltott felém miközben rohantam felfelé a lejárón.

Miután az utastérbe kerültünk lehajtottam a kapucnit a fejemről és csak mi ketten voltunk a repülőn plusst a pilóta.
-Janet, hol vannak a többiek?-fordultam meg vele szemben. Levegőt vett majd elkezdte mondtani.
-Elfogták őket míg te nem voltál a bázison. Csak mi ketten maradtunk.-sütötte le a szemeit. A mocsok! Már az embereimet is elrabolja.
-Janet menj haza holnap az ügy mögé nézünk.-sóhajtottam egyet és leültem az egyik székbe.

Este volt már jócskán és én békésen aludtam amikor valaki a számra tapasztotta a kezét és felriadtam.