Madame Célestine már a negyedik szupermarketet járta végig, hátha talál néhány csomag lisztet, de sehol sem járt sikerrel. A járvány kitörése és a korlátozások bevezetése után a vásárlók legelőször a lisztet és a wc-papírt rabolták le a boltok polcairól. Madame Célestine viszont a fejébe vette, hogy azért is szerez lisztet; másképp miből sütne kenyeret a civillizáció összeomlásakor?

Unokái csak nevettek; minek kell lisztet halmozni? "Nem vagyunk mi lisztmolyok. Inkább konzervet, kekszet, fagyasztott pizzát kell venni" - mondták. Na, azokat a mérgeket egyék is meg a mai fiatalok. Ő finom házi kenyeret akar készíteni a család számára, ahogy azt a hagyomány diktálja.

Az út túloldalán megpillantott egy Carrefour üzletet, így átcsoszogott az átjárón, maga után húzva kerekes bevásárlószatyrát (melyet az egyik pökhendi unoka csak "banyakamionnak" nevezett). Bement és végigjárta a folyosókat, de sajnálattal állapította meg, hogy itt is kifosztották a malomipari termékeket. A hosszú polcokon egyetlen papírcsomag árválkodott; az is csak azért maradt meg, mert végig volt hasadva.

Madame Célestine beletörődötten indult vissza a kijárat felé, mikor egy testes, bajuszos ember bevásárlókocsijában több, mint tíz nagy csomag lisztet vett észre. Micsoda szemétség, összegyűjti magának, hogy szegény rászorulóknak ne jusson. Lenyelte büszkeségét és odament az emberhez. - Uram, nem engedne át két csomag lisztet? Kenyeret kell süssek az unokáimnak...

- Sajnálom, asszonyom, de nem - mondta az ipse. - Pék vagyok, szükségem van rá. Még így is kevés lesz ez.

- Kérem, uram...

- Nem. Nekem a megélhetésem függ ettől. Miért nem vesz konzervet, kekszet, esetleg fagyasztott pizzát...?

Madame Célestine-t keserűség és düh öntötte el. Egész délelőtt a boltokat járta, de mindenütt kudarcot vallott.

Ebben a pillanatban valami sötét, lepkeszerű lény csapódott a kerekes szatyorba. - Meunière, én vagyok Halálfej - hallott elméjében egy hangot. - Bosszút állhatsz azokon, akik keresztbe tettek neked. Mindenkit lisztmollyá változtathatsz, aki az elmúlt néhány hétben lisztet vásárolt az üzletekben. Cserébe csak azt kérem, hozd el nekem Katicabogár és Fekete Macska talizmánját.

- Igenis, Halálfej - mondta Madame Célestine; immár Meunière, a molnár. Érezte, hogy teste megnő és erős lesz, a banyakamion pedig egy robogóvá változik, melyre egy fekete liszttel teli zsák van kötve. - Na lássuk, hogyan működik ez a fejes dolog.

- Asszonyom, valami baj van? - rémüldözött az előbbi férfi.

- Mindjárt neked lesz baj. - Meunière kimarkolt a zsákból egy adag fekete port és szétszórta a levegőben.

- Bózse moly! - kiáltotta az ember és menekülőre fogta a dolgot, de a por eltalálta és egy két méter hosszú, szárnyas-karmos óriás lisztmollyá változott.

- Liszt kell? Nesze! - süvöltötte Meunière, majd felpattant a robogóra és kihajtva a sugárútra hajigálni kezdte a fekete port. Mind több és több ember változott gigantikus mollyá, amelyek aztán a többi járókelőre vetették magukat, hogy karmaikkal széttépjék őket.

- Ez az - ujjongott az idős hölgy. - Mostmár csak a Bogár és Kacsa talizmánt vagy micsodát kell megszerezzem.

---

A Françoise Dupont iskolában éppen rajzóra volt, mikor az utcáról távoli lárma kezdett beszűrődni. Az ordítás, sziszegés, szárnycsapkodás egyre csak közeledett, az ablakon kinézve pedig a tanulók tucatnyi gigantikus molylepkét láttak, amelyek a polgárokat kergették, leütve, elragadva őket.

- Mindenki vonuljon az alagsorba - adta ki a parancsot a tanár. - Mozgás, gyorsan.

- Igenis, monsieur Monlataing - mondta Adrien, miközben ijedtséget színlelve elsőként rohant ki a teremből. A folyosóra kiérve viszont nem a lépcsőket követte, hanem beugrott a fizika labor melletti kis szertárba. - Plagg, karmokat ki!

Rövid időn belül már a Breteuil sugárút bérházainak tetején száguldott abba az irányba, amerre a főgonoszt gyanította. Az óriás lisztmolyok folyamatosan támadták, szárnyaikkal elsodorva, lábaikkal fellökve a hőst, de Macska mindannyiszor visszaverte a támadásokat. Végül egy kémény mögül kipillantva a Vauban téren megpillantotta a főgonoszt; egy molnárnak kinéző alak egy robogón, aki fekete port dobált az emberek felé, melynek hatására sokan szintén molylepkévé váltak. A kiabálásokból úgy vette ki, hogy az változik szörnnyé, aki az elmúlt hetekben lisztet vásárolt a boltban.

Katica kifulladva érkezett meg melléje. - Majdnem elkaptak. - Ruhája tépett volt, arcán egy nagy karmolás. - Jó, hogy itt vagy.

- Téged is jó látni, hölgyem - üdvözölte a srác, miközben három támadó rovart vert le a macskabottal. - Mi a terv?

- Nem néz ki bonyolultnak. Az akuma a robogóban lehet. Lássuk, mit ad a szerencsetalizmán.

Fellendítette jojóját, és egy piros színű, fekete pöttyös nagy flakon esett a kezébe. - Egy molyirtó? Nem túl fantáziadús, de szerintem jól fog szolgálni.

Leugrottak a térre és a főgonosz felé indultak. Meunière feléjük fordult. - Gyertek ide szépen a nénihez. Most életetek végén liszten fogtok élni. - Feléjük dobott egy marék fekete port, Katica pedig természetfeletti ügyességgel szaltózott oldalra. Macska azonban nem állt félre; botját pörgetve közeledett az akumatizált felé.

Meunière mégegyszer megpróbálkozott, hogy uralma alá hajtsa a srácot, de ismét kudarcot vallott. - Molyok, támadjatok! - ordította, majd robogójára pattanva visszavonult. Egyszerre egy tucatnyi óriásmoly vetette magát a két hősre.

Katica és Macska erejüket megfeszítve próbálták visszaverni a rovarok támadásait; a lány a molyirtóval kábította, a fiú a bottal ütötte le őket. Tökéletes összhangban, összeszokott párosként harcoltak, mindig a legjobb taktikát alkalmazva és egymást védelmezve.

- Macska? Te hogyhogy nem változtál át? Sosem vásároltál lisztet a boltban?

- A macskák nem járnak boltba - vigyorgott a fiú. - Úgyhogy rám nem hat az átok. Veled mi a helyzet?

- Én gyakran veszek... én pék... vagyis pékségben...

- Te pék vagy? - kerekedtek el a cicaszemek, ahogy a fiú a hősnő felé fordult.

- Macska, vigyázz! - Katica az utolsó pillanatban fújt le egy támadó szörnyet, majd megpróbálta elrántani társát. A rovar rájuk esett, a két hős pedig egymásba gabalyodva a vergődő szárnyak alá szorult.

Percek kellettek nekik, hogy kimásszanak a súlyos takaró alól, és mikor végre sikerült, Meunière-rel találták szemben magukat. - Most megvagytok - vigyorgott az, egy adag fekete lisztet hintve feléjük.

Macska Katicára vetette magát, hogy testével védje, de elkésett. A por elérte a lányt, és egy óriási, vérvörös szárnyú, éles karmú szörny lett belőle. Hangosan sziszegve csapott a hős felé, az egyik kard-szerű láb pedig felszakította a fekete ruhát és sebet ejtett a fiú vállán.

Macska felkapta a piros flakont aztán menekülőre fogta a dolgot; lélekszakadva rohant lefelé a Tourville sugárúton a vérengző Katica-mollyal a nyomában. Semmi áron nem akart vele harcolni - nem tudta volna bántani szíve hölgyét, még akkor sem, ha az szárnyas és hatlábú formában készült macskát reggelizni.

A Joffre-térre érve nagy csapat moly rontott rá, feltartóztatva őt. A Katica-moly utolérte és fellökte, majd támadásba lendült, mély sebeket ejtve a fiú testén. Bár a hősruha általában jóformán mindennel szemben védelmet nyújtott, egy másik szuperhős támadásának nem állt ellen.

Macska ismét kiszabadult és tovább rohant. Jobbra-balra nézett, de a városnak ezen a részén nem voltak kis sikátorok, ahol lerázhatta volna óriás üldözőit. Legszörnyűbb álmai váltak valóra: Katica a gonosz hatása alá került és ellene fordult. És ami még szörnyűbb, hogy az egész az ő hibájából történt. Ha akkor, ott nem vonta volna el a lány figyelmét...

Meg kell találnom a főgonoszt, döntötte el. Talán véget vethetek az egésznek. A következő kereszteződésnél felugrott a legmagasabb bérház tetejére, hogy belássa a környéket, de kisvártatva a Katica-moly is megjelent és rávetette magát. Macska sikeresen hárította a legtöbb támadást, de ereje fogytán volt, és mind több sebet szerzett. Végül annyira legyengült a vérveszteségtől, hogy leszédült a tetőről és a mélybe esett.

Az aszfalttal való találkozás mindennél fájdalmasabb volt; úgy érezte, mintha minden csontja összetört volna. Mikor erejét megfeszítve kinyitotta szemeit, rémülten látta, hogy Meunière nagy sebességgel tart feléje, hogy elgázolja.

Félregurult, a robogó pedig egy ház falának ment és összetört. Az akuma kiszállt belőle és a kék ég felé libegett.

- Macskajaj! - nyújtotta ki a fiú jobb mancsát és felugorva megérintette a pillangót, ami porrá vált. A Katica-lisztmoly azonban még mindig ott körözött körülötte, Macskának pedig már nem volt ereje, hogy védekezzen. Érezte, hogy közeledik a vég.

Szeme sarkából megpillantotta a molyirtós flakont, és feléje kúszott; életösztöne azt diktálta, hogy mégis használja bogárkája ellen. A moly azonban észrevette, hogy mire készül a fiú; lábaival felkapta a tartályt, majd sziszegve feldobta a levegőbe.

Egy villanás, és a semmiből megjelenő katica-raj helyreállította a várost, a molyok pedig visszaváltoztak emberekké. Hát persze, az volt a szerencsetalizmán, könyvelte el néhány pillanatnyi csodálkozás után Macska. Az ő sebei is begyógyultak, de teste sajgott és végtelenül kimerültnek érezte magát.

- Mi történt? Hol vagyok? - tápászkodott fel Madame Célestine.

- Minden rendben, asszonyom - nyugtatta meg a feketeruhás fiú. - Már... semmi gond.

- Segítség! Denevérember! - visította az idős hölgy, majd korát meghazudtoló gyorsasággal eltűnt egy utcasarkon.

Katica ekkor ért oda, és letérdelt az elesett, tépett ruhájú hős mellé. - Cicus! Mi történt? Hol az akuma? Úristen, megsebesültél! Ki tette ezt veled? Esküszöm, megölöm ha a kezeim közé...

- Túlélem. Sikerrel jártunk, és végül helyrehoztad a várost - ült fel Macska.

Katica fülbevalója jelzett; már csak egy perce volt hátra. - Mennem kell. De majd el kell mondd, mi történt... az én fejemben valahogy összemosódnak a dolgok. Ránk zuhant egy moly, aztán nem is tudom...

- Az esti őrjáratnál elmondom, jó? - ígérte a srác. - Szép volt.

Pacsiztak, majd sietve megindultak ellentétes irányokba. Macska azon gondolkodott, mennyit fog a kalandból elmondani Katicának.