Ez volt eddigi életem legrosszabb kérdése amit kérdeztem. Nem gondolkoztam előre csak úgy jött. De ennek a kérdés válaszával azt akarom ,hogy örökre felejtsen el engem. Mindenki. Fury a csapat az emberiség az állatok.

-Nos van egy lány aki Peggy temetésén mondta el a beszédet-vakarta a tarkólyát. Ekkor még nem tudtam ,hogy mire fogok számítani.
-Igen mi van vele? Tudtommal Natashával vagytok együtt nem?-néztem rá kérdően.
-Ez most lényegtelen. A lány neve Sharon és vele vagyok együtt-a torkomból nem jött ki egy hang sem és csak a düh járta át a testem minden egyes porcikáját.
-Tudod én ismerem Sharont.-emelkedtem fel kissé a kis bútórról.
-Tényleg-csodálkozott el rajta. Szóval tudja ezt ő is. Sharon elmondta neki, tuti.
-Igen tényleg csak tudod ebbe ez az egészben az a legszarabb ,hogy Sharon mondta el a temetésen a beszédemet helyettem. Nem tudtam volna megtenni mivel tudtam ,hogy elsírnám magam.Mert ugyanis én vittem mindig ki Peggyt a szarból mentettem meg az életét. Küzdöttem át vele az anyja halálán és amikor te is eltűntél avval a repülővel az anktartiszon. Csak ezt te nem tudod milyen érzés mert nem élted át.-indultam el a kijárat felé és Steve rántott vissza a karomnál fogva.
-Neked mindig van bajod az emberrel ha valamit mond neked?-húzta össze a szemöldökét.
-Nem csak szarul esik ha az ember legjobb barátja összejön avval az emberrel aki miatt lettem egy bohóc-vágtam vissza neki. Pár pillanatig csak nézett rám majd megszólalt.
-Vigyázz a szádra Teresa.-mondta halkan. Azt még én vigyázzak a számra?
-Inkább te vigyázz magadra mert előbb vagy utóbb nagyot fogsz esni.- Rontottam ki a házából. Elöttem elhaladt egy biciglis és elkezdtem futni. Az élet nem nekem való amit már megtapasztaltam. Az embereket csak a pénz boldogítja és semmi más.

Már a közeli erdőben jártam és kezdett sötétedni. Hirtelen Tony jelent meg előttem a páncéljában.
-Tony ne állj az utamba!-morogtam rá. Felemelte a karját és a mellkasomba lőtt avval.