Az iskolák közötti versenyre való felkészülés cseppet se volt olyan egyszerű mint hogy azt az osztály elképzelte. Egyesek jobban belevetették magukat a feladatba mint mások. Bár csak 5 órába folyt a testnevelés az osztály nagy része már a 3. óra után kidőlt, mint a kugli bábú. Marinette, Kimbery, Adrien és Brady bírták a legtovább noha róluk is szakadt a víz a nap végére. A szuperhősködés egy másik előnye, hogy sokkal jobb az állóképességük mint másoknak. A jelenlegi óra a vívásról szólt.

- Én nem akarok Adrien ellen lenni, ő ebben a legjobb nem tudom elkéztelni, hogy bárki legyőzné - vágta le magát a padra Kim egyenesen Chloe mellé - Egyetértesz szivi?

- Fúj, vidd innen az izzadtságodat, nem akarom átvenni a bűzödet - vágtatott a pad szélére a szőke, mire a fiú szemeiben alig észrevehetően felcsillant a csalódottság.

- Najó elég legyen gyerekek! Ki áll ki Adrien ellen? - tette fel az ominózus kérdést Mr. Blint, a tesitanár. Az osztály csak tartózkodva nézett össze. Kimberly csak keresztbe font karokkal nézett végig a társaságon, majd kérdőn nézett Adrienre. Ennyire jó lenne? Hm, ez egyre érdekesebb. Közben hallotta a háta mögötti motyogást.

- Eszemben sincs kiállni ellene.
- Ugyanmár esélyünk sincs.
- Adrien a legjobb képtelenség legyőzni.

Adrien zavarában a tarkóját vakarta. Kínosan érintették osztálytársai szavai, bár egyet kellett értenie hisz apja miatt elég komolyan veszi az órákat, de nem vallja magát a legjobbnak főleg nem legyőzhetetlennek. Messze állt tőle a nagyképűség.

- Én kiállok ellene - törte meg egy igencsak határozott hang. Mindenki egy irányba kapta a fejét, még a mindig kárörvendő Chloe is.  A figyelem középpontjában Kimberly állt magabiztos mosollyal állt Adriennel szemben. Tűzben égő kékjeit a fiú smaragdjaiba fúrta. Már vágyott a kihívásra amit nagyapja edzései óta nem kaphatott meg. Most is az alkalom. Adrien arcán is feltűnt a komolyság.

- Vágjunk bele - vették fel a vívó kardot, mire a többiek hátrébb húzódtak.

- Kezdhetitek - adta meg az engedélyt Mr. Blint.

Az utasításra mindkettejük izmai egyszerre feszültek meg. Adrien támadt először amit Kim minden nehézség nélkül kivédett. A két vívó eszköz hangosan csattant egymáson. Kim végigvetítette magában mindazt amit nagyapja tanított neki. Ahogy egyre jobban belelendültek úgy ismerték ki egyre jobban egymás mozdulatait. Mindkettejük fejében ugyanaz járt. A legjobb tudásuk szerint küzdeni. Az osztály felől azonban érződött a feszültség.

- Öcsém ez brutális. Kimberly jól tolja.

- Az biztos - csatlakozott a társasághoz Max Kim társaságában aki Brady-hez fordult. - Árult el, nálatok minden csaj ilyen?

- Nem mondanám. Csak egy valakiről hallottam, hogy elég vad természerű és az Fekete Farkas - a néz hallatára többen is hegyezni kezték a fülüket hátha hallanak valami észbontót. - Kimbery azt mondta Farkas a példaképe és gondolom rá akar hasonlítani - a többiek egyetértően bólogattak miközbe Brady figyelme a szóban forgó lányra esett. Valóban hasonlít Farkasra. 

Mindeközben Kim és Adrien tovább küzdött. Egymást ösztönözték egyre jobb teljesítményre. Adrien nem számított rá, hogy a lány ilyen jó. Mozdulatai könnyedek, folyamatosak. Ám mégvalamit észrevett. Kimbery mosolygott. Élvezte a harcot. A fiúnak rá kellett jönnie, hogy ő sem érez másképp. Az egyik védésnél távolabb sodródtak egymástól. Szaporábban vették ugyan a levegőt de még nem érték el a holtpontot.

- Elég lesz mára. Egyezzünk ki egy döntetlenben - engedte le a kardot Kim

- Egyetértek. Ügyes vagy Kimberly

A lány egy mosollyal nyugtázta a dicséretet, majd ők is csatlakoztak az osztályhoz. Mr. Blint szemeiben égett a büszkeség ahogy végignézett két diákján akiket a többiek már körül is vettek. Jó versenynek néznek elébe.

A következő időszak hasonlóan telt el. Kim és Adrien minden nap vívtak egy fél órát, mindenki komolyan vette a dolgot. Nyerni akartak. A napok teltével jobb lett az erőnlétük, állóképességük is javult. Ez a hősökön is meglátszott amikor egy-egy akumát kellett ártalmatlanítaniuk. Szép lassan elérkezett a verseny előtti nap. Mára az osztály szabadnapot kapott, hogy felkészüljenek a holnapi megmérettetésre.

- Holnap nagy nap lesz Kylaar. Igyekezzünk jól szerepelni.

- Még most se értem miért kell olyan nagy felhajtás egy egyszerű verseny körül - szorongatta kedvenc csemegéjét a kis kwami gazdája mellkasán. Kim csak egy futó pillantást vetett barátjára, majd ismét a plafon bámulásával volt elfoglalva. A sok fárasztó edzés után jól esett végre bezuhanni az ágyba.

- Bezzeg ha sushi evő verseny lenne - hízta gonosz vigyorra a száját. Kylaar a hallottakra felkapta a fejét, szemeiben élénkség és izgatottság csillogott.

- Na annak értelme is lenne. A sushi az istenek eledele. Ahogy a halat körbeöleli a rizshalom mindezt egy algalapba csomagolva - áradozott a kisfarkas mire a lány csak a szemeit forgatta - A sushi egyszerre a barátod, testvéred, szerelmed és az ételed. Ennél több nem is kell.

- Ha te mondod elhiszem Kylaar,  de most pihenni szeretnék, ha nem haragszol. - fordult az oldalára. Már érezte a kis álom manók közeledtét. Kylaar csak bólintott és egy vékony takarót rángatott a lányra. Elégedetten szemrevételezte munkáját majd bebújt Kimberly karjai közé

- Aludj csak, őrzöm az álmaidat.

Másnap reggelt mindenki nagy izgalommal ébredt. A nap már elhagyta a horizontot, a város úszott a reggeli napfényben. Az iskola előtt már ott állt a busz amely oldalán hatalmas betűkkel hirdette az intézetet a megmérettetésen. A napirendi pont szerint 8:00-kor indulnak a házigazda iskolához, a Gustave Eiffel- hez. A csoport többsége már megérkezett és a szükséges felszerelést a busz csomagtartójába helyezték.

- Annyira izgatott vagyok, ezt tudósítanom kell.

- Legalább azt várd meg amíg odaérünk, nem igaz tesó? - fordult Nino a szőke hajú barátjához.

- Ugyan hagyd Nino, mindennyian izgulunk - nevetett Adrien, majd kiszúrta az épp befutott Kimberly-t és Brady-t. - Jó reggelt srácok, felkészültél Kim?

- Naná haver, esélyük se lesz - vigyorgott magabiztosan a lány, majd végignézett a társaságon. Szinte már mindenki megérkezett, de neki mégis hiányérzete támadt. Idegességében telefonján megnézte az időt. 7:56. - Alya, hol van Marinette - kézdezte mire egyszerre kerekedett ki a kis baráti kör szemei. - Ne mondjátok, hogy pont most jön rá a késhetnék?!

- Marinette el fogsz késni - ugrált a lány arcán Tikki

- Hagyj most anya verseny van - felelt kómás hangon még mindig félálomba. Tikkinek drasztikusabb megoldásokhoz kénytelen folyamodni.

- Marinette ha nem kelsz fel akkor nem láthatod Adrien-t póló nélkül

A trükk bejött. A lány szemei azonnal kipattantak és arca másodpercek alatt vált vörösebbé, mint a pokol legsötétebb bugyrai. Tikki a látványra csak kuncogott. Ejnye Marinette mégis mit láttál a lelki szemeid előtt?  Te és a mocskos fantázia. A lány gondolatai hamar kitisztultak amikor rájött, hogy alig percei vannak elkészülni.

- A fenébe elkések - rontott be gyorsan a fürdőszobába, hogy mégjobban felébressze magát. Tikki eközben a torna felszerelést igyekezett előkaparni a lánynak.

- Siess siess siess - kántálta magának a lány, ahogy a szoba és a fürdő között kapkodta a lábait. Villámgyorsan kapkodta magára a ruháit és a következő pillanatban már csak a bejárati ajtó csapódását lehetett hallani. - Futááás! - kiabálta mire az utcán közlekedők értetlenül néztek utánna. Bár közel lakott az iskolához, de ez a pár méter kilómétereknek tűnt ahogy teltek a másodpercek. Tikki igyekezett minél jobban a kis táska falához simulni. Nem szerette volna ha Marinette minden vágtaugrásánál beüti a buksiját. A hirtelen fékezésre azonban még így sem volt felkészülve. A következő pillanatban már hallotta a kintről beszűrődő beszélgetést.

- Na végre kislány,  már azt hittük beilyedtél.

- Ugyan... Csak elaludtam.. - kapkodta a levegőt az épp befutott lány.

- Ejha Marinette neked már nem kell bemelegítened - jött oda Mylene az osztály nagy részével.

- Késtél Marinette. - lépett oda szigorú ábrázattal Mr. Blint - Többször elő ne forduljon kisasszony.

- Elnézést tanár úr, igérem többször nem fordul elő. - húzta össze magát mire a tesi tanár csak bólintott, majd elindult a busz fele.

- Elég a bámészkodásból, irány a busz!- adta ki az utasítást, mire a többség már meg is rohamozta a buszt.

- Gyerünk csajszi - tette a fekete hajú vállára a kezét Brady - menjünk mire itt hagy a busz - húzta a száját széles vigyorra. Marinette végignézett a kis társaságon. Mindenki ott volt. Alya, Kim, Adrien, Nino, Brady.

- Siessünk mert tényleg itt maradunk - adta ki az utasítást Adrien. Mindenki egyetértően bólintott. A buszon igyekeztek egy kupacba ülni annak ellenére, hogy a legtöbb hely már foglalt volt.

- Adrien drágám, gyere foglaltam neked helyet - kapott a fiú karja után Chloe. Adrien zavartan vakarta a tarkóját, látszott, hogy most nincs hangulata a lányhoz.

- Ne haragudj Chloe, de...

- Oh ugyan ne szerénykedj - vágott a szavába ahogy magához húzta a szőkét. Meg se érezte a levegőben terjengő jegességet. Kim és Marinette gyilkos szugerálta a nagyképű fruskát. Marinette már épp megszólalt volna amikor látta, hogy barátnője megindul a páros felé.
Kimberly haragtól felfűtve ért egyre közelebb.

- Chloe... Most azonnal elengeded Adrient és betolod a valagat az ablak mellé - fejtette le ellenfele ujjait Adrien karjáról, majd Sabrina-ra nézett - Te pedig letelepedsz szépen a barátnőd mellé - osztotta egymás után a parancsokat mire a szemüveges csak  dermedten bólogatott és leült Chloe mellé.

Kim meg se várta amíg magukhoz térnek csak tett egy 180°os fordulatot és tolta barátait a busz végébe ahol találtak ülőhelyet. Adrient beültette az ablakhoz, ő pedig mellé vágódott. Keresztbe fonta karjait, csukott szeme ellenére is magán érezte társai tekintetét.

- Örülnék, ha nem néznétek belém lyukakat.

- Rendben gyerekek, most h mindenki itt van végre indulhatunk is - intett a sofőrnek aki már indította is a buszt. - Eredményes versenyzést kívánok nektek fiatalok. - nézett végig az osztályon akik szemeiben egyszerre volt kiolvasható az öröm, remény, versenyszellem, győzni akarás.