Tavasszal az utcák megtelnek emberekkel,
És mindenkit elönt az ünnep érzésekkel,
Hiszen most készül a húsvétra az egész bagázs!
Még a hősök is ilyenkor érzik magukat henye-hunyán.
Nincs olyan épeszű ember, aki ilyen szép reggel,
Érezné magát rosszul, mert az élet kitolt vele.

Plagg elégedett kandúr módjára pihent gazdája párnáján,
Miközben emésztette  a finom, de büdös guriga sajtját.
Figyelemmel kísérte lustaságában, ahogy mászkál az őrzője.
Adrien ugyanis idegességében össze-vissza keringett a helyiségben.
- Ha tovább mászkálsz, haver, esküszöm visszajön a sajtom,
De akkor te fogsz takarítani, mert ez nem az én sanszom.

Adrien lefagyott ettől a pár szótól, és idegesen kapta fejét oda.
Látszott rajta, hogy nem kicsit van sokkban, hisz arca hulla sápadt.
Beletúrt szőke loboncába, majd sóhajtva dőlt be kwamija mellé.
- Húsvét. Holnap húsvét - csak ennyit mondott, s párnába fúrta fejét.
A macskaszerzet homlok ráncolva nyújtotta ki mancsát,
Hogy utána tovább értetlenkedve foglalja be gazdáját.

- Mi is a probléma, hogy így be vagy zsongva?
- Holnap húsvét… De hogy találkozzak Katicával?
- ez a pár szó olyan panaszosan csengett, akár maga a Halál.
A fekete kicsiny lény pedig nem bírta ezt tovább,
Hangos kacagásba kezdett, mint valami őrült,
Úgy heherészett a hős kobakján, a félkegyelmű.

A szöszke mérgesen kapta el az idióta szerzetet,
Hogy utána elhajíthassa jó messzire. Nagyon messzire!
- Mit nevetsz a fejem tetején, mikor az életem romokban hever?!
- De hát az életed eddig is kész romhalmaz volt, nagyfejű haver.
Kegyelemdöfés volt ez a pár szó, a kellemetlen nevetés.
Adrien csüggedten engedte el a zöld, ám apró szörnyét.

Alig úszott hátrébb a kis teremtmény, belibbent egy vörös árny.
Katica volt teljes pompájában, ki a nyitott ablakon beszállt.
A modell palánta döbbenten rejtette el iziben a kwamit,
Mielőtt a hősnője megpillantja a kiállhatatlan kis pajtit.
- Úgy örülök, hogy itthon talállak, Adrien!
- Te… Te tudod a nevemet? - Kész döbbenet!

A maszkos vendég megcsillogtatta széles mosolyát,
Ettől a kedves gesztustól látni lehetett fehér fogsorát.
- Mintha ezt már valahol megbeszéltük volna.
Rólad mindenki tudja, hogy ki is vagy!
A fiatal Agreste, ha Macskaként áll ott, lekonyítja füleit.
Kész agyrém ebbe belegondolni, de őt nem ismeri senki.

Mosolyt erőltetett még sápadt arcára, majd előrébb lépett,
Hogy valahogy elterelje Plaggről az esetleges kéretlen figyelmet.
- Mit tehet érted egy modell fiú, kedves Katicabogár?
- Azért ne légy ennyire sietős, még alig libbentem be, burzsujkám!
A csengő nevetés, a kedves apró csipkelődés oldott a hangulaton.
Az ideges fiú arcán egy életszerű, de halvány mosoly játszott.

Plagg időközben beletörődve sorsába engedte el magát.
Utána olyan feszült lett, hogy a nem létező szőr felállt a hátán.
- Szükségem lenne egy apró segítségre, így az ünnep előtt.
Hatalmas dologgal kapcsolatban, meglepetésre készülök.
- Katica, kinek készülsz te meglepetéssel? - döbbent le az idol.
A hősnő porcelán arcán megjelent egy halvány rózsaszín folt.

Azonban a válasz elmaradt, pedig a fekete barátunk mindent megtett, hogy hallja.
A titok viszont nem akart ködöt oszlatni olyan hamar, mint illő volna.
Egy apró, szürke cincogó lény röppent elő a semmiből,
És vette szemügyre a neki szánt tátogó alakot, tövitől.
- Őt szántad nekem, Katica? Ezt a szőke, sunyi alakot?
- Hogy mondhatsz ilyet bárkiről? Ő kedves ember, Mullo!

Az egér kwami cincogó-kuncogó hangot hallatott,
Mire az eddig kukán álló fiú szinte kifagyott.
- A szürke egér lenne a szívesség, amit kérni remélek?
- Igen, Mullo képes egybe olvasztani a képességeket.
Trixx volna a másik áldozat a számodra. Ha elvállalod…
A szavak már csak halkan hagyták el Katica ajkait, bizakodón.

Plagg eddig bírta csendben, hátul a nyomorban,
Úgy ugrott elő gazdája mögül, mint a dúvad!
De elszámolta magát, nem érte el az áldozatát,
Mivel Adrien  gyorsan kapta el, mint a villám.
Nem engedte, hogy bárki megértse mi történt,
Az apró hűtő, az szolgált végül ketrecként.

Ahogy felállt a jég szekrény mellől, kezébe került egy üveg.
- Még nem is kínáltam semmivel sem, drága hölgyem!
Bocsássa meg, ezt a faragatlan modorom, túlságosan letaglózott!
Ez volt a végszó, és a vízzel teli flakon sebesen Katica kezébe landolt.
Mindkét vendég értetlenül állt az eset előtt, végül elengedték egy váll vonással a dolgot.
- Köszönöm a figyelmes gesztust, de nem volt erre semmi szükség, igaz Mullo?

A kis egér kwami megrántotta egyik fülét, ő érezte a másik sajt evő rémet.
Adrien közben elmormolt egy égető fohászt, nehogy a dolog véget érjen.
- Az uraknak jogában áll vendégül látni a hölgyeket, még akkor is ha hívatlanok.
Ez áll az illemkódexben, amennyire én tudom, bár sose érdekeltek ezek a dolgok.
A divat ikon kiengedte magából a bent tartott levegőt, sikerült a fohász!
Ez aztán a nagy mágia, ennél jobban nem sikerülhetett volna, hallelujah!

Az egyetlen jelenlevő női egyed értetlenkedve figyelte a hímeket.
Végül győzött a tettvágy, úgy söpörte félre a kérdéseket.
- Akkor segítesz nekem, Adrien? - mondta teljesen eltökélten.
- Hogy lehetne neked ellenállni, Katica? Persze, hogy segítek!
Az álarcos bogár elmosolyodva libbent közelebb,
És egy kerek medált pottyantott a fiú kezébe.

- Mondd neki, hogy Mullo cincogásra fel,
És máris te leszel a szürke kis egerem!
A szöszke átvette a nyakéket, és a nyakába tette.
A gyűrűt, ami Plagg-hez köti, rég levette.
- Hát akkor, itt nincs mese!
Mullo, cincogásra fel!

Egyetlen szempillantás, múló káprázat után,
Adrien helyén pedig Sokegér termett. Csodás!
A fiú furcsán érezte magát a szürke, szűk ruhában,
Hiszen a fekete hősruha már a második bőr rajta.
- Furcsa érzés… Jól áll rajtam ez a szürke hacuka?
- Szerintem pompásan, nagyon is jól mutatsz!

Alig zárták le a beszélgetést, Katica már ki is húzta az ablakon.
Azt sem tudta mi tévő legyen, a teljesen megszeppent idol.
Tetők suhantak el ebben a furcsa helyzetben mellettük,
Akár egy röpke fényes csillag, a sötét égbolton keresztül.
Aztán hirtelen álltak meg, az Eiffel-toronnyal szemben,
De olyan ingatag volt a talpa alatt a talaj, hogy majdnem elesett.

A maszk alatt lévő Marinette elmosolyodott.
Soha nem látta ennyire a fiút ügyefogyott mód.
Mikor sikeresen uralta a tagjait sóhajtva fordult a lányhoz.
- Akkor mondd el Katica, mi is pontosan itt most a dolgom?
- Csak fogd ezt a talizmánt, és mond el a két kwami nevét, majd: Egyesülj!
Adrien pedig engedelmesen fogta kezébe a róka farkat, kicsit kelletlenül.

Három szó, ennyi kellett, hogy forduljon vele a világ rendesen.
Kóválygott a feje, miközben emésztette, hogy többen lettek.
Érdekes volt, hogy buzgott benne a róka tüze, és az egér édes kis félsze,
Akár egy végtelen hullámvasút telis-tele ezernyi érzelemmel.
- Most hogy kész vagy, osztodj fel kérlek, és kezdjünk munkának!
Még végeznünk kell, mielőtt megjelenik a hős társam, Fekete Macska!

A srác láthatatlan módon rázkódott meg erre a kijelentésre,
Teljesen rosszul volt, hogy mi lesz mikor egyetlen macska nem lesz a helyén.
Se fekete, se cirmos, de még egy plüss nem sok annyi sem.
Mégis, Adrien erős idegzettel felosztódott, sok apró egérre.
Marinette pedig szinte elfolyt, visított, akár a legtöbb lány.
- Milyen aranyos! Miniben is lehetne rajtad ruha, bemutatásra.

Meglepetten kapta összes fejét oda az inzultált fél,
Hogy utána egymásra pillantson a sok, kicsi egér.
- Hozzám beszélt, apróság! Ne is gondolj másra!
- Még hogy hozzád, egér pofa?
- Mind ostobák vagytok! Katica csak engem nézett!
- Ez még egy kabaréba is kész vicc, ez rémes!
Kiáltott közbe a döbbent leány, hiszen a szerelme,
Túl sok lett ahhoz, hogy elbírja magát fogadni, heh!

Az egyetlen jelenlevő női egyed értetlenkedve figyelte,
Miként mennek a kis Adrien-ek egymásnak ölre.
Ugyanis a fiú osztott személyisége úgy ugrottak össze,
Mintha csak kitört volna a harmadik világháború éppen.
- Nem hiszem el, hogy ez a fiú ilyen ostoba!
Még csak nem is mással van a probléma!
Saját magával balhézik a szentem,
Sok kicsi Adrien gyilokra kelt…

Végül Katica úgy döntött megvárja, amíg a kicsi egér,
Akit most a fiú visel, hamar eléri ereje végét,
Macska pedig kap majd valami más ajándékocskát…
Mondjuk egy doboz sajtot, esetleg némi halacskát.