Sziasztok! Tudom nem nagyon szoktam hozzátok szólni csak írok és írok tudom ez nem a legjobb nektek. A héten kicsit csúszni fogok a részekkel mivel táborban vagyok aztán nem nagyon tudok időtszakítani az írásra. Na de nem is húzom az időt mert itt a kövi rész.
Jó olvasást!
-Zsoo

A földre estem a hirtelen érkezett lövés miatt. Itt a vég. Legalább az emberek nem utálva tudják meg ,hogy halott vagyok. Steve boldog és Sharon is. Nem akarok többé senki lenni csak egy átlagos lány aki éli az életét. Ha egyáltalán megint egy lány testébe fogok költözni.

A földről felállva néztem a sötétben lévő páncélra.
-Megütöttél én meg visszaadom neked Antony!-az utolsó szóra fektettem a hangsúlyt, a lábát kigáncsoltam de ez nem segített semmit sem nekem. A hátáról elővette az egyik puskáját és rám célzott. Gyors reflegsszel a fegyvert kiütöttem a kezéből és a sisakjába ütöttem bele ököllel. Ami után egy csinos horpadás maradt. A kézfejemet elengedtem és rápillantottam.
-Az anyukádat Stark! Minek kell nekek ilyen kurva kemény páncél!-morogtam neki. Bummm! Újjabb lövést kaptam a mellkasomba ami majdnem érte a tüdőmet. Én csak dermedtem álltam majd lassan a mellkasomra billantottam. Láttam a tüdőm egy részet és a hatalmas sebet magamon. A földre estem és minden egyes légvételem fájt. A szemeim fátyolossá váltak. Felém lépdelt a páncélban lévő Tony. De amikor megpillantottam nem Tony páncélja volt ez. Szürke volt és a hátán két darab gépfegyver.
-Gyerünk legyünk túl rajta- szóltam hozzá halkan. Elővette a kését és mellém guggolt. A sisak automatikusan felnyitódott a fején és elém tárult az arca. Arca színe hófehér volt és szőke haja. Egy gonosz mosolyra húzta a száját majd azt baloldalra a medence csontom felé döfte bele. Felkiáltottam a fájdalomtól ami csak erősödött bennem. Az arcomon néhány könnycsepp csordult le majd megszűnt körülöttem a külvilág...