Marinette büszke volt a szobájában feldíszített kis karácsonyfára, amely meghitt ünnepi hangulatot varázsolt a padlástérbe. Nagyapja javaslatára valódi gyertyákat helyezett el rajta - persze egyelőre nem gyújtotta meg őket - az ágakat pedig aranyra festett diókkal ékesítette. Sabine még egy hosszú, zöld fényekkel világító égősort is adott a lánynak, hogy tegye fel a szobájába, Marinette azonban sehogy sem talált neki megfelelő helyet: sem a falakon, sem a mennyezetről lógva nem tetszett neki, ezen felül félt, hogy a rakoncátlan kwamik belegabalyodnak, vagy pedig a kábelt megrágcsálva rövidzárlatot okoznak. Már azon volt, hogy visszaviszi az égősort anyjának, de aztán támadt egy ötlete: mi lenne, ha a tetőteraszát díszítené föl vele? A csatlakozó elér odáig, a füzér pedig kinti használatra is alkalmas.

A tetőteraszon vastagon állt a hó. Napok óta havazott, fehér takaróba vonva Párizst, igazi karácsonyi hangulatot teremtve. Marinette először a korláton fűzte végig az égőket, majd a teraszt határoló fal tetején, a kémények mellett akarta továbbvezetni. Mivel nem érte el, óvatosan felmászott az alacsony mellvédre, amelyen nyáron a virágokat tartotta, azonban megcsúszott és a falnak esett. Kétségbeesetten fogódzott a kémény oldalába, és próbált oldalazva lejutni a mellvédről, de az égősor a lábára tekeredett, Marinette pedig a másik irányba kezdett csúszni, és minden pillanat azzal fenyegette, hogy kizuhan az utcára. Az egyetlen, ami megmenthette volna, az az volt, ha átváltozik szuperhőssé - de azzal lelepleződött volna mindenki előtt.

Abban a pillanatban egy fekete ruhás alak landolt mellette a mellvéden. - Hercegnőm, te mit csinálsz ott? Segíthetek?

A lány utolsó erejével kapaszkodott a síkos téglákba. Oldalra pillantva Fekete Macska aggódó arcát pillantotta meg. - Fel akartam tenni ezeket, és most nem tudok lejönni.

Macska gyengéden átölelte a derekánál, majd egy ugrással biztonságosan leérkezett a terasz kövezetére. Utána kivette a füzért a lány kezéből és macskaként végigmászva a fal tetején felrakta az égőket.

- Ezzel megvolnánk - mondta halvány mosollyal, amint Marinette előtt földet ért. - De meg kell ígérd, hogy jobban vigyázol magadra. - A fiú arcán őszinte aggodalom tükröződött.

- Megígérem - nyelt nagyot Marinette. - És köszönöm.

- Szóra sem érdemes. Egy szuperhősnek ez a munkája - kacsintott a fiú.

- Egyébként hogy kerülsz ide? Akuma-riadó volt?

- Dehogyis. Csak vigyázok a városra. Az Austerlitznél kiszabadítottam néhány embert egy autóbalesetnél, megállítottam egy elszabadult buszt, eltakarítottam a havat egy mentőállomás elől, itt pedig megmentettem egy hercegnő életét.

Marinette-ben feltámadt a lelkiismeret-furdalás. A rövid, pár naponta esedékes esti járőrözéseken kívül soha nem foglalkozott ilyesmivel. - De... legalább ilyenkor, az ünnepek körül nem a családoddal töltöd otthon az idődet?

Fekete Macska elkomorodott. - Otthon minden van, csak éppen ünnepi hangulat meg szerető család nincs. Több örömet nyújt nekem, ha segíthetem a várost.

- Oh... sajnálom. - Marinettet szíven ütötte a dolog. Persze tudta, hogy nem él mindenki idilli családban - ott van például Adrien - de nem gondolta volna, hogy életvidám, optimista bajtársának is ilyen környezet jutott. Szeretett volna segíteni rajta, egy kis meghittséget varázsolni az életébe. - Tudod mit, jöjj le a szobámba és megiszunk egy forrócsokit. Biztos jól jön neked egy kis pihenés.

- Hát... nem is tudom - nézett el Macska a város fölött.

- Gyere már. Párizst nem fogja elnyelni a káosz, ha tartasz egy negyedórás szünetet. - A csapóajtó felé húzta a srácot, majd lefelé indultak.

A szobába érve Macska körülnézett. - De vagány ez a karácsonyfa! És a díszek. Tetszik! - Aztán másvalamin akadt meg a szeme. - Azok ott Adrien Agreste képei?

- Ja, ő az osztálytársam, és egy híres modell, engem meg érdekel a divat, szóval, nos, miért nem ülsz le oda, mindjárt hozok valami édességet. - Lenyomta Macskát a rózsaszín kanapéra, majd lement a konyhába és készített két hatalmas bögre krémes forrócsokit, tett egy tányérra néhány csokis péksüteményt, majd óvatosan felvitte az egészet a padlásszobába.

- Hmm, ez nagyon jól néz ki - mondta Macska, majd a kanapé elé húzott egy ládát asztal gyanánt, és segített, hogy Marinette biztonságosan letegye a tálcát. A lány a szuperhős mellé ült és a kezébe vette az egyik bögrét. Macska ugyanígy tett, és belekortyolt az italba. - Ez fantasztikus - mondta, majd lágyan dorombolni kezdett.

Marinette felnevetett. - Pont, mint egy cica.

- Bocs, akaratlan volt. - A srác elvörösödött.

- De nagyon aranyos. Még akarom hallani. - Marinette megsimogatta a fiú fejét a cicafülek mögött.

- Hé, én egy félelmetes szuperhős vagyok, nem egy kismacska.

- Naa, csak egy kicsit. - Marinette végigfuttatta ujjait a cicafüleken.

- Nee. Pont olyan vagy, mint Katica. - Macska erőtlenül tiltakozott, majd lehunyt szemmel átadta magát az érzésnek.

Az idő gyorsan repült, miközben mindenféléről beszélgettek. Fekete Macska végül felállt. - Mennem kell. Hamarosan esteledik, és még akarok tenni egy kört a belvárosban, aztán van egy csomó házi feladatom hétfőre. Köszi mindent.

- Igazán nincs mit. - Marinette is felállt és búcsúzóul átölelte a srácot.

A fiú a lépcső felé indult, de megtántorodott, és az utolsó pillanatban kapaszkodott meg a feljáróban, hogy ne essen el.

- Ci... Macska, minden rendben?

- Igen, csak kicsit elszédültem. Talán a meleg miatt. - Arca vörös volt, mintha lázas lett volna. Bizonytalanul felmászott a hálóhelyhez, majd a tetőablak felé nyúlt, de elvesztette egyensúlyát és az ágyra hanyatlott.

Marinette aggódóan mellette termett. - Macska? Mi van?

- Szédülök és fáj a fejem. Semmi gond, mindjárt rendbe jövök.

- Hozzak vizet? - Marinette a fiú homlokára tette a kezét, és érezte, hogy süt a forróságtól. Félelem kezdett elhatalmasodni rajta. Egy szuperhős nem betegedhet meg ennyire, különösen nem egyik percről a másikra.

Macska nem válaszolt, testén apró rángások futottak végig.

- Macska, szólj hozzám! Macska!

A fiú már nem volt magánál.

A lány pánikba esve botorkált le a lépcsőn, majd telefonját kezdte keresni az asztalt uraló rendetlenségben. Tikki jelent meg előtte. - Figyelj, ez...

- Tikki, Macska rosszul van - szakította félbe Marinette. - Orvost kell hívjak azonnal.

- Inkább állatorvost - jegyezte meg szemrehányóan a kwami.

- Micsoda?!

- A macskák számára a kakaó halálos méreg. És benyakalt egy nagy bögre forrócsokit. Egy akkora adaggal tíz macskát is ki lehetett volna nyírni.

- Nee! Cicus, ne! - Marinette szíve összeszorult a kétségbeeséstől. Legjobb barátját halálos veszélybe sodorta, kudarcot vallott őrzőként. - Mondd, mit tehetek érte! Nem akarom hogy meghaljon!

- A srác csak akkor élheti túl, ha visszaváltozik civillé. Akkor ő már nem lesz macska, tehát nem lesz veszélyben. Plagg pedig rövid időn belül kiheveri, őt más fából faragták.

- Visszaváltozik... de akkor megtudom, hogy ki ő, és azt nem szabad! Mi lesz, ha Árnyszárny...

- Szóval inkább pusztuljon el?

- Nem, dehogy, csak reméltem, hogy van más megoldás is. - Marinette felszaladt a lépcsőn az ágyhoz. Macska élettelenül feküdt. A lány megfogta a kezét és óvatosan lehúzta a gyűrűt az ujjáról.

Percekig lehunyt szemmel állt az ágy mellett, nem akarván leleplezni társát, de aztán győzött benne a kíváncsiság és kinyitotta szemeit. Megállt benne a lélegzet, mikor osztályársát pillantotta meg az ágyon. - Adrien? Adrien, te vagy az? Te vagy Fekete Macska?

A fiú álmosan nézett rá. - Marinette? Mi történt? - A kezéhez kapott és ijedten felült. - A gyűrűm!

Marinette leült melléje és néhány szóban összefoglalta, hogy mi történt. - Az én hibám volt. Annyira sajnálom.

- Nem, nem, én voltam a hibás. Kellett volna tudnom - sóhajtott. - Köszönöm, hogy megmentettél. Szerintem egyetlen más civil nem jött volna rá, hogy a gyűrűt kell levenni.

Marinette elpirult és engedte, hogy Adrien átölelje. Feléje nyújtotta a kezében tartott macskagyűrűt. - Tessék, itt van.

Adrien kedvetlenül az ujjára húzta az ékszert. - Kösz. Bár mostmár valószínűleg vége van a szuperhős karrieremnek.

- Miért lenne vége?!

- Lelepleződtem egy civil előtt, így Árnyszárny könnyen megtudhatja, hogy ki vagyok... elég ha megszáll téged egy akuma, vagy elszólod magad, vagy bármi hasonló történik. Úgyhogy vissza kell adnom Katicabogárnak a talizmánt.

- Engem még sosem szállt meg akuma. És nem árulom el senkinek.

- Te nem ismered Árnyszárnyat.

- Akkor sem. Senki sem fogja megtudni tőlem, ezt megfogadom.

- Katicabogár sem?

- Senki. Fantasztikus munkát végzel. Egyetlen más szuperhős sem töltené azzal a szabadidejét, hogy az ünnepi időszakban az utcákat rója, a polgárokat segítve. Te vagy a legjobb talizmánhordozó, akit csak Párizs akarhat.

Adrien meghatódott. - Köszi. Sokat jelent nekem, hogy ezt gondolod rólam. Bárcsak Katica is így vélekedne.

A fiú megpróbált felállni, de megint szédülés fogta el, hogy visszahanyatlott az ágyra. - Nem baj, ha még egy kis időt itt maradok? Még nem érzem magam a legjobban, és szerintem Pla... a gyűrűnek is kell egy kis idő, amíg újra át tudok változni.

- Dehogy baj. Bármeddig szívesen látlak. - Marinette végigfeküdt Adrien mellett, a havas tetőablakon át nézve az alkonyodó eget, majd osztálytársa felé fordult. Kezeik félénken egymásra találtak, és közelebb húzódtak egymáshoz.