Katica jól állt a sarat az akumatizált taxi sofőrrel szemben. Sokkal jobban mint társa Fekete Farkas érkezése előtt, de így se tudott tartósan a gonosz fölé kerekedni és megtisztítani az akumát. Már épp felvetette a szóba jöhető lehetőségeket amikor a Gonosz Sofőr egyik pillanatról a másikra átrepült az utcán és a túloldali ház falába fúródott. Katica hirtelen azt se tudja mi történt vagy, hogy hova kapja a fejét. A következő pillanatban jelent meg közte és az ellenfél között egy hófehér ruhás fekete hajú srác. A lány csak meredten nézte az előtte állót aki nem fordult felé, csak a sofőrre koncentrált. Katicának nagyon is ismerős volt a fehér alapon szürke foltos ruházat.

- Hópárduc? - kérdezte meglepetten. A fiú neve hallatán aprót megrándult a füle és a válla fölött a lányra mosolygott. Tekintete egyenesen a lány kék szemeibe fúródott.

- Rég találkoztunk, Katicabogár. Úgy látom elkél a segítség - nézett vissza a férfira aki idő közben kioperálta magát a falból. A következő pillanatban már meg is jelent előtte Halálfej szimbóluma. Követelte Katica talizmánját és tudni akarta ki az újonnan érkezett, bár már valahonnan sejtette kivel is van dolga.

- Ki a fene vagy? Takarodj innen, nem veled van ügyem. - mondta a sofőr egyre dühösebben. Nem tudta ki az idegen aki nem elég, hogy beleavatkozott a harcba, de még volt képe a falhoz vágni. Ezzel aztán kihúzta a gyufát.

Hópárduc azonban figyelmen kívül hagyta a férfi szavait, csak Halálfejre tudott koncentrálni és az, hogy a pillangó jel feltűnt csak egyet jelenthet. Halálfej figyeli őket. A gondolatra testét elöntötte az adrenalin és gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Ejnye Halálfej nem gondoltam volna, hogy annyira gyáva vagy, hogy csak szolgákon keresztül mersz mutatkozni - vonta meg a vállát majd keresztbe tette a kezeit. - Csalódást okoztál. Ártatlanok mögé bújsz, hogy neked ne kelljen harcolnod mert tudod, hogy veszítenél. - Párduc szavaira Katica meglepetten nézett, hol az akumatizáltra, hol a fehér ruhásra. - Azt kérded én ki vagyok? Én azok egyike vagyok akik legyőznek téged. Mindenben segíteni fogom Katicát és Fekete Macskát a társammal. Én vagyok az egyik akit a múltja miatt ítéltek el ez emberek sok száz éven át. Én vagyok a tűz aki megtisztítja a fekete pillangóidat. Én vagyok Katicabogár eredeti társa. Én vagyok a legendabeli Hópárduc. - az utolsó mondatait Párduc egyre fenyegetőbben mondta az ellenségnek, de a gúnyos vigyor nem tűnt el az arcáról. Ő nem Gonosz Sofőrt látta. Ő Halálfejet látta. Hirtelen a mögötte lévő lány felé kiáltott.

- Katica! Kapjuk el - mutatta a lány felé az öklét. A lány is össze kapta magát, majd szemeibe ugyanolyan harci tűz égett, mint társában. A fiú szavai rá is nagy hatással voltak.

- Szerencsetalizmán! - dobta fel jojóját ami nagy fények között alakult egy piros alapon fekete pöttyös gyors kötözővé. Katica tanácstalanul nézett Párducra mint aki tőle várja a választ.

- Van ötleted? - kérdezte egy képzeletbeli kérdőjellel a feje fölött.

- Talán kötözd meg, gondolkozz csajszi - kacsintott a fiú majd újra a Sofőrre koncentrált aki idő közben szerzett magának egy kormány kereket és pajzsnak használta Párduc ostora ellen. Katica végig futtatta tekintetét a környezetén. Szemei előtt Hópárduc ostora, az akumatizált lába, csuklója és a kormány vette fel a jellegzetes katica mintát. már tudta mit kell tennie.

- Hópárduc! Gáncsold ki az ostoroddal - rohant a férfi felé a két gyors kötözővel. Társa nem kérdezett semmit, csak tette amire utasították. Amint az ostor Gonosz Sofőr bokáira csavarodott párduc egy nagyot rántott rajta mire a férfi nagy puffanással esett hátra. Így volt ideje Katicának a kormányhoz kötni a kezeit és mindezt az egyik lábához rögzíteni. Amíg a lány munkálkodott addig a szél az akuma által megszállt taxis sapkát Hópárduc lábai elé fújta. A fiú felvette, majd hosszasan nézni kezdte. Most használhatná az erejét. Majd a sapkáról Katicára nézett és elmosolyodott. Lényegében Katica győzte le az akumát, ő csak támogatta. Övé a megtiszteltetés. A sapkával a kezében a piros ruhás felé indult aki csak akkor nézett rá amikor már mellé ért. Hópárduc barna szemeiben egyszerre égett az elismerés, csodálat és büszkeség.

- Tiéd a megtiszteltetés Katica - nyújtotta felé a sapkát, majd amikor a lány is megfogta csak rántott rajta egyet mire az anyag megadta magát és elszakadt. A szakadáson át egy kis fekete pillangó szállt ki, Katica már intézkedett is. Könnyedén elkapta a kis akumát miután feltárta a jojóját. Mikor újra kinyílt a jojóból már egy hófehér pillangó szállt ki.

- Minden jót kis pillangó - nézett mosolyogva utána a lány, majd feldobta a gyors kötözőt. - Csodálatos Katicabogár - kiáltotta mire feltűntek a kis katicák milliói és visszaállították a rendet. Legalábbis ott. Párduc boldogan nézte a varázslatos visszaalakulást. Lélekben már elképzelte ezt a pillanatot de élőben mindent felül múlt. A pillanatból Katica fülbevalójának csipogása ébresztette őket.

- Mennem kell, kérlek menj és segíts Fekete Macskának. Amint feltöltött a talizmán én is megyek - nézett a fiúra Katica. Szemei kérlelőn nézett Párduc barnáiba.

- Ne aggódj miatta, Fekete Farkas vele - intett Hópárduc amire Katica tekintetében megváltozott valami. Úgy tűnt nem tetszett neki a tény, hol Macska Farkassal van.

- Én akkor is odamegyek - nézett szúrósan a fiúra, mintha ő tehetne róla - Veled vagy nélküled - mondta, majd eltűnt a házat között.

Fekete Macska és Fekete Farkas nagyon jól szórakoztak a harc közben. Szinte már komolytalannak is tűnhettek ami nagyon bosszantotta az ellenfelüket. Macska sokkal jobban feloldódott, élvezte a harcot. Teljesen már volt Farkassal harcolni mint Katicával. A lány nem volt annyira merev élvezte Macska vicceit és harc közben is minimálisan edzette a szőkét. Ám a lány hirtelen megállt és hegyezni kezdte a füleit, de fél szemmel az akumára figyelt.

- Katica és Hópárduc végeztek - tért ki egy újabb csapás elől Farkas majd Macska mellé ugrott - úgy tűnik vége a mókának, fejezzük be mi is - nézett társára aki bólintással jelezte egyetértése. A fiú látta amint társa lecsukja a szemeit majd a nyakában lévő talizmán felcsillant.

- Farkasszem - suttogta maga elé a lány majd kinyitotta a szemeit. A lány kékjei néhány árnyalattal világosabbak lettek. Mintha Fekete Macska egy igazi farkassal találta volna szembe magát. Fekete Farkas halványan elmosolyodott a fiú reakcióján majd párat pislogott, hogy kitapasztalja szuperhős erejét. Sokkal jobban látott. A mélységet, színeket, távolságot egyszóval mindent. Amikor tekintetét a furulyás lányra emelte egyből észrevette, hogy az egyensúly érzéke nem a legjobb, pláne, hogy a hatalmas furulya is eltolja a súlypontját. Farkas egyértelműen látta, hogy Szélfúvót halról kell támadni.

- Macska oldalról. - adta az utasításokat a lány - a furulya eltolja a súlypontját, ezért rossz az egyensúlya. Kapd el, addig elterelem a figyelmét - nézett komolyan partnere smaragd szemeibe ám ahogy tekintetét a fiúra emelte rögtön meglátta. Az ő egyensúly érzéke szinte tökéletes volt, nemhiába hisz ő egy macska. A gyengéje inkább fejben volt, illetve egy személy. Katica volt Fekete Macska első számú gyenge pontja. Ugyanakkor az erőnléti edzés soha nem árt meg. Farkas elemi erővel harcolt Szélfúvóval. Karmai többször is találkoztak a furulyával, ám valami nem stimmelt. Ha valóban abban lenne az akuma akkor könnyen meg lehetne semmisíteni. Egyik csapás jött a másik után. A lány úgy mozgatta Szélfúvót, hogy az lehetőleg ne lássa Fekete Macskát. A trükk bevált. Az ellenfél a két hős közé került. Fekete Farkas egy újabb csapást védett ki, majd bólintott társának. Macska azonnal támadott és jó erősen megtaszította Szélfúvó oldalát aki azonnal elvesztette az egyensúlyát és a földön kötött ki.

- Szép volt Fekete Macska - mosolygott rá Farkas és a vállára tette a kezét, majd megindult Szélfúvó felé aki már kezdte összekapni magát és a furulya felé nyúlt. Ám Farkas gyorsabb volt és a hangszerre taposott. Viszonzásul csak egy gyűlölettől csillogó világosbarna szempárt kapott.

- Vége van Szélfúvó. Vesztettél - támaszkodott a térdére, majd észrevett valamit a lány zsebében. Mielőtt Szélfúvó reagálhatott volna már a kezében is volt a lila összegyűrött lap. Egy kotta.

- Fekete Farkas! - hallatszott egy kiáltás amire mindketten odakapták a fejüket, bár a lány ezer közül is felismerte volna ezt a hangot. - Látom már is befejeztétek.

- Másra számítottál Párducom? A te hibád, hogy nem értél ide. - sétált közelebb Hópárduchoz aki egy háztetőről lógatta le a mancsait.  Az akumát rejtő lapot a markába gyűrte és megállt Fekete Macska mellett.

- Nem csalódtam benned. Ennyire már ismerlek. - villantott a lányra egy tipikus párduc mosolyt, majd tekintetét Macskára szegezte. - Hello Fekete Macska. Remélem nem ment nagyon az agyadra a kedvenc farkasom. - A szőke hallotta amint Farkas felmordul, látszólag nem tetszett neki amit Hópárduc mondott. Macska elmosolyodott és átkarolta a mellette lévő lányt.

- Ne aggódj Hópárduc semmi gond nem volt a hölgyeménnyel. - mondta majd zöld szemeit Farkasra emelte és mélyen a szemébe nézett - Vigyázunk egymásra

Szavaira a lány szemeiben is feltűnt egy kis pajkosság, majd ő is átkarolta Fekete Macska derekát. A fiú egy kicsit megmerevedett és szemei is minimálisan kitágultak. Nem ehhez szokott. Furcsa volt neki, hogy Farkas nem löki el magától úgy mint Katica, sőt még csatlakozik is a "játékaiba". Katica! Hol lehet Katica?  És csak említeni kellett. Katica épp ekkor futott futott be. Fekete Macska ahogy meglátta a piros ruhást szemei felderültek

- Szia Bogárkám. - nézett rá csábítóan Macska - Már azt hittem el sem jössz

Katica csak szem forgatva hárította Fekete Macska egy újabb flörtölési próbálkozását, majd kékjeit Fekete Farkas szemeibe fúrta aki még mindig nem engedte el a fiút. még mindig nem kedvelték egymást és ez egyből kiderült ahogy néztek egymásra. Katica és Párduc egyszerre ugrottak le Farkas és Macska elé. Macska szemei felcsillantak ahogy a piros ruhás közelebb került hozzá, de egyben meg is érezte az őt ölelő kéz rándulását. Kíváncsian nézett Farkasra aki csak meredten nézett Katicára és apránként igyekezett távolabb kerülni tőle. katica ekkor észrevette a mögöttük lévő Szélfúvót aki legyőzötten meredt maga elé.

- Gyerünk Fekete Macska intézzük el - indult volna meg Szélfúvó felé ha Farkas nem állja el az útját.

- Már ártalmatlan... Hagyd békén - nézett keményen Farkas Katicára. Nem kedvelte, de Macska és Párduc miatt igyekezett normális hangnemben beszélni az előtte állóval.

- Már hogy lenne az? Vak vagy vagy tényleg nem látod, hogy még mindig az akuma hatása alatt áll? Engedj át - lökte el az útjából a fekete ruhást és már jojóját pörgetve haladt tovább. Fekete farkas torkából állatias morgás tört elő, keze még jobban ökölbe szorult amivel a markában lévő kottát is megtépte és az akuma kiszabadult.

- Katica itt az akuma, kapd el! - kiáltott utána Fekete Macska, de a lány mintha meg sem hallotta volna. Farkas csak dühösen megrázta a fejét és Hópárduchoz fordult.

- Hajrá párducom, tisztítsd meg vagy még rosszabb lesz a helyzet

- Hát de... - dadogott össze vissza a fehér ruhás is. Látszólag azt sem tudta hol van és mi történik

- Ne most fagyj le te idióta! - kiabált már Farkas az arcába miközben a kis fekete pillangó  egyre távolabb és távolabb repült. Egyenesen Halálfejhez. - A fenébe veletek! Fekete Macska segíts feljutnom - nézett a szőkére Farkas aki csak bólintott és tanácstalanul nézett Katica után. nem tudta mi üthetett a lányba. Előkapta botját és erősen magához szorította Farkast.

- Kapaszkodj - mondta, majd kinyújtott a botját. Farkas egyik kezével szorosan kapaszkodott Macska nyakába miközben le nem vette a szemét az akumáról.

- És mi a terved? Te nem tudod megtisztítani.

- Levágom a szárnyait - azzal el is rugaszkodott mielőtt Macska válaszolhatott volna. Karmait kinyújtotta és vágott. Az egyik penge áthatolt a kis szárnyakon ezáltal nyársra húzta a kis rovart anélkül, hogy az elpusztult volna. Farkas azonban a zuhanást nem tervezte el előre most pedig több száz méter válaszolta el a földtől és ez a szám egyre csak csökkent.

- Fekete Farkas - hallott meg egy kiáltást mögüle. Macska volt az aki utána ugrott.

- Te ostoba macska ennyire meg akarsz halni? - kiabálta neki dühösen de láthatóan társát nem hatotta meg vele csak kezét felé nyújtva próbálta elérni őt.

- Vigyázz - kiáltott neki rémülten, mire Farkas gyorsan odakapta a fejét. még épp időben különben kellemetlen ismerkedésben lett volna részt egy hatalmas épület sarkával. És ekkor kitalált valamit.

- Fekete Macska, nyújtsd felém a botod - Macska nem kérdezett csak csinálta. Farkas elkapta a másik végét, majd a fal felé irányította magát. Amikor elérte határozott mozdulattal a falba vágta karmait. Szerencsére a betontömb hamar lefékezte, bár Fekete Macska súlya még rántott rajtuk egy keveset. Farkas egy kézzel tartotta a fiú teljes súlyát.

- Most, nyújtsd ki és mint a tűzoltóságban. - mosolygott cinikusan. Macska már értette mi a lány terve és figyelte ahogy a bot másik vége halad a föld felé - Gyerünk, csússz te kandúr.

- Odalent találkozunk Farkaskám - kacsintott felé Macska, majd elkezdett lefelé csúszni. Farkas nevetve és szem forgatva fogadta a bókot ha lehet így nevezni.

- Buta cica - nézett utána nevetve, majd amikor látta, hogy társa elérte a talajt ő is csúszni kezdett. Nem kellett sok, hogy talajt fogjon. Önelégült mosolyát nem leplezte ahogy büszkén kihúzta magát és felmutatta a nyársra húzott akumát.

- A tiéd - nyújtotta Hópárduc felé a kártevőt, de a fiú csak kikerekedett szemekkel nézett Farkasra. - Rajta tisztítsd meg mielőtt kivégzi saját magát a pengéimen. - Hópárduc csak bólintott és előhívta tisztító hatású halványkék lángjait.

- Véget ért a kártételed kicsi akuma. Ideje, hogy visszatérj normális formádba - mondta miközben a tüze végezte a dolgát és a fekete tépett szárnyú akuma helyett egy ragyogó fehér pillangó röppent fel Farkas karmáról. Boldogan nézték ahogy tovaszáll amíg hirtelen Alya nem rohan feléjük izgatottan.

- Katica, Fekete Macska ismét megmentették a várost - streamelt élőben miközben a kamerát a négy hősön tartotta. - És ti kik vagytok?  Mit kell rókatok tudni?  Ti vagytok az új védelmezők? - bombázta kérdésekkel Fekete Farkast és Hópárducot. Közben már egyre többen gyűltek köréjük. Farkas képett előle.

- Üdv nektek Párizs lakói Fekete Farkas vagyok, ő a társam Hópárduc. - mutatott a fehér ruhás szuperhősre. - New York szuperhősei vagyunk vagyis voltunk amíg meg nem tudtuk, hogy városotokban megnőttek a támadások száma. A mesterünk küldött ide bennünket, hogy segítsünk hőseiteknek, Katicának és Fekete Macskának.

- Hűű Fekete Farkas és Hópárduc, de király - reagált izgatottan Alya, közbe már a Párizs tv is kiérkezett. A hősök csak mosolyogva integettek amíg meg nem szóltak a talizmánok. Először Farkasé, majd Párducé. A hét hős egymásra nézett és bólintottak.

- Katica, Fekete Macska - szólította meg őket Hópárduc - nekünk mennünk kell, ezt rátok bízzuk - tette a vállukra a kezét. Búcsúzóul intett, majd Farkas mellett elfutva eltűnt a házak között. Farkas még utoljára belenézett a macskaszerű zöld szemekbe végül ő is intett és lelépett. Fekete Macska mosolyogva intett vissza és figyelte ahogy a lány eltűnik, majd Katicához fordult.

- Na Bogárkám kettesben maradtünk...már amennyire lehet - utalt az újságírókra akik a két távozó hőst elemezték ki. Katica keresztbe tett karokkal fordult el a fiútól.

-Hagyj most Fekete Macska, nincs időm a hülyeségeidre - sétált el idegesen a lány. Macska dőbbenten nézte Katicát, majd utánna futott.

- De Bogaram... - nem tudta befejezni mert a dühös lány azonnal háztafordult.

- Hányszor mondjam még el Macska, hogy megértsd? Nem. Vagyok. A. Bogarad. Fogd már fel, hogy nem érdekelsz. Mást szeretek aki nem te vagy. - kiabálta le villamló tekintettel Katica aki azzal lendítette is a jojóját és otthagyta a ledöbbent, összetört szívű Fekete Macskát.