Farkas pár percig némán ült Macska mellett, hogy össze tudja szedni gondolatait. Fekete Macska kíváncsian figyelte a lányt, nem akarta sürgetni. Úgy érezte hosszú beszélgetésnek néznek elébe, de az idejük mint a tenger most hogy nem kellett harcolniuk Párizs védelméért.

- A társammal Párduccal Amerikából jöttünk. Nekem ez a 3. évem szuperhősként, Párduc kicsit később csatlakozott. Mi is védtük a városunk ahogyan ti Párizst, azonban nem akumák, hanem egyszerű bűnözők ellen harcoltunk. Emberek, halálos fegyverekkel felszerelkezve. Tudtuk, hogy veszélyes épp ezért van, vagyis volt egy mesterünk aki harcművészetre tanított. - tartott egy kis szünetet Farkas. Szánt szándékkal nem közölte a szőkével, hogy New Yorkból érkeztek. Párizs valamivel kisebb volt és nem akarta megkockáztatni a leleplezés lehetőségét. Fekete Macska türelmesen várta, hogy a lány folytassa történetét. Zöld szemei kíváncsiságtól csillogott.

- Két napja avatott be minket a mester, hogy mi másra vagyunk hivatottak, városunknak már egyedül is boldogulnia kell. Tudott rólatok és hogy segítségre van szükségetek így hát ide küldött minket, hogy segítsük azokat akiknek valóban szükségük van ránk. Természetesen csak utánatok Fekete Macska. A mester szerint mi négyünknek egyforma erős talizmánjaink vannak csak Hópárducé és az enyém szerinte kész legenda. Bár nem igazán tudom mire értette, csak annyit mondott el, hogy sok ezer éve nem került elő. Egyesek szerint nem is léteznek.

A fiú alaposan végig gondolta a hallottakat. Valóban szükségük volt segítségre. Halálfej veszélyesebb mint valaha. Fáradtan pedig nem tudott hatékonyan küzdeni és nyilván Katica se. Ezt már észrevette társán. Semmi esetre sem akarta megkockáztatni a vereség lehetőségét. Örült neki, hogy a lány nem kérkedik az erejével vagy a képességeivel. Ez megkönnyíti az együttműködést. Ismét Farkasra nézett aki szemmel láthatóan várta a kérdéseit.

- Mit kell tudni rólad Fekete Farkas?

- Mint látod farkas vagyok. Az érzékeim jobbak mint az embereké. Fegyvereim az acél karmaim - tolta a fiú orra alá a pengéket, majd megduplázta a hosszukat. - Tetszőlegesen tudom változtatni a nagyságát. A szuper képességem pedig, hogy megláthatom az ellenfelem gyenge pontját és egyúttal el is intézhetem... - Farkas egymás után sorolta a tudnivalókat. Macskát már látta harcolni és csupán a megfigyelésből már elég sok mindent megtudott. Köztük azt is, hogy a fiúnak tetszik Katica. Sok mindenről beszélgettek ahogy telt az idő. Lassan kialakult köztük a kölcsönös bizalom és felcsillant a barátság szikrája. Farkas már azon kapta magát, hogy a szüleiről mesél Fekete Macskának ami egy elég érzékeny pont volt az életében. Macska csak csendben hallgatta miközben az apjára gondolt. Mi a rosszabb? Ha nincsenek szüleid... sőt majdhogynem senkid vagy az , hogy van egy apád aki alig foglalkozik veled? A fiú együttérzően tette Farkas vállára a kezét aki próbálta erősnek mutatni magát.

- Köszönöm, hogy elmondtad Farkas. Nem lehetett könnyű.

- Valóban nem, de örökké sem tarthatom magamban - emelte azúr kék tekintetét a horizontra. Gondolatai Párducra terelődtek. Vajon még mindig Katicával van?

Ekkor átnézett Fekete Macskára akinek szemeiben aggodalom tükröződött.

- Mondd csak, téged nem zavar, hogy a pöttyös kis barátnőd valószínűleg még mindig a társammal beszélget? - a szőkét meglepte a kérdés majd tekintete elkomorult.

- Zavarni zavar, de Katica észre sem veszi.

- Talán ha elmondanád neki az érzéseidet másképp állna hozzád. - Macska meglepetten nézett a lányra. Nem gondolta, hogy ennyire észrevető.

- Én próbálkozom Farkas. Csak reménykedek, hogy előbb utóbb észrevesz. - hajtotta le fejét Macska. Fekete Farkas már látta a fiú flörtölős álarca mögé rejtőzött szomorúságot. Kezét a fiú vállára tette aki a szeme sarkából emelte rá tekintetét.

- Bízok benne, hogy megtalálod a boldogságot Fekete Macska. - mosolygott rá a lány, mire Macskának kicsit jobb kedve lett.

- Köszönöm Fekete Farkas.

Késő estig beszélgettek amíg a talizmánjaik el nem kezdtek jelezni. Tudták menniük kell. Fekete Macska felállt és felsegítette legújabb társát azonban nem engedte el, hanem kezet csókolt neki. Mondani sem kell Farkast jól meglepte a fiú tette. Macska csak jót kuncogott a reakcióján és egy kicsivel később már a lány is feleszmélt és a fiúval együtt nevetett.

- Hát akkor a mielőbbi viszont látásra hölgyem - hajolt meg a lány előtt és rávillantotta csábító mosolyát. Farkas csak kuncogott. Már kiismerte annyira Macskát, hogy tudja ez is őhozzá tartozik.

- Alig várom Casanova - kacsintott felé majd elköszöntek egymástól és mindketten elindultak haza.

Fekete Macska halkan ugrott be szobájának hatalmas ablakán. Még utoljára visszanézett az Eiffel-toronyra amikor gyűrűje az utolsókat jelezte és Plagg repült ki a talizmánból. A kwami első dolga volt eljátszani a hattyú halálát, vagy ez esetben macskáét azonban amikor Adrien előhúzott egy Camambert sajtot máris felélénkült. Boldogan vetette rá magát. Adrien hatalmas három monitoros számítógépéhez ült és felnézett a Katiblogra. Rendszeres követője volt az oldalnak amit osztálytársnője Alya üzemeltetett. Nem lepte meg, hogy fenn volt a mai akuma támadás hiszen látta a lányt amikor kamerázott amikor azonban a legújabb bejegyzést nézte elállt a szava.

- Két idegen, de vajon barát vagy ellenség? - olvasta fel a bejegyzés címét. Időközben Plagg is csatlakozott hozzá és zöld szemeit hol a képernyőre, hol Adrienre emelte. A képen nem lehetett kivenni, hogy kikről készült a kép, de a jellegzetes farkas füleket azonnal felismerte.

- Biztosan Fekete Farkas és Hópárducról szól a cikk. Mit gondolsz róluk Plagg?

- A napját nem tudom találkoztam utoljára a régi társammal. Azt hittem már soha nem fog feltűnni - vont vállat Plagg - De inkább adj egy kis sajtot főnök. - Adrien nem várt többet Plaggtól, de amit mondott egyszerre döbbentette meg és gondolkoztatta el. Régi társ? Mit akart ezzel mondani? Na majd holnap. Még utoljára adott egy sajtot Plaggnak és eltette magát holnapra.

Másnap reggel Kim már az iskola fele tartott. Egyszerű fekete szerelést húzott fel mint mindig. Egyedül a pólója volt vörös színű. Vékony bőrkabátját soha nem hagyja otthon, mint mindig most is rajta volt, ujjait könyökig feltűrte. Kylaar épp a táskájában reggelizett amikor beértek az iskolába. Első útjuk az igazgatóiba vezetett, ahol megkaphatja a szükséges felszereléseit, de már volt ott valaki. A magas srác már a tankönyveivel a kezében hallgatta az igazgatót aki azonnal meglátta amint belépett az ajtón.

- Áh, Miss Blake üdvözlöm az intézményünkben. - köszöntötte a férfi mire a fiú is felé fordult.

- Jó napot! - lépett be a szobába Kim. Az ismeretlennek csak egy üdvözlő bólintást küldött.

Brady-t már informálta az igazgató, hogy nem egyedül lesz új tanuló az osztályban ám amikor meglátta a lányt nem egészen erre számított. Nem mintha csalódott volna, de nem sok lányt látott rocker stílusban iskolába járni. Bár ő még iskolába se nagyon járt eddig. Érdeklődve figyelte amint a lány felveszi tankönyveit és az órarendjét. Az igazgató még közölte, hogy melyik osztályba fognak járni, majd a lányt követve keresték a termüket.

Kim nem szólt a fiúhoz egész idő alatt. Mikor megtalálták a termet csak bekopogtak és várták, hogy behívják őket. Mikor beléptek minden szem rájuk szegeződött. Kényelmetlenül érte a szituáció. Amíg Farkasként nem zavarta ha őt nézik addig Kimként egyenesen taszította a figyelem.

- Áh gyertek csak be, bizonyára ti vagytok Kimberly és Brady - hívta be őket mosolyogva a tanárnő - Én Mrs. White vagyok, az osztályfőnök. Kérlek mutatkozzatok be.

Amíg Kim próbálta figyelmen kívül hagyni a fürkésző tekinteteket, addig Brady mosolyogva természetesen üdvözölte az osztályt. Nem is csoda, hogy ő szólalt meg először.

- Sziasztok Brady Hartsfiled vagyok, New Yorkból költöztem ide. Remélem jól megértjük majd egymást. - mosolygott továbbra is a fiú. Kim látta, hogy az osztály lány tagjainak szemeiben furcsa csillogás tűnt fel. Nocsak csak nem te is egy szívtipró vagy Brady Hartsfiled? - gondolta magában miközben szeme sarkából a fiúra nézett. Most rajta volt a sor.

- Kimberly Blake vagyok szintén New Yorkból. Örvendek - fogta rövidre a bemutatkozását. A tanárnő csak bólintott majd a helyükre küldte őket. Kim egy barna hajú szemüveges lány mellett kapott helyet, míg Brady pont előtte ült le. Még mindig érezték magukon a kíváncsi szemeket.

- Szia Alya vagyok üdvözöllek nálunk - köszönt Kimnek a padtársa - Ő pedig Marinette. - az említett láthatóan el volt foglalva az előtte ülő szőke srác hátába való lyukat nézéssel.

- Mi?... Izé... szia, Marinette vagyok - tért vissza a lány.

- Sziasztok, a nevemet már tudjátok. - ejtett egy halvány mosolyt - Örvendek a találkozásnak.

- Jó a stílusod csajszi, összeilletek Juleka-val - mutatott a hátsó sorba Alya ahol egy hosszú hajú lány ült lila tincsekkel. Kim kíváncsian nézett a lányra, láthatóan neki se volt sok barátja. Kimnek is csak Hópárduc volt az egyetlen akit eddig a barátjának mondhatott, de ez most Fekete Macskával bővült.

- Érdekes lánynak tűnik - nézett vissza maga elé ahol Brady már nagyban barátkozott a padtársaival.

- Hé fiúk miről szól a csevej? - kérdezte tőlük a barna hajú lány - Kim bemutatom neked Adrient és Ninot - mondta el a srácok neveit.

- Hello Kim, örvendek öcsém Nino vagyok.

- Szia, Adrien vagyok - mosolygott a szőke srác. Ahogy ránézett a lánynak azonban eszébe jutott új barátja Fekete Macska. Vajon ő melyik iskolába járhat? Mi lehet vele?

- Engem már ismersz, vagyis inkább tudod a nevem, de Brady vagyok.

Kim mosolyogva köszönt vissza mindenkinek és egyben remény kelt a szívében. Talán az új hellyel új barátokat is szerezhet. Egy új élet tiszta lappal.

- Figyusz Kim - hajolt közelebb hozzá Alya és nagyban mutogatni kezdett  - Azzal ott, azzal a hárpiával ne nagyon barátkozz. Ő Chloe, a polgármester lánya és azt hiszi ő a világ közepe. - utalt az első sorban ülő szőke hajó lányra aki épp egy tükörben nézegette magát. Kim csak a száját húzta, de egyetértően bólintott. Soha nem vont le elhamarkodott következtetéseket, de érezte, hogy Chloe-t jobb elkerülni. A fiúk ugyanezeket Brady-nek  is elmondták és szemmel láthatóan őt hidegen hagyta a szőke lány. Jobban érezte magát újdonsült barátai körében. Boldogan nézett végig rajtuk és remélte, hogy Farkasnak is ugyanilyen jól indult az első napja.