Fu mester?

Marinette Dupain-Cheng/Katicabogár szemszöge:

Hogy juthattam ide? Más erőket birtoklók talizmánok nélkül, egy másik Gabriel Agreste van itt, mindenki csapdában és nem fedhetem fel magam. De még nincs minden veszve. Van egy ötletem. Odamentem a mostani Halálfej-hez.

- Hát te? - lepődött meg ő. - Nem hívtalak.

- Menj már Gabriel, elhitted, hogy tudsz irányítani? Engem senki sem irányít! - a hangom egy pillanatra eltorzult de folytattam.

- Szerinted miért vagyok itt? Mert magam végeznék itt.

- Végezni? Hogy érted?

- Kell a fenének ez a világ. Nem csak te tudsz erről valamit, én is tudok valamit rólad. A szitakötő csatt, az ereje. Miért hagytam, hogy átgyere? Mert kell az ereje. Felőlem megkaphatod a többi talizmánt, HA az enyém a csatt. Gondolj bele, az összes erő együtt! Úgy már nem kell a csatt, mi?

- Hmm, azt mondod, hogy te, ennek a világnak a hőse, mindent eldobna ezért? - mutatta fel a csattot.

- Mondjuk úgy, hogy megvannak a céljaim vele, máshol. Lino átjön, övé a világ és én máshol leszek. Miért ne? Elhozom a talizmánokat, cserébe te a csattot adod. Na?

- Hozd el mindent, és a tiéd! - egyezett bele, és elindultam a "talizmánokért".

Később:

Elhoztam a "varázserejű" tárgyakat.

- Na? - kérdeztem.

- Ezek azok? Lássam az erőiket!

- Felőlem - avval a méh talizmánt a hajamba tűztem, és az erőmmel megbénítottam Lila-t.

- Nem muszáj álca az erőhöz - magyaráztam, hogy miért nem változtam át.

- Szóval ezek szerint tényleg elhoztad nekem a talizmánokat. Érdekes - jegyezte meg.

- Megegyeztünk - és odaadta a csattot, majd nem várt dolgok tettem számára: lebénítottam őt is.

- Ostaba! Tényleg elhitte hogy magával vagyok? Ön ostobább mint az itteni volt.

Egek, kezdek megváltozni.

Kivettem a szitakötő csattot a dobozából, és a talizmánból kijött egy zöldes, szárnyas kis kwami.

- Üdvözöllek, az én nevem Hikka - mutatkozot be nekem.

- Tudom, hogy kwami vagy, erőt adsz meg stb. Szorít az idő. Mi a jelszó? -tértem a tárgyra.

- Szárnyat csapj - válaszolta.

- Hikka, szárnyat csapj! - és átváltoztam egy kék ruhájú, lófarkas hősnővé.

- Nem rossz. Lássuk, mit tudok - és avval megpróbáltam elteleportálni.

- Hmm, áthelyez? - találgattam, és jól tudtam, mert Adriennél találtam magam.

- Katica? - kérdezte meglepődve.

- Ki más? - kérdeztem vissza, és az erőimmel plusz löketet adtam az áthelyezésnek, utána pedig Alya-t és a mestert is kivittem.

- És most? -kérdezte Alya.

- Omlaszd be a helyet. -válaszoltam.

- Tessék?!

- Nem lesz bajuk, nincs akkora szerencsénk. Na csináld, mert ha nem akkor én teszem.

- Hát jól van - válaszolta kissé megrökönyödve, és átváltozva lerombolta az épületet (ami mellesleg üres volt, Halálfejék kivételével).

A mesternél elmondtam, hogy nem csak Alya volt már a kwamik világában, tudtam Halálfejékről, a csattról, volt tervem.

- Katica, amit tettél az nagyon veszélyes volt, rosszul is elsülhetet volna - mondta Fu mester.

- Tudom, de így lett egy új talizmán, új kwamival, új erővel. Amiket adtam azok mind hamisak voltak, és még fogjuk látni Lila-ékat.

Írói szemszög:

Halálfej csak úgy tombolt a haragtól egy másik helyen.

- Az a csitri azt hiszi, hogy most nyert?! Megölöm! Megölök mindenkit akit szeret! - fenyegetőzött.

Lila ingerülten felsóhajtott. Ő sem volt jobb passzban.

- Megmondtam hogy ne becsüld alá! Nem véletlenül ő a kiválasztott. Tessék, beszélhetek én itt hiába!

- Te csak ne "megmondtam"-ozz itt! Ha tőlem lenne az erőd, most fuldokolnál.

- De nem tőled van - vágott vissza a lány - , úgyhogy hallgass el. Különben is, igazán hálás lehetnél, amiért itt vagyok neked, ugyanis kitaláltam valamit.