- Cicus, mi a gond? Tudok segíteni?

- Semmi, hölgyem - nézett rá Macska nagy ártatlan szemekkel. Kedvenc helyükön, az Eiffel-torony kilátóján ültek az aznapi őrjárat után, gyönyörködve az esti város fényeiben.

- Látom, hogy nem vagy a régi. Nekem elmondhatod - mondta Katica. Annyira ismerték már egymást, egymás lelkének minden rezdülését, hogy Macska le sem tudta volna tagadni, hogy valami bántja.

- Csak az, hogy... az utóbbi időben már alig tudok segíteni bármiben. Régen egyenrangúak voltunk, tökéletesen kiegészítettük egymást. Azóta te mindenféle új erőre tettél szert, az én szupererőm viszont már szinte semmire sem jó.

- Macska, én... - Katica először azt akarta mondani, hogy nem tehet róla, de aztán rájött, hogy igenis tehet. Amiket megtanult őrzőként a Könyvből, azokkal mind csak a saját képességeit növelte; nem gondolt a bajtársára, és ezáltal akkora szakadék lett a teremtés-pusztítás között, amely talán már az egész világ egyensúlyát veszélyeztette. - Rossz Őrző voltam és csak magamra figyeltem - ismerte be.

- Bogár, dehogy, én nem azért mondtam, hogy...

- Sss - szorította meg Katica a fiú mancsát. - Igazad van. És számomra is sokkal jobb lenne, ha egy erősebb társ lenne mellettem. Megnézem, mit ír a Könyv, és teszek valamit.

- Köszönöm... - mondta meghatódottan Macska.

- Én köszönöm, hogy szóltál. - Katica puszit nyomott a fiú arcára, majd mielőtt az elpiruló hős reagálhatott volna, leugrott az erkélyről és hazafelé indult.

---

Alya izgatottan készült a Ninóval való találkozóra. Haját laza fürtökbe rendezte, kisminkelte magát, felvett egy narancsszín-fehér mintás ruhát, majd elbúcsúzott szüleitől és kilépett az ajtón.

Már félúton volt a találkahely felé, mikor telefonja szólni kezdett. Megnézte, ki az, majd fogadta a hívást. - Szia, csajszi! Mi újság?

Marinette kétségbeesett hangját hallotta a vonal túlsó végén. - Alya! Át tudnál jönni? Nagy baj van!

- Átjönni? Hozzád? Most?!

- Most... igen... élet-halál kérdése... kudarcot vallottam Őrzőként...

- Jövök - adta be derekát Alya. Megint mit csinálhatott az a kétbalkezes lány? Ki tudja, kiejtette a talizmános dobozt az ablakon, és átment rajta egy úthenger. Küldött egy rövid üzenetet Ninónak, hogy közbejött valami, de majd duplán bepótolják, majd a Tom & Sabine pékség felé vette az irányt.

Marinette magába roskadva ült a szobájában; még fel se emelte a fejét, mikor Alya benyitott. Előtte az íróasztalon egy nagy, hosszú fekete szőrű, zöld szemű cica ült; farka mozgásából ítélve nem volt éppen a legjobb kedvében.

- Egy cica! - derült fel a szemüveges lány. - Mégis megengedték a szüleid, hogy állatot tarts?

- Ez... ez Fekete Macska - mondta színtelen hangon Marinette.

- Igen, látom, hogy fekete. Milyen zilált szegény. Menhelyről hoztad?

- Ez Fekete Macska - ismételte magát Marinette. - A szuperhős.

- Miii? Te viccelsz. Mi lett vele? Hogy történt ez?

Az őrző könnyekre fakadt. - Meg akartam növelni az erejét, a képességeit, hogy erősebb csapat legyünk, és egyenrangú társak. Őt is bántotta, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, és... hát engem is. És a Könyvben volt egy recept, melyet úgy fordítottam le, hogy engedi kibontakozni a belső énjét, és ezáltal nagyban javít a képességein. Elkészítettem neki a kotyvalékot, ő megitta, és macskává változott.

Alya sóhajtott. Együtt kellett volna értelmezzék a passzust, úgy valószínűleg megelőzhették volna a bajt. Aztán másvalami jutott eszébe. - És hazahoztad magadhoz? Akkor mostmár tudja, hogy te vagy Katica...

- Hova kellett volna vigyem? - fakadt ki a feketehajú. - Engedjem el az utcán? Vágjam be egy menhelyre? - Sírva az asztalra borult. - Szegény Cicus. Állandóan csak mellőztem, mindig csak eltaszítottam, és most mindennek a tetejébe házimacskává változtattam. Bárcsak elnyelne a föld.

A cica odament a lányhoz, majd dorombolva a karjához dörgölte fejecskéjét. Marinette magához ölelte, és még keservesebben zokogott. - Mi lesz most?

- Miaú - nyávogta bársonyosan a macska, és megnyalta a lány arcát.

- Vissza kell változtassuk, nyilván - mondta Alya. - Miket próbáltál eddig?

- Hát... megnéztem, ír-e valamit a Könyv, de semmi ilyenről nincs szó benne. Bár van egy olyan varázslat, hogy "elbarmolt dolgok helyreállítása", de olyan dolgok kellenek hozzá, mint baziliszkusz szeme, vándorgalamb tolla, unikornis mája...

- Jó, világos. Egyéb?

- Megkérdeztem a kwamikat, hogy tapasztaltak-e valamikor ilyen dolgot. Wayzz elmesélte, hogy egyszer egyik hordozója teknőssé változott.

- És?

- 182 évig élt egy távoli szigeten. Aztán agyoncsapta egy bennszülött, Wayzz pedig végre kiszabadult és néhány év alatt visszatalált az akkori Őrzőhöz.

- Jó, szóval ez is zsákutca. - Mégsem lehet megvárni, ne adj Isten elősegíteni, hogy elpusztuljon a macska - vagyis az ismeretlen talizmánhordozó fiú - és ezáltal Plagg kiszabaduljon.

- Miau - helyeselt a cica.

- Nyilván át volt változva Fekete Macskává, mikor történt a gikszer - gondolkodott hangosan Alya. - Akkor csak annyit kell tegyünk, hogy levesszük a gyűrűjét, és visszaváltozik emberré.

- Már gondoltam erre is. De nem látszik sehol sem a gyűrű.

- Hmmm. - Alya átvette a cicát barátnőjétől és végigtapogatta mellső mancsait, de talizmánnak vagy hasonlónak nyoma sem érződött. A lány sóhajtott. Ez bonyolult feladat lesz.

- Cica, mondd, hogy karmokat be - mondta egy adag gondolkodás után.

- Miau.

- Karmokat be!

- Miau?

Alya finoman megnyomta a cica talppárnáit, hogy előbújjanak majd visszahúzódjanak a karmok, de ez sem vezetett eredményre.

- Talán ha rávennénk, hogy használja a Macskajajt, akkor utána visszaváltozna - elmélkedett Marinette.

- Remek. De hogy vesszük rá?

- Hát... például mutatunk neki egy képet Halálfejről. - A feketehajú leült a számítógép elé, hogy képeket keressen, de a cica rágyalogolt a billentyűzetre és a lány kezéhez dörgölőzött. Marinette végigsimított a selymes szőrön, majd felnyalábolta az állatot és arrébb tette.

Végigmutattak a cicának néhány Halálfej-portrét, majd pár más rajzot és fotót, amelyeket úgy ítéltek, hogy ijesztőek lehetnek egy macska számára, de a fekete cica oda se bagózott. - Feladom - mondta végül Marinette.

- Pedig nem rossz ötlet. Mármint hogy rávegyük, hogy használja a Macskajajt. - Alya is leült a gép elé, odébb tessékelte a cicát, aki közben ismét birtokba vette a billentyűzetet, majd megnyitott egy keresőablakot. Hogyan kell felidegesíteni egy macskát?

- Első ötlet: ignoráld és foglalkozz egy másik macskával - olvasta hangosan. - Ez nem jó, nincs más macska. Második: zárd be valahova... ez barbárság. Harmadik: játssz vele és sose hagyd nyerni. Hmm, ez működhet. Van valamid, amit ki lehetne nevezni macskajátéknak?

- Van az a lézermutató, amit a suliban használtunk - derült fel a másik lány, majd előkereste egyik fiókból a műszert. - Készítsd a karmaidat, cicus.

A macska kergetni kezdte a lézerfényt, de Marinette gondoskodott róla, hogy sose tudja elkapni. A cica mind vadabbul futkározott a szobában, nagyokat ugorva a falakon cikázó piros fénypont felé, közben láthatóan mind idegesebb lett.

- Ez az! - drukkolt Alya. - Sikerülni fog!

- Csak nehogy az egész házat elpusztítsa. - Marinette a mennyezet felé irányította a mutatót. A cica nagyot ugrott, majd a dolgozóasztalon landolt; könyvektől kezdve talizmános dobozig minden szétrepült és rettenetes zajjal szétgurult a padlón. A macska ijedten menekült Marinette karjaiba.

Ahogy az várható volt, Sabine fél percen belül benyitott a szobába. - Mi volt ez? Mi történt itt? Jól vagytok? - Körülnézett. - Hogy került ide az a macs? Mondtam, hogy nem tartunk állatot. Széthullatja a szőrét az egész házban, és mit szólnak a kuncsaftok, ha macskaszőr kerül a croissantba? Áshatjuk is el magunkat.

- De anyu, ez nem...

- Legalább megbeszélted volna velem előtte. Komolyan nem tudom, mire véljem a viselkedésed az utóbbi időben. - Megpillantotta a talizmános dobozt. - Micsoda ez, labda? Ti itt a szobában labdáztok?

- Nem, dehogyis - vetődött Alya a doboz felé. - Elnézést kérünk. Rögtön rendet csinálunk.

- Ajánlom is - mondta Sabine, majd a lejáró felé indult. - Azt a sátáni macskát pedig vigyétek vissza oda, ahonnan hoztátok.

Miután anyja távozott, Marinette sírva fakadt. - Még sosem láttam anyát ennyire csalódottnak. És mi lesz, ha Fekete Macska többé nem tud visszaváltozni?

Alya átölelte barátnőjét. - Minden rendben lesz. Szuperhősök vagyunk, megoldjuk a dolgokat.

- Remélem - szipogta Marinette, szórakozottan simogatva a hangosan doromboló cica fejét.

Alya percekig gondolkodott, majd előállt egy újabb dologgal. - Emlékszel, hogy Álnok Ámor varázsát csókkal törted meg? Talán most is működne.

- Na, azt már igazán nem hiszem. Először is, én nem átkot mondtam Macskára, kikérem magamnak. Másodszor pedig...

- Azért csak próbáld meg.

- Miau! - helyeselt az állatka.

- Hát jó. - Marinette egy puszit adott a cica pofájára. A következő pillanatban egy zöld villanás kíséretében a macska Adrienné változott, és hárman egymásba gabalyodva estek a földre.

Marinette felsikoltott. - Adrien? Te hogy kerülsz... te... te vagy Fekete Macska?

- Marinette? - ült fel Adrien. - Te vagy Katica...

- Bocsáss meg. - A lány elpirulva ölelte át osztálytársát. - Annyira sajnálom, hogy ekkora kalamajkát okoztam.

- Semmi gond - vigasztalta Adrien. - Megtörténik.

- Nem... nem haragszol?

- Hogyan tudnék haragudni rád, Bogárkám?

- Ami azt illeti, nagyon élvezte - kontrázott valahonnan Plagg. - Meg én is.

A két fiatal egy ideig csak nézte egymást, majd Marinette félénk csókot adott Adrien ajkaira. A kwamik éljeneztek.

Alya úgy döntött, itt már nincs rá szükség, és észrevétlenül távozott a csapóajtón, magára hagyva a kétbalkezes őrzőt és hűséges cicáját.